Zombibarátnő (2014) 49% 33★

Katasztrófa a köbön. Teljes mértékben szánalmas, a történetvezetés szörnyű, a karakterek szintén. Elméletileg vígjáték, gyakorlatilag csak egy unalmas akármi. Még altatónak sem ideális.

Ez a film nem tudom mi is akart lenni. A srác egy puhapöcs, a csaj kiakasztó, a sztori lapos és gyenge, egyedül – bár a színésznő nem a szívem csücske – Anna Kendrick ért valamit.
Aubrey Plaza iszonyúan tehetségtelen, idegesítő és unalmas a színészi játéka is.
Nála jobban csak John C. Reilly – t utáltam az egészben.
Zack szintén tehetségtelen, de ő a viselhetőbb kategória.
Ha megnézitek – amit nem ajánlok – , akkor a magyar szinkront kilométerekre kerüljétek el, mert egy förtelem.

Van az a helyzet, amikor a készítők nagy ügybuzgóságukban maguk rúgják bele a filmjüket az elégedetlenség és feledés végtelen mocsarába – mégpedig egy szerencsétlen félrecímkézéssel.
Ezúttal is szinte mindent ígértek nekünk: romantika, haláli poénok és némi dráma, hogy ne legyen unalmas a sok vidámság, mindezt pedig horrorköntösbe csomagolva.
Nos, lássuk, mit sikerült mindebből megvalósítani.
A legjobban a vígjáték esetén lógott ki a lóláb, nevezetesen egy értelmes poént sem sikerült összeeszkábálni a forgatókönyvíróknak, és ha ez még nem lenne elég, a viccesnek szánt, valójában elmondhatatlanul idegesítő mellékszereplők esetén is épp csak abban reménykedik az ember, hogy nagyon, NAGYON hamar el fognak halálozni, különben bajok lesznek. Egyszóval, ebből a szempontból kuka.
A második áldozat a romantika volt – habár mind Dane DeHaan, mind Aubrey Plaza remekül hozták a rájuk osztott karaktert, sőt, merem mondani, hogy ennél többet ki sem lehetett volna hozni a dologból, de kémia egy szemernyi sem volt köztük. Sőt, még a forgatókönyvírók se túlzottan erőltették meg magukat, egy fia romantikus jelenetet se sikerült összehozniuk, ami ne menne át minimum creepybe.
A horror szempontjából már egy fokkal jobb a helyzet (még ha én inkább a thrillerek közé is sorolnám a filmet), volt néhány igazán hideglelős pillanat, ami előtt le a kalappal, ezt ügyesen megoldották.
Mégis, ami a legjobban átjött, az a dráma. Ha nem próbálnak minden más műfajt beleerőltetni, és megmaradnak a színtiszta drámánál, ez egy zseniális film lett volna. Van benne némi A hangok utánérzés, de egy jó stábbal, néhány értelmes mellékkarakterrel és egy rendesen megírt forgatókönyvvel bőven túl is szárnyalhatta volna azt a filmet, mert a színészei megvoltak hozzá. Kár, hogy mégiscsak ezt hozták ki belőle.
Végül, de nem utolsósorban szeretném üzeni a készítőknek, hogy lehagyták a fantasy, az akció és a családi megjelölést, hogy valóban minden zsáner kedvelőit bevonzhassák – ó, hogy akkor még több csalódott nézőt hagynának maguk után? Szerintem senkit sem érdekel.

Ez vígjáték??? Komoly????
Nem jött össze.

Ez nagyon tré volt, kifejezetten untam. Az Eleven testek sokkal jobban tetszett.

csak dane dehaan miatt van az a csillag