Nem túlzok, ha azt írom, hogy imádtam ezt a sorozatot – első résztől kezdve, egészen az utolsóig. Alexa és Katie kapcsolata igazán különleges volt, minden embernek szüksége lenne egy olyan barátra, akire minden helyzetben – legyen az éppen jó vagy rossz –, számíthat. Tetszett, ahogy a rák mellett szót ejtettek a pánikbetegségről, illetve a továbbtanulás nehézségeiről is, és az hogy mindegyiknek az üzenetét jelentősebb huzavona nélkül közvetíteni tudták. A két család viszonya annyira csodálatos volt számomra, mindenben támogatták egymást, és olyan szerethetőek voltak külön-külön, de legfőképp együtt. Velük együtt nevettem, sírtam, izgultam.
Nálam ez a sorozat tuti újranézős, most is elég nehéz őket elengednem…főleg azért, mert még néztem volna további részeket, de ennek ellenére gyönyörű lezárást kapott, meg is könnyeztem.