Eszméletlen jó. Hirtelen nem is tudok mit mondani, mert egy egész érzelmi lavina indult el nálam. Egyszerűen ez a film…tökéletes.
Nick elvesztette a testvérét, és ennél nagyobb fájdalom kevés van. Azt hiszem Nicknek nagy szerencséje volt, hogy a bátyjának a baráti köre befogadta őt (kisebb-nagyobb zökkenésekkel), mert így jobban kinyílhatott, önmaga lehetett, mert nem várták el tőle a tökéletességet. Nehéz volt feldolgoznia a veszteséget, de sokan mellette álltak, ami főként ilyenkor nagyon is sokat jelent. Ez a film számomra az egység erejét mutatja meg. Nick állapota egyedül csak romlott volna, de úgy, hogy volt egy baráti kör, ami segített neki, hogy önmaga lehessen, megismerhesse a testvére igazi énjét, javult a közérzete, bátrabb lett. Szembesítette a szüleit azzal, hogy a tökéletesség nem minden. Lehet úgy is szeretni valakit, ha kicsit más. És ettől nem lesz hibás, vagy egy olyan egyén, akit rejtegetni kell.
Az egység ereje legyőzi a magányos elveszettséget.