Sok kritika nem tartotta elég kreatívnak a szériát, én viszont ezzel nem értek egyet, egy kártyajátékból szerintem kihozták, amit lehetett, s habár nem éreztem annyira erősnek sem a központi narratívát, sem pedig a poénokat, mint a Virsliparti esetében, de mindenképpen egy kellemesen őrült adaptáció lett a Robbanó Cicák, amelyet remélem még folytatnak, hiszen ebből a diszfunkcionális Z-generációs modern családból még számtalan lehetőséget lehet kihozni, ahogyan görbe tükröt is állít a mai társadalom számára – legfőképpen a tinédzserek felé, de a szülők is megkapják a magukét. A széria eléggé őrült, ahogyan a karakterek sem éppen szerethetőek, erre mindenképpen érdemes felkészülni, míg a metapoénok száma is tanult szórakoztatóipari ismereteket kíván, tehát nem mondanám, hogy mindenki számára egyformán lesz szórakoztató a széria, de aki bírja az ilyesmit, annak nagyon is szórakoztató lesz.

Értékelés: 8/10