Ezt a filmet tanítani kellene. Amikor először volt szerencsém látni véletlenül, késő este a közszolgálatin, a képernyő elé szegezett. Felrémlettek az esztétikán tanultak, egyszerűen zseniális, ahogy Hal Hartley klisét klisére halmozott úgy, hogy fel se nagyon tűnjön a nézőnek. Ez a film tele van szimbólumokkal, minden egyes elhelyezett (vagy hiányzó) tárgynak jelentése van, a párbeszédek zseniálisan abszurdak, és amivel leginkább nem tudok betelni, az a szereplők jellemfejlődése.