Ventoux (2015) 65% 2★

Kerékpárt (is) tartalmazó Kingre hajazni próbáló gyerek-felnőtt barátságdráma.
Nem volt nagyon rossz, de azt hiszem újrázni sem fogom.
Úgy éreztem kevés volt mindkettőből, mindkettő csak a felszínt kapargatta, ugyanakkor ebben a formában időt sem szerettem volna többet áldozni rá.
Dráma:
A kamaszok és a felnőttek kimondott és ki nem mondott feszültségei, belső harcai és külső összecsapásai pont ahhoz voltak elegendők, hogy akikbe egy kicsit több bepillantást nyerhettünk, kellően elidegenítsék és még véletlenül se érdekeljen a továbbiakban. Pedig egy részük már eleve antipatikus volt. A két drámán kívüli ragadt ember meg, aki legalább halványan szimpatikus volt (a felnőtt André, aki úgy nézett ki, mint Ben Kingsley és a felnőtt David), gyakorlatilag szerep nélkül maradtak. A spoiler meg igazából annyira légbőlkapott vagy nem is tudom. Se előjele, se utólagosan visszagondolva bármi egyéb jele és az egész annyira…nem tudom…értelmetlen, mint az összes többi dráma benne. spoiler
Kerékpár:
Ami jó pont, hogy szép felvételek készültek a bicajokról, csak sajnálatosan kevés. Ugyanez igaz a kihívást jelentő hegyre is. Az utolsó etap gyönyörű mind a múltban mind a jelenben, de azon kívül egyszerűen semmilyen. Sem képileg, sem érzelmieg nem azt kaptam, amit egy ilyen hegytől várnék. És az utolsó szakasz is csak képileg varázslatos, mert a felnőtt bandáról egyszerűen nem tudom elhinni, hogy miután 30 évig nagyon biciklin sem ültek, egyszercsak Hollandiából átruccannak Franciaországba egy 5000 eurós kis villát bérelni, gyorsan vesznek a havernak (akinek bringája sincs) egy komplett menetfelszerelést (értsd bicikli+minden egyéb) és 2-3 nap edzésnek titulált tekergetést követően hipp-hopp felruccannak a hegyre. És hiába próbáltak úgy tenni a végén, mintha megszakadnának… Azt elhiszem, hogy ott tényleg meg is szakadtak pár méter erejéig, amíg vette őket a kamera, de nem éreztem bennük, rajtuk az azt megelőző kilométerek terhét. Se egy izzadságfolt, se valódi fáradtság, csak a „csináljunk úgy, mint aki…”. Egy kivétel mindössze a felnőtt André, akinek eleve bicajos alkata van, na róla el tudnám hinni, hogy feltekert a hegyre.
Minél tovább gondolkodom rajta, annál inkább haragszom, hogy ez akár jó is lehetett volna.

Amúgy néhány órával később néztem meg ezt a filmet, ahol szintén felbukkan a Ventoux utolsó szakasza, körülbelül ugyanannyi képernyőidővel és egy igen gyenge versenyzővel, tehát az esélyek a bemutatásra szinte ugyanazok. Na ott simán éreztem azt a küzdelmet – szinte a saját fenekem alatt a hegyet – amit itt egyszerűen nem sikerült átadni.