Vegasi vakáció (Családi vakáció 4.) (1997) 70% 60★

Huppsz, az ötödik részt előbb néztem meg xd Na mindegy, az már úgysem kapcsolódik a sorozathoz. Egyébként ez a rész is tetszett :)

Nagyjából nyolc év telt el az előző Vakáció óta, de ennek a filmnek a színvonala a másodikét súrolja.
Borzalmasan unalmas volt! Rengeteg poént újrahasznosítottak a korábbi részekből, Eddie itt már nagyon irritáló figura volt, és Clark is elérte, hogy teljesen megutáljam.
Az egész random hülyeségekre lett felépítve, a Hoover-gátas jelenetet például nem is értettem, minek került a filmbe.
Másfél órányi gyötrelem.

Őszintén megmondom, vissza kellett néznem, hogy én az összes előző részt láttam e már, vagy sem. Mint kiderült, megnéztem mindet sőt, az utolsót is, és az értékeléseim alapján tetszettek. Az már egy külön dolog, hogy szinte semmire nem emlékszem belőlük. Sajnos ebbe a sorba nem tudott nekem a negyedik rész beállni. Valahogy egyáltalán nem találtam viccesnek, nagyon széthullóban volt a család és nagyon nem is nevezhető vakációnak már ez az egész. Valószínűleg a felnőtt gyerekek és ez a nagy különválás lehetett az egésznek az oka, de számomra semmi humoros nem volt a filmben. Sőt, helyenként már untam, és azt vártam hogy legyen vége. Nem szeretek filmet lehúzni, mert szerintem mindenben lehet találni valami jót, de ez most nekem nem igazán jött be.

A régi Vakáció-sorozat utolsó darabja. Ezt is szeretem, de talán ez a legkevésbé kedvencem a sorozatból. A hagyományokhoz híven itt is újak a gyerekeket játszó színészek, csak Ellen és Clark maradt a régi. Ez a film több alkalommal is visszautal a korábbi részekre, de leginkább az első részre, így mondhatjuk, hogy keretbe foglalja a sorozatot. Ilyen utalás például a piros sportkocsis nő, akivel Clark flörtöl, és egy kis változással megismétlődik a jelenet. Eddie családja is nagy szerepet kap a filmben. Eddie több alkalommal is hordja az ünneplős öltönyét a fehér cipővel: ez az összeállítás minden részben szerepel. Eddie-éknek sok gyerekük van, és mintha minden részben lecserélődne az egész gárda. Itt viszont visszatér két szereplő is: Vicky a Családi vakációból valamint Ruby Sue a Karácsonyi vakációból, bár őt csak említik a filmben.
Az Európai vakációt idézte számomra az a jelenet is, amikor felhívják a Siegfried & Roy Show színpadára, és az is, amikor a családtagok összevesznek, és mindenki megy a maga útjára, majd végül Clark az, aki mégis összehozza a családot.
Összességében jó lezárása a sorozatnak, bár itt nagyon érződik a 90-es évek végi hangulat (ruhák). Nem ez a kedvencem, de ettől függetlenül bármikor szívesen megnézem újra!

Nekem a négy rész közül talán ez tetszett a legjobban. Ezen többet nevettem, mint az első hármon. Jó volt a vegasi szál behozatala. Chevy Chase is talán ebben volt a legjobb. A többi szereplő sem volt rossz, Beverly D'Angelo szerencsére megint nagyobb szerephez jutott, a két gyerek karakterére most jobb színészeket választottak, mint az előzőben, szép csaj ez a Marisol Nichols. Kár, hogy más filmjét még nem láttam. Megint láthatjuk Eddie-t és családját, Reviczky Gábor hangja nem illik szerintem Randy Quaidhez (most nézem csak, hogy Randy Quaid a bátyja Dennis Quaidnek, ezt eddig nem is tudtam, hiába a vezetéknév egyezés). Az öccsének azért jobb filmjei vannak. A kaszinóban a blackjackes fickón jókat lehet nevetni, aki mindig elszedi Clark pénzét. Nagyon örültem, hogy itt már megint Clarknak és nem Clerknek szólították Chase-t, és Ross is újra Rusty/Rus lett. Így máris élvezetesebb volt a szinkron. Józsa Imre természetesen megint remek volt, nagyon illik Chase-hez a hangja.
Megnéztem mind a négy részét újra, most egy darabig megint nem fogom, szerintem nincs annyira jó. Nálam biztos nem lesz minden évben megnézős egyik része sem. Ha sorrendet kéne felállítani, akkor nekem ez tetszett a legjobban (érdekes, hogy a negyedik rész tetszik a legjobban), aztán az európai, majd pedig a karácsonyi és családi egy szinten áll.
A vegasi vakáció emiatt 7.5/10 nálam.
Nem tudom, hogy lesz-e még folytatása, IMDb-n nem látom most, hogy készülne, Chevy Chase is elég öreg már, majd meglátjuk. Nem biztos, hogy ennyi év után kéne még egy következő rész is. (2012-es a komment).

Chevy Chase a szerethető-nem szerethető skála mindkét végpontján méltán foglalhat helyet. Rendkívüli vígjátéki karakter, nagyon jellegzetes gesztusokkal és stílussal, amivel azonban könnyen eltelhet a néző. Ráadásként különös ellentétekkel dolgozik: sármos férfi, mégsem tűnik úgy, hogy kiemelkedő sikere lenne a nőknél; pojácát játszik, mégis mindig jól jön ki a dolgokból. Még karrierjének utolsó (most épp) nagyobbnak tetsző dobásában, a Balfékekben is lavírozik a joviális nagybácsi megkapó figurája, és a túltolt, pénzzel kitömött faragatlan fehér boomer karikatúrája között.

A …vakáció sorozat viszont szerintem sosem a karakterformálása apró finomságairól szólt, bár különös mód úgy rémlik, ennyire kreténre sosem vette a formát, de lehet, tévedek és túl régen láttam az előzményeket (folyamatban a felülvizsgálat!). Maga a mozi azonban váratlanul befogadható, valahogy tipikus kora-kilencvenes évekbeli vígjáték lett. A szerencsétlenkedő ember és az ő jó szíve végül minden bajból kikanyarodik, a középszerű családi életet pedig megrontja ugyan a változás, a fény és a csillagos, de csak ideiglenesen, végül mindig kiderül, hol az igazi boldogság. Ami némileg bántó, az az imént már említett kretén-faktor: Randy Quaid karaktere hihetetlenül idegölő már mai szemmel nézve, de Chase figurájának Mr. Beanre hajazó csetlése-botlása is elég szégyenteljes az erőműben játszódó jelenetsorban. Másrészt a gyerekek lecserélése kicsit mintha lendítene a dinamikán, mindkét új ifjú színész jól csinálja a dolgát. A változásra egyébként a film elején reflektál is Chase, ami jó poén. Maga a sztori Vegas-szal a középpontban tulajdonképpen egyfajta garancia arra, hogy a legostobább dramaturgia se fulladjon igénytelenségbe: Vegas valami olyasféle jelkép még nekünk, az amerikai életérzést csak hírből ismerők számára is, amiből minimális józan ésszel is ki lehet hozni valamiféle tanulságot. Jelen esetben például a szerencse természetéről, a karmáról, meg ahogy már írtam, a békés hétköznapokból történő kizökkenés izgalmáról, ami valójában a legtöbb esetben egy lejtőn lefelé vezető, akár a teljes összeomlásig is vezető út kezdete lehet.

Akiknek nem jön be Chase előadásmódja, az joggal utálhatja a Vegasi vakációt (is). Aki kedveli őt, itt ellesz vele, bár nyilvánvalóan vastagon nem karrierje legjobbját nyújtja. Egyéb esetekben még éppen nem kellemetlenül dilis ökörködés az egész, el lehet vele szórakozni.

Nem annyira fergeteges (főleg a vége felé több a lelkizés), de akiknek tetszettek az előző részek, azoknak ezt is érdemes megnézni. A soundtrack jó volt.