Akármennyire is szeretem a karácsonyt és vagyok rávehető minden szirupos, giccses, nyálas ömlengésre ebben az időszakban, azért azt be kell vallanom, hogy Scott Calvin karakterét a film első felében szerettem a legjobban. Az összes megszólalása, grimasza és szarkazmusa, amivel a helyzeteket kezelte hangos nevetésre késztet minden alkalommal, mikor látom. Persze a film végig aranyos és tanulságos, de a bennem bujkáló kisördög azért mégis az a velejéig romlott csibész gyereket szereti, aki valahogy felnőtt, de viselkedni azért csak nem tud.