Ez a leges legkedvencebb filmem. Ebből a műfajból persze. Egyszerűen nem tudom megunni. Talán most láttam hatodszorra. Még most is sírtam rajta. Mint ahogy a többi alkalommal is, és a könyvön is. Én ezt egyszerűen nem bírom ki könnyek nélkül. *-*
Barátom persze majdnem elaludt rajta, míg én össze könnyeztem a vállát :/
A zenék gyönyörűek benne. Imádom a cselló hangját. És a koncerteken is elég tűrhetőek voltak a zenék.. Bár korántsem nevezném ezeket 'Rock' zenének..
A szinkron viszont szörnyű lett. Nem egészen adja át a csaj fájdalmát. Egyszer mikor felüvöltött, én is csak pislogtam, hogy mi volt ez. Eredeti hanggal sokkal igazibb.
Ja, és még annyi, hogy nem értem, a végén miért is spoiler