Képzeletbeli barátok (2024) 63% 66★

a végén könnybelábadt a szemem… gondolom örültem, hogy végre vége… ;A;

jó, mondjuk plakát alapján már tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, de na… ne plakát alapján ítéljünk…
viszont már ahogy elkezdődött is fájdalmas volt nekem. de mondom játék mellé jó lesz.
végigkínlódtam, de nekem ez egy rakás…

halálunalom, + a legtöbb képzeletbeli barát szerencsétlen olyan hót ronda, mint a bűn… X(
a lány füzetében a rajzokon sokkal normálisabban néztek ki…
nagyon gagyi film… =(

Talán ezt a filmet vártam mostanában a legjobban – alaptalanul. Azaz mégsem, mert a téma és az ötlet egyébként jó lett volna, csak megint érdektelenre sikerült a megvalósítás.
A csillagok az üzenetnek járnak, ez pedig a fantázia, a mese ereje, különösen a gyerekeknél. A pszichológia/mesepszichológiai tanulmányai számtalanszor rámutattak már arra, milyen jótékony hatást gyakorol mindez a gyerekre, ahogy a filmben is több jelenet utalt erre, pl.: az a barát, amelyik a sötétségtől való félelem leküzdésében segít.
Csillagozás járt az egyik húsba-vágó jelenetért, de hiába ért el vele könnyeket nálam, ez számomra egy „egynek elment" filmélmény lett.

Nagyon nehezen tudtam felvenni a fonalat, unalmas volt, és nem értettem igazán, nem is tudott lekötni. Azt gondoltam, azért nem jön át, mert soha nem volt képzeletbeli barátom. Már látom, hogy nem én voltam vele így egyedül, és sokáig az is volt az érzésem, ez nem is igazán családi film, hanem egy kisgyerekeknek szóló történet.
A vége viszont adta a svédcsavart.
Mindemellett, hogy lett volna benne potenciál, az aha érzés elmaradt, nem aknázták ki a lehetőségeket.
Ryan Reynolds sem tudta ezt a filmet felhúzni.
Az üzenet aranyos, a végén a poén aranyos, de összecsapták, és egyszernézős lett, nem kiemelkedő.

Alapból aranyos kis film lett VOLNA, de én már a felénél felálltam volna a moziban. A szinkron jó, a szereposztás is, de a történet, hogy mondjam… kicsit unalmas lett. Ettől függetlenül a kisebb gyerekeknek tetszhet, de én láttam már jobb filmet is.
A betétdalok viszont különösen tetszettek. Voltak pillanatok, amikor a nagy képernyőt nézve többször is beleborsóztam az éppen szóló zeneszámba. Úgyhogy ezért legalább érdemes volt megnézni.

Tudom miért ez volt az első mozim idén és valószínüleg az utolsó is. Tudom, hogy ez egy mese, de: 6-an voltunk a moziba, egy 4 tagú „kedves” család ült mögöttünk 2 gyerekkel 5 és 7 évesek voltak. a kicsi végig dumálta az egészet és de miért de miért? ugye.. közbe apuka drága midnenről kiselőadást tartott neki természetesen nem azt mondta volna, hogy otthon megbeszéljüük kisfiam. Apuka tiktok videókat nézett és max hangerőn ment a messenger pittyegése is természetesen, miközbe a gyerkők rugdosták hátulrol a széket…. Arrébb ültünk kb a felánél már elviselhetetlen volt. Én nem tudtam h már a büfébe kell jegyet is venni, mondta a csaj h kb már egy éve. Nos látszik, hogy már nem járok moziba és ezután sem fogok. Nem mentünk vagy egy évig a viselkedni nem tudók miatt most elmegyünk és megint ez van. Erre a vásznon tolják a z arcunkba h így úgy a mozi élmény, a mozi összehoz minekt bla bla, hát ebből én köszönm nem kérek. Mindig van legalább 2-3 visekendi nem tudó felnőtt ember is. Anyuka próbált csittelgetni a gyerekeknek dehát mit várjunk ha apuka is tahó??. Nos ennyit röviden a mozi élményről meg h a mozi összehoz minket és még drága is…
– Összeségében a film egy cuki kis mese volt. A csillagozás a filmnek szól, ha a mozi élménynek szólna mínuszba menne.