Végre!
Godzilla végre nem egy buta látványfilmként tért vissza, hanem önállóan is értékelhető alkotásként.
Koichi a főszereplő egy kamikáze pilóta, aki a háború vége felé szemtanúja lehet a proto-Godzilla ámokfutásának. Érdekes, hogy ez a verzió mennyire hasonlított az 1998-as amerikai gyíkra.
Majd haladunk előre az időben, Japán kezd talpra állni és az amerikaiak is robbantgatnak a Csendes-óceánon, minek hatására Godzilla hamburgerekbe fojtja a bánatát.
Tetszett, ahogy főszereplőnk küzd a bűntudattal és a PTSD-vel, ráadásul derült égből családot is kap. Az emberi szál egyáltalán nem felesleges, nagyon szimpatikusak voltak a szereplők.
Godzilla tokiói partija pedig igazán látványos. Úgy mozog, mint a régi filmekben a beöltözött emberek, viszont valamiért a japánok nem kultiválják a városnézését. Az effektek nagyon jók, tényleg látványos a pusztítás, már amikor van.
Pár helyen azért nagyon „japános” és picit talán giccses is, de abszolút megérte megnézni!