Pont úgy jártam vele, mint a könyvvel.
Eleinte semmilyen, aztán elkezdett érdekelni, aztán egészen jó sült ki belőle.
És itt sem szerettem meg igazán Lieselt. Nem utáltam, nem haragudtam, de olyan semleges maradt. (Ellenben bosszantott, hogy a szinkronja időnként olyan élettelenül felolvasott szöveg volt, hogy azt hittem, falnak megyek.) Viszont ugyanannyira megszerettem papát, mamát, Rudyt és Maxot. Illetve plusz pont a polgármester feleségének, aki kedvelhetőbb, mint a könyvben. Nem emlékszem az olvasásra, hogy lágyítottak a szerepén vagy a színésznő tette barátságosabbá.
Ha már szinkron, még egy dolog spoiler
Képileg szépen fényképezett, hangyányit hatásvadász, de ez is olyan, mint a könyv ilyen szempontból. Ha akarom, akkor utálható, ha akarom, akkor működik. Én akartam, hogy működjön.