A menü (2022) 75% 504★

Wow! Hogy is mondhatnám ezt szépen? Egy újabb alkotás, ami alaposan felrúgta most a tavalyi toplistámat. A kellően átsült feszültség, a szaftos színészi játékok, és a pikánsan fűszerezett fordulatok kihozták 2022 egyik legzamatosabb konyhai remekművét, melynek elfogyasztása után mind a tíz ujjam megnyaltam (Sajnos azért csillagokból nem tudtam rá ennyit adni.), szóval bátran ajánlom minden ínyenc figyelmébe.
Röviden: Ezzel b*****tul jóllaktam, Séf!
Az „kreatív” ételes vicceket félretéve: spoiler

Gondoltam egy „merészet”, és ezt most behúztam moziban, csak hogy elmondhassam magamról, hogy voltam idén egyszer moziban is. xD És, nem bántam meg! (Mondjuk, első kezes tippet kaptam még ősz elején, és, mert olyan lelkes volt az ajánlás, úgy döntöttem, ezt hamar meg kell nézni. :-))

Szeretnék sokat és hosszan írni a filmről, de az valószínűleg csak csapongás lenne, így ezt most inkább nem tenném. (Később viszont lehet, hogy írok róla többet is, de most csakazértis visszafogom magam.)

Szóval. Ez a film szerény véleményem szerint egy 10*-os fricska / társadalomkritika. Én legalábbis így néztem, és így nem is okozott csalódást, sőt. Bevallom, én, ahogy haladt előre a sztori, egyre inkább megszerettem Slowikot. És szinte már vártam, hogy megtörténjen, öhm… az. :D A csaj kezdeti antipátiámat átfordította szimpátiává, bár valahol azért Tylert is meg tudtam érteni (leszámítva a telefonozást) a saját elvarázsoltságával együtt…

És, hogy mi az üzenet? Ma már „mindenki” főz, és ezért óriási a verseny is. Akik ebben a szakmában vannak, tudják, hogy bizonyos hangok mennyire fel tudják emelni őket, vagy épp egy életre tönkre is tudják tenni a munkásságukat. Az álmaikat… Nem csodálom, ha főhősünk bepipult. Aztán. Hogy milyen sok a pénzes / ingyenélő sznob, aki szeret csilivili ruhákban csilivi kajákat enni, és ezekkel villogni / pózőrködni / bájologni – akár az Instán, meg amittomén hol, de fotózgatják minden szögből az ételt, ahelyett, hogy a pillanatra koncentrálnának, és élveznék azt, amit kapnak. Igen, élveznék, és fényképezés helyett / után nem simán megzabálnák, ami aztán – ahogy Slowik is mondja – kiszarásra kerül. xD

Nagy a nyomás, a megfelelési kényszer, és mindkét tábor elfeledkezik végül a lényegről. Hmm. Amikor elhangzik Fiennes szájából az az elkeseredett kulcsmondat, azért már lehet sejteni, hogy kb. mi lesz a slusszpoén. De ettől még remek.

Szóval, én abszolút a séf pártján és sértettsége mellett vagyok, sőt, ha valakinek itthon is eszébe jutna valami efféle őrültség, boldogan vállalkozom magam is egy ilyen „nívós” vendéglista összeállítására. :P

spoiler Ez tényleg megérte a(z amúgy qvadrága) mozijegyet.
Ja igen, erről jut eszembe: nézegettem előtte az előzeteseket is, hát, sírni tudtam volna. Ennyi szemetet vetítenek, és erre van kereslet, ennyi pénzért?… Hát, pff. Én inkább akkor megyek a színházba, sokkal jobb opció. :D

Hát ez a film nagyon morbid, és beteges, de a séf nagyon bravúrosan alakította a megszállottat, nekem bejött, sokkal jobban, mint a többi szereplő. Nicholas Hoult karaktere szintén tetszett, spoiler De jól összekomponált egy menüsor volt, jól felépítették a sztorit, és a mondanivalóját. A film hangulata is tetszett, és a helyszín választás is jó választás volt. :D A menüsor is elég látványos volt, és érdekesek voltak az étel választások, szép színesek voltak, meg a látványuk elég gusztán nézett ki, még én is megkóstoltam volna. :D Egy két poén nagyon vicces volt, ahogy felkonferálta a séf az ételeket. :D Bírtam, amikor megijedtek a tapstól. XD

Remek, feszkós kamarathriller, ha nem is annyira csípős, de kellően fűszerezett szatirikus öntettel a gasztro művészetről és annak elhanyagolásáról. Ralph Fiennes és Hong Chau dermesztő, Anya Taylor-Joy imádnivaló. Érdekes különlegesség, megéri belekóstolni.

Voltak ugyan nagyon jó pillanatai, de összességében, nos…. ahogy Halhatatlan Joe mondaná: középszerű.

Nem élveztem, untam, érdektelen, „kreatívtalan”, felesleges filmnek tartom. A karakterek valószerűtlenek, megcsináltak; a szituáció szintén műanyag, a fogások sem nyűgöztek le; a humora erőtlen és szinte észrevehetetlen, a „horror”-címke pedig totálisan indokolatlan; a csavarok mesterkéltek, fantáziátlanok és harmatgyengék; izgalmi faktor nulla. Sótlan, se íze, se bűze, ingerszegény maszatolás.

Nehéz most értékelést írni, de megpóbálkozom vele. Egyrészt az elején fogyasztottam el az ebédem, mert máskor nincs időm filmet nézni csak étkezéskor. A hajóút alatt simán lecsúszott még a rántott sajt, a vége előtt öt perccel anyu kérdezte hozzon-e még belőle. Visszautasítottam. Egy falat sem menne le most a torkomon. Talán vacsoráig megemésztem a filmet.
Tyler és Slowik séf rendkívül manipulatív emberek voltak.Utóbbi kihasználta a hatalmát így az egész társaság rettegett tőle Margot kivéve aki ugyan szembeszált az elnyomással, de társait veszni hagyta. Az volt az érzésem, hogy a végére ő is megőrült.Különben megmentette volna társai életét.
Majdnem tökéletes szereposztás volt. Egyedül Elsa volt szintelen alak számomra. Bár könnyen meglehet,hogy miatta gyűlt össze ez a színes társaság. Igazán küültek az arcokra az érzelmek. A félem, a fájdalom.
Lehet hogy nm értek a filmműfajokhoz, de nem éreztem vígjátéknak. Tayler kínjában nevetett, hogy ezzel is fokozza a feszültséget.

A remek alapanyagok mellett A menü azért is szuper, mert aktuális a téma. Nyilvánvalóan az „osztályharc” mindig releváns, de a jelenlegi hazai és a nemzetközi történések is fontossá teszik. Nem véletlenül lett ennyire népszerű a Squid Game is – egy kultúráktól valamennyire független, több csoportot összekapcsoló témáról van szó. Persze ez önmagában nem garantálja, hogy valami működjön, de a A menü nagyon jól, humorral, szájbarágás és rossz utóíz nélkül dolgozza fel a témát egy igazán emberi tevékenységen, a főzésen keresztül. A konyha mindkét oldalát górcső alá veszi, és elgondolkodtató módon közvetíti üzenetét a luxusról, a felszínességről, a megjátszásról és mindazokról, akik ebben közreműködnek. Mert a haszon- és profitszerzés során, a siker felé vezető úton a szeretet és a szenvedély veszik ki belőlünk. Anélkül pedig fokozatosan nem embereket, hanem fel- és kihasználandó eszközöket, alapanyagokat és kellékeket látunk csak egy idő után.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2022/12/05/a-menu-film-kritika/

Biztos én nem vagyok eléggé kifinomult az ilyesmihez, de én egyáltalán nem találtam viccesnek a filmet. Érdekes volt olyan szempontból, hogy kíváncsi voltam, mi lesz a vége, meg milyen fogások lesznek, de nem jött át a zseniálissága. Nagyon untam, a helyzet életszerűtlen volt és többször logikátlan is. A főszereplő csaj kiállhatatlan, a séf túl megjátszott és a többiek idióták.

Régebben láttam a trailerét és sejtettem, hogy nem fog tetszeni, de hogy ennyire? Főleg a vége, wtf… Én a flegma K-t szerviroztam volna elsőként…
De nyilván épp ezért tudni elejétől, mi lesz a vége. De azért reménykedtem, mert… ilyen vagyok. :s
Ha ő nem lett volna és elszabadul a pokol, lehetett volna jó, így viszont unalmas, 12 egy tucat.
Tyler volt jó benne, Séf is jó lett volna + a fickó, aki előbb szaladt el. Ja meg a tyúkólas fickó. Oké, bocs, mégis megérdemel 2*-ot…