Wolfwalkers (2020) 87% 100★

Vizuális pompában való merülés az egész film. Új szépséget talál az ősi hagyományokban, dicsőséges, mély, megdöbbentő, amelyben van bőven babona és varázslat is és a gyarmatosítás témakörét járja körbe.

Érdekes animációs film volt, őszintén az elején annyira nem tetszett, de aztán a végére nagyon is megkedveltem, és örülök neki hogy megnéztem. Maga a rajzolás nagyon tetszett, főleg a szereplők arc mimikája.
Maga a történet is érdekes volt, a szereplők néha idegesítőek voltak, de nem olyan zavaróan.
Hangulatos mese az biztos. ^^

Csodálatos, fantasztikus, minden pillanata maga a varázslat. Az összes képkocka vizuális orgia.

Pontosan erre vágytam tegnap este, egy hosszú hét lecsengetéséhez, és egy még hosszabb elkezdéséhez.
Végig azon izgultam, hogy spoiler

Az egyetlen kérdés, ami forog bennem, hogy azért az angol-ír kapcsolat kicsit furán volt bemutatva, ha ír lennék, nem biztos, hogy minden annyira tetszene benne. (Főleg nem a 2021-es helyzet fényében, persze ezt a készítők nem láthatták előre.)

Egy barátnőm ajánlotta még tavaly és ha kissé soká tartott is, de végre megnéztem, s abban is biztos vagyok, hogy nem utoljára. Vizuálisan csodálatos minden egyes képkocka, egyszerűen már ha csak ezt nézzük is érdemes megnézni. Egyedi és szépen kidolgozott. Szerencsére azonban történetben sem marad le, az ír folklór, mesevilág különösképpen érdekel. A zenét is szépen eltalálták hozzá.

Csodaszépen megrajzolt mese, varázslatos történettel. Tetszett, mert teljesen más a manapság divatos mesékhez képest. A zenéje is szép volt.

Kellemes, varázslatos ír mese egy farkaslelkű lányról és az édesanyjáról, illetve egy városlakó lányról és az édesapjáról. Kissé naiv, de nagyon szeretetteljes történet, remek zenével és sajátos stílusú, kézzel rajzolt képi világgal. Mondanivalóval szülői „csak a te érdekedben” atyáskodás és a hatalomnak való vak engedelmesség kapcsán. A város földesura ki akarja irtani a közeli erdő farkasait, hogy uralhassa a földjét. A farkasok vezetője azonban nem közönséges állat, hanem egy gyógyító erővel bíró asszony, aki ha álmodik, farkastestet ölt.

Az Apple TV-n kattingatva fedeztem fel ezt a filmet, megtetszett a grafikája és a címe, és elkezdtem nézni, bár semmit nem tudtam róla.
Nagyon jó kis rajzfilm volt, jópofa karakterekkel, jó és rossz szereplőkkel, mondanivalóval a család és a barátok fontosságáról.
Tetszett, csak ajánlani tudom. A zenéje is nagyon jó.

Azért Tomm Moore nem ad ki szart a kezéből, ez is egy csodaszépen megrajzolt mese volt, gondolom mondákon alapul szintén. Bejött, de nem lett kedvenc, mint reméltem.

Kérem szépen, így kell jó animációs filmet csinálni!
Gyönyörű képi világ, kedvelhető karakterek, nem didaktikus történet és mondanivaló, mindezt egy egyedi stílusba csomagolva.
A Cartoon Saloon – Tomm Moore alkotásokra a Kells titka óta figyelek, és ugyan már az a film és csodaszép és megható volt, a Wolfwalkers simán megugorja a lécet. A főgonosz ugyan eléggé egysíkú, de ez legyen a legkisebb gond.
Nem egy tucatalkotás, az szent. Csodaszép, tele van szívvel-lélekkel, merem ajánlani. Az lenne a legjobb, ha moziban is lehetne látni (nekem így volt hozzá szerencsém az Anilogue Filmfesztivál kapcsán), de az Apple TV+-nak van egy kb 7 napos próbaidőszaka, az alatt feltétlenül érdemes megnézni.

A megnézés előtt biztos voltam benne, hogy 10 csillagot fogok rá adni, mert már előre örültem a grafikának, és annak, hogy valami ír folklórhoz kötődő mesét fogok látni. Ezekben nem is csalódtam, tényleg nagyon tetszett, és nagyon remélem, hogy lesznek még hasonlók.
Lehet, hogy csak el vagyok szokva a meséktől, de időnként rettenetesen idegesítettek a szereplők – Robyn az első felében, apuka szinte végig a folyamatos „a szabályokat be kell tartani” attitűdjével. Egy kicsit hosszúnak is éreztem (pedig nem az). Összességében bennem kicsit azt a benyomást keltette, mintha Az erdő hercegnője és a Pocahontas szerelemgyereke lenne szépen megrajzolva. Számomra ennyi volt a negatívum; alapvetően egy gyönyörű mese, amit szívesen mutatnék meg a leendő gyerekeimnek is.