Yibun Saengeun Cheoeumira (2017–2017) 91% 36★

Kicsit olyan rózsaszín, habos-babos történet egy csomó konfliktussal és imádnivaló szereplőkkel. Mégis igazi, valódi kapcsolatokat mutat valódi konfliktusokkal.
Nem is kérdés, hogy See Hee és Ji Hoo kapcsolata volt a kedvencem, amihez előbbi nagyon sokat hozzátett. Nagyon összetett a személyisége. Azt hinné az ember, hogy világéletében ilyen komor és zárkózott volt, de van oka annak, hogy ilyenné vált és amiért nehezen mutatja ki az érzéseit. Fordítva indították kapcsolatukat, mint ahogyan mások szokták, így igazán érdekes, ahogy szerelmük alakul.
Egyébként le a kalappal Soo Ji előtt, amiért ilyen módon tűrte a kollégái szekálását. Igazán talpraesett nő, aki bátran kiáll magáért.

Én végig nagyon élveztem ezt a doramát, mondjuk valamiért az utolsó két rész nem jött be annyira.
De összességében nagyon szerettem, kis slice of life, tök jó tanulságokkal és tabukról sem féltek beszélni.
Nagyon szerettem a szereplőket is, igazából nem volt olyan szál, ami ne érdekelt volna. Pedig más doramáknál érzek olyat, hogy egy-egy sztorivonal nem köt le annyira és haladjunk már. :D
Ami a legjobb volt ebben a doramában, hogy tényleg életszagú volt, vicces volt, kellemes volt, alig vártam, hogy tovàbbnézzem. Nagyon tetszett a végső tanulság is. This is our first life after all. :)

Jó volt nézni. Nincsenek nagy drámák, rivalizálások, csak a hétköznapi élet, ami néha elég furcsa szituációkat szül, főleg ha az ember nem akarja, hogy bántsák, de mindeközben a boldogságot keresi… Woori pedig gyönyörű, és minden pillanata beszédes.

Erről a sorozatról picit a Reply 1994 jutott eszembe, alapvetően nincsenek hatalmas drámák három nő három teljesen különböző kapcsolatának alakulását mutatja be. Aranyos, kellemes, romantikus szösszenet:) Idei doramákban a tengerparti csók viszi az év csókja címet, már szerintem:P Az első 10 rész alapján a We Married as Job J-drama jutott eszembe róla, de aztán ahogy elkezd Se Hee múltja kiderülni jövünk rá miért is olyan amilyen.
Szereplőket kedveltem egytől-egyig. Talán Ho Rangot értettem meg nagyon nehezen, annál inkább Won Seok érzéseit. Számomra Soo Ji és Ma Igazgató románca volt talán a legmeghatározóbb:) ahogy Ma szép lassan egyesével törte át a falakat Soo Ji körül:) Ji Ho karaktere erős mégis törékeny, okos és aranyos:) nem csoda, hogy Se Hee szép lassan nyit feléje:)
Kinek? romantikus, talán néha picit túl „filozofikus”, aranyos dráma mentes sorozat:)

Ez egy olyan sorozat, ahol a hétköznapi emberek állnak a fókuszban, és az ő mindennapos problémáik. Nincsenek benne szélsőséges érzelemkitörések, hajtépés és áskálódás. Szóval olyan normális, tipikus slice of life darab. A zene szerintem nagyon jól illik a sorozathoz.
Ma Sang Goo igazgató úr megmosolyogtatott nagyon sokszor. Szuper aranyos karakter volt.

Ez aztán nem volt egy átlagos sorozat, az már biztos!
Ajánlooom a kedves chinguknak.

Ez a sorozat leginkább az egyszerűségével és „hétköznapiságával” fogott meg. Felüdülés volt végre olyat nézni, ami nem a folyamatos drámázásról szól. Nem nehéz beleképzelni magunkat a szereplők helyébe. Imádtam minden percét. Rég nevettem ennyit egy doramán, rendkívül szórakoztató. :) A karakterek szerethetőek voltak, nem volt olyan, aki különösebben idegesített volna. Nosztalgikus volt hosszú idő után újra a képernyőn látni Lee Min Kit. Még mindig a kedvenceim közé tartozik. Egyértelműen felkerült az „újranézős” listámra. :)

A teljes értékelés megtalálható a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/12/because-t…

"Engem már az első részével megvett magának kilóra. Humoros volt, tartalmas, és tudtam, hogy ebből egy nagyon jó kis sorozatot fognak kanyarítani. Igazam is lett. Egész idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Valójában nagyon életszagú sorozatról van szó, ami egyáltalán nem az én műfajom. De a „romantika” (na jó, nevezhetjük ezt egyáltalán így? :D) és a poénok, illetve a karakterek nagyszerűek voltak. Nagyon tetszett, hogy a sorozatban nem kettő, hanem hat főszereplőnk volt. Adott volt Ji-Ho a „fő-főszereplő”, és két barátnője, illetve később bejöttek a képbe a fiúk is, így lettek hatan. Jó volt, hogy nem hanyagolták el őket, hanem mindegyikre fordítottak időt, és mindegyikük történetét szépen kidolgozták. Nagyon szerethető karaktereket kaptunk, mindenkinek megvolt a maga problémája, a maga álmai, amivel szerintem minden néző könnyen tudott azonosulni, hisz manapság mi is hasonló problémákkal küzdhetünk. De nem kell megijedni, nem egy tömény életszagú dráma ez. Tele van poénokkal, humorral, aranyos és romantikus jelenetekkel.

És ha már romantikus jelenet, akkor lássuk is a két fő-főszereplőnk kapcsolatát. Mikor az elején meghallottam, miféle szerződést ajánl Se-Hee Ji-Honak, majdnem leestem a székről a nevetésről. Azt gondoltam: na ne már, hogy ilyen tényleg van! Na ne már, hogy ebbe valaki belemegy! És de. Van, és belementek. Én meg csak fogtam a fejem, hogy te jó isten, mi lesz ebből. Hát mondanom se kell, semmi sem volt fenékig tejfel, és semmi sem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a kis naiv szereplőink gondolták. De tetszett, hogy miután összeköltöztek, és miután megtörtént az a dolog, amit nem szeretnék elspoilerezni, hátha van, aki még nem látta, utána minden… olyan aranyos volt. Ahogy Ji-Ho és Se-Hee kiismerték egymást, ahogy próbáltak a maguk módján gondoskodni egymásról egyszerűen csak aranyos volt. Szépen vezették le, hogyan is szeretnek egymásba. Itt főleg Se-Hee története volt az érdekes. Szép lassan azért rájöttünk, miért is olyan furcsa őt, mi miatt zárkózott el annyira, és miért nem akar házasodni, vagy úgy egyáltalán miért nem volt senkije. Szomorú történetet kapott ő, és kicsit fájt érte a szívem, de végül is túllépett rajta, úgyhogy én is túlléptem rajta. :D" Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/12/because-t…

Több értékelésben is olvastam itt, hogy ez milyen rózsaszín, aranyos sorozat. Hát szerintem ez minden volt csak nem vígjáték, kőkemény dráma végig, mert nagyon is fontos témákat dolgozott fel és mutatott be. Persze, volt pár könnyedebb pillanat, de inkább számomra inkább volt komor, mint könnyed. Nem tudom, lehet csak engem nem kapott el jó hangulatban. A főszereplő srácnak meg szerintem tuti volt valami autista beütése is. Na mindegy, nem volt rossz, nem véletlenül nem adtam kevesebb csillagot, de engem most nem nyűgözött le.

Imádom, mert életszagú, és hétköznapi (párkapcsolat, karrier, családi hierarchia) témákat, és kevésbé hétköznapiakat (pl. szexuális zaklatás) olyan módon dolgoz fel, ami nem túlzó, megoldási lehetőségeket kínál. A főszereplők egyediek, a néző közel érzi őket magukhoz, drukkol nekik. A pasiról kb a film feléig azt hittem, hogy jól funkcionáló autista, de tévedtem. Az egyik kedvecem tőle, amikor a főnökének azt mondja: – Nem túlórázom. Hazamegyek, mert meg kell etetnem a cicát, és szét kell válogatnom a szelektív szemetet.
Akkora arc! :D
Ha a kislányom nagyobb tinikorba lép, vele is meg akarom nézni.