Vox Lux (2018) 51% 23★

Ha Natalie Portmanről van szó, a világ legelfogultabb embere vagyok. Tetszett, de nem vagyok benne biztos, hogy tetszett volna akkor is, ha mondjuk… teszem azt, Naomi Watts játssza a főszerepet (random nevet mondtam, semmi bajom a színésznővel). Szóval csak azt akarom mondani, hogy ezzel a tudattal olvassátok az alábbiakat.
A történet felvezetése nagyon erős volt, kellőképpen gyomorforgató – örültem, hogy nem mutatnak többet, így is elég volt. Aztán szépen mentek tovább a dolgok, és egyik pillanatról a másikra kezdtem elveszíteni a fonalat: vagyis inkább egyre kevésbé értettem Celeste motivációit. Nem tudtam megismerni, és minél mélyebbre ment, annál ijesztőbb volt, hogy fogalmam sincs, mi lehet benne. Ha a közelemben lenne egy ennyire labilis és kiismerhetetlen személy, én nem őt félteném, hanem mindenkit körülötte – tőle. Mindezt főleg Natalie játékából éreztem (mert a fiatal Celeste még nem volt ennyire $@!#%), de az tényleg minden dicsértet megérdemel. Oké, oké, elfogult vagyok, de megpróbáltam úgy nézni, mint akinek Natalie arca nem olyan, mint egy jól ismert rokoné, és próbáltam elvonatkoztatni attól is, hogy annyi filmjét és olyan sokszor láttam már, hogy egy-egy unokatesómat simán lehagyja „screentime”-ban… Szóval nem gondolnám, hogy ezen a téren vitatkozni kéne: nagyon hitelesen hozta az elkényeztetett, sérült, problémáit alkoholba és drogokba fojtó popsztárt. Meg a táncok is zseniálisak voltak (tudta, kihez kell férjhez menni…).
Na, de a történet… mint említettem, erősen indult. Még a II. fejezet is – nem mintha odalennék a lövöldözésekért, de megadta a „ritmust” (húú, bocs ezért), a párhuzamot, a tükörképet. Egy jó metafora kezdődhetett volna – na de hol volt a vége? Hol volt a magyarázat? Vagy legalább egy sugallat a lehetséges magyarázatra? El kéne fogadnom, hogy mindez Celeste-et járta körül (akinek nyilván komoly problémái voltak), és nem is akart foglalkozni a terrorizmus által megnyomorított nemzet önképével, a tragédiák feldolgozásával? Miért hozták be a 9.11.-et, amikor nem kezdtek vele semmit? spoiler
Annyi, de annyi potenciált láttam én ebben a történetben!!! Amikor elolvastam legelőször a tartalmát, imádtam már látatlanban. És az az igazság, hogy a forgatókönyv nem is lett volna közepes szintű. Voltak benne nagyon ütős párbeszédek és monológok (például a rémálom elmesélése). A látvány fantasztikus volt – látszott egy kicsit, hogy az átlag hollywoodi filmekhez képest low budget, de ez még jól is sült el, nem volt hiányom semmiben ezen a téren. Csak valahogy az összkép. A minden. A szál, ami összeszőtte volna a három fejezetet. Vagy lett volna egy negyedik. Tragikus. Vagy boldog. De valamilyen.
Portman-rajongóknak ajánlom, illetve olyanoknak, akik bírják pop-sztár kiborulások megfilmesítéseit – és ugyan nem ez lesz a lényeg, de azért körbejárja a menedzselés, imidzs-kialakítás kérdést is, amit például szerintem jobban megfogtak a kisebb-nagyobb képekkel, az egész sztorit egy napban elmesélve, mint a Csillag születikben, amit már unalomig nyújtottak. De ne nézd meg, ha amúgy sem tervezted. Úgy sokkal rosszabb lesz, mint nekem a 8 csillag.

Celeste megtette a tőle telhetőt, hogy a zenéjével kiszabadítson a fejemből, mégis sikerült egy kicsit elgondolkodtatnia. És akárcsak a rémálmaiban, a történetét nézve is megállás nélkül rohantunk végig az alagúton.

Ez borzalmas, 1 órát bírtam csak.