Az unásig ismert akció-film klisékből minden megvan itt, de valahogy mégis jó film lett belőle. Talán azért, mert Bruce Willis menő, vicces, és emberi. Talán azért, mert Alan Rickman úgy játszotta el a főgonoszt, hogy közben mégis kissé titokzatos maradt, sőt, stílusos. Az amerikai filmek szeretik megalázni a főgonoszokat, hogy a végén valahogy nevetségesek legyenek, hogy könyörögjenek az életükért (egy kicsitt másképpen ez itt is megvan, de Gruber akkor ijesztőbb, mint bármikor): itt a főgonosznak ugyanúgy stílusa van, mint Bogartnak. És a szokásos giccset sikerült pár másodpercnyire lefaragni.

És hát ez a tökéletes karácsonyi film. (A lányok ezzel nem értenek egyet, főleg, ha látták a Love Actuallyt, hogy még egy Alan Rickmaneset mondjak; de hát kell egy kis észnélküli lövöldözés is az embernek, valljuk be.)