Az agyamra mész! (1991) 67% 6★

Eddig halogattam ezt a mozit, valami rejtélyes oknál fogva taszított, közben pedig irtó kíváncsi voltam rá. A felvezetés kissé döcögős, ráadásul nekem sem Dutch, sem Doyle karaktere nem voltak kicsit sem szimpatikusak. Később aztán ahogy a történet halad és a figurák megnyílnak egymás és a nézők előtt, úgy lesznek egyre kedvelhetőbbek és a film is úgy lesz egyre inkább melegszívűbb és életigenlőbb.

Meglepett, hogy az általam előre vizionált gagyi slapstick komédiától igencsak messze áll a Dutch. Sőt, néhol egész komoly vizekre merészkedik (persze csak szép finoman, a műfaj engedte keretek között). Ed O'Neill-t a Ford Fairlane-ben lenyomott Booty Time-performansza óta kedvelem, halhatatlanná pedig Al Bundy megformálása tette. Számomra legalábbis. Ebben a filmben is jól hozza Dutch igencsak összetett figuráját, keménykötésű és gyerekes egyszerre. Ha kell, akkor ököllel bezúz néhány arcot és dakota életbölcsességeket szór, hogy utána egy kisfiú kíváncsiságának csillogásával a szemében tűzijátékkal szórakozzon. Partnere Ethan Embry szintén jól alakítja Doyle elkényeztetett ficsúr karakterét. A srác folyamatosan őrlődik elvált szülei között, rohadék apja helyett anyját téve meg bűnbaknak. Ezt pedig agresszióval leplezi.

Ahogy az lenni szokott, az eleinte óriási ellentét a film haladtával átbillen szimpátiába, majd egy kvázi apa-fiú kapcsolatba. Mindkettejüknek bizonyos értelemben fel kell nőniük, tanulniuk kell a másiktól. Ebben a tanulási folyamatban John Hughes forgatókönyve kalauzolja végig a nézőt, itt-ott közhelyesen, de jópofán, viccesen, moralizálva. Az életről, felelősségvállalásról készült már jobb road movie is, de a Dutch-nak sincs semmi szégyenkeznivalója. Összességében kellemes élmény volt, sokkal jobb mint vártam.