Én még csendesítem az emberbőr alá nyúzott életélményemet, mert ez a film bizony jól szétpergetett. Hogy lehet, hogy egyetlen egy térben, mindenféle kellék nélkül, pár ember ennyire be tud rántani az éterbe? Hogyan? És a mód, az érvek, a szóhasználat, az ideológia, a hétköznapi embernyelv, ó, istenem! Ha most összezárnánk ötven embert a valóságból, ugyanezek hangoznának el a miértre: hogy ki éljen, és ki ne.
Ez egy társadalom-thriller, egy… nem is tudom. Vannak filmek, amik olyan mélyre rágják magukat a lélekben, hogy szinte más dimenzióba hajlít, de aztán felugrik a stáblista, és valami szétpattan, persze darabjaiban bennem marad, de… uh. Maradjunk annyiban, hogy műfajában a legzseniálisabb, amit valaha láttam.