Eungdabhara 1988 (Eungdabhara 3.) (2015–2016) 96% 17★

Borzasztóan imádtam, egyáltalán nem akartam hogy vége legyen, mert tudtam hogy nagyon fog hiányozni és így is lett. :(
A szereplők nagyon a szívemhez nőttek, főleg az ötösünk. De a szülők is nagyon jól hozták a formájukat, amilyen sokszor megnevettetek. Főleg Jung Hwan apukája, ő volt a best. :D
De a legszebb az egészben tényleg az a hosszú időn át kitartó barátságuk volt. spoiler
Ez a sorozat még azt is elérte, hogy én is szívesen éltem volna ebben az időben, főleg ha ilyen barátaim lettek volna.
Ezek után ez biztos hogy újranézős lesz és sajnálom, hogy nincs több része, mert még néztem volna az ötösünk mindennapjait. :D

*nagy sóhaj* rettentő nehezen szippantott be a sorozat, nagyon fura volt, hogy konkrétan nincs történet és nem hogy nem öt főszereplő van, hanem 15:) mert itt nem lehetett azt mondani, hogy a fiatalok vannak a középpontban, mert a szülőknek legalább annyi, hanem több szerepük volt:)
Mint mondtam sztori nem-igen van, csak öt család mindennapjaik, nehézsége, boldogsága váltogatva. Együtt örülünk, együtt sírunk velük. Van itt minden barátságból szerelem, halál, házasság, egyoldalú szerelem, szerelmi sokszög, apa-lány kapcsolatok, mostohaapa-mostohaanya, szegénység, gazdagság tényleg minden…
Nagyon tetszett az összetartás, a gazdag nem kérkedett segített és nem voltak ellenérzések egyik oldalról sem. Tényleg barátságok voltak szülők és gyerekek között is. Alapvetően számomra ideálisan lett vége, bár sajnáltam a másik felet én örültem Deok Son döntésének:) Egyetlen egy dologgal tehettek volna boldogabbá, ha nem ezt az spoiler látjuk a végén, hanem a másikat:) Bár nem volt sok csókjelenet, azt kell mondjam az a kevés viszont nagyon jól sikeredett><
Karakterekre sok mindent nem írnék annyira egyediek voltak, mindenkinek igaza volt Taek annyira cuki, hogy az ember csak olvadozik jobbra-balra a kis tehetetlenségén… másik oldalról pedig igencsak jól látja a dolgokat és határozott, egyenes. Viszont tényleg Minden karakter nagyon rendben volt , az ötös fogat, apukák-anyukák, testvérek…Sokszor elméláztam, hogy istenem általánosban mi is öten voltunk jó barátok, a sok testvéri veszekedés , közös nagy bográcsozások, mintha a fiatalkoromat néztem volna végig … mind-mind annyira ismerős szituáció volt.
Kinek? akinek reeengeteg szabad ideje van… ugyanis mindegyik rész legalább 1,5 órás , sőt az utolsó kettő! így azért a 20 rész tetemes idő:) Ettől függetlenül nagyon megéri:)

Jézusom, hogy én mennyit sírtam ezen a sorozaton! Kétségkívül az egyik legmélyebb, legemberibb dolog, amit valaha láttam. Végigkövethettem egy egész szomszédságnyi életet, és annak ellenére, hogy egyszerű életek voltak (vagy talán épp amiatt), engem nagyon meghatottak. Sokat tanultam ettől a drámától, úgy gondolom több lettem általa. Sokat nevettem és sokat sírtam, hiszen nagyon közel kerültem a szereplőkhöz. Mindegyikőjüket úgy megszerettem, mintha valóban ismertem volna őket, mintha én is közöttük éltem volna és velük együtt nőttem volna fel. Annyira tetszett a 88-as Korea, imádtam az egész hangulatát a korszaknak. Nagyszerűen visszaadtak mindent az írók és a rendező, de a legtöbb mégis a nagyszerű színészeknek köszönhető. A kedvencem Hyeri volt, nem is sejtettem, hogy a Girl's Day egyik tagja ilyen jó színész.:D Az a baj, hogy vele együtt mindenki mást is a kedvencek közé sorolok. Minden egyes szereplőt imádtam, minden egyes színészt. A casting egyértelműen 5*. Jajj, bárcsak végignézhetném még egyszer úgy, mint elsőre! Nem tudom mihez kezdjek az életemmel ezek után! :')