Az első igazi nyár (2013) 77% 96★

Nagyon tetszett a maga könnyed stílusával. Semmi különös, vagy egyedi nincs benne, de azt mégis olyan szépen tálalja, hogy sodor magával.

Először is Duncan 14 éves?!? Melyik dimenzióban? Valaki árulja el, miért kötelező egy serdülő kisfiú szerepére egy érettségi előtt álló fiatal srácot alkalmazni? Mert Hollywoodban biztos nincs egyetlen 14 éves hímnemű színészpalánta. Sőt, az egész világon se, mert ez valahogy mindenhol visszatérő probléma… de lapozzunk.
A téma a szokásos sablonon alapszik (béna gyerekből menő gyerek lesz), de olyan hátteret kanyarítottak hozzá, hogy ha kihagyják az infantilis vígjátéki elemeket és rajzfilmfigurába illő karaktereket, akkor kőkemény dráma lehetett volna belőle. Kár érte, mert így eltompult az üzenete, pedig igenis fontos lenne ilyen filmeket tolni az ifjúság elé (sőt, a szülők felé is).
Ui.: Az meg csak nekem tűnt fel, hogy a vízi parkban egyetlen kövér ember sem volt? (leszámítva, Mingéket). Persze… mert a medence közelében tartózkodó társadalom csupa pálcikából áll, cöhh…

Nagyon megtetszett ez a film. Komoly dolgokkal foglalkozik, amit humorral enyhít. Mélyen nem megyünk bele a dolgokba, de adott a seggfej, lelki terrort alkalmazó, hazug nevelőapa, aki elnyomja az esetlen 14 éves kamaszt. Liam James jól hozta az elnyomott, magába forduló, félénk kamaszt. Könnyen megkedvelhető, és hamar kiderül, hogy nagyon aranyos srác. Sam Rockwell egyszerűen zseniális ebben a filmben. Tökéletesen hozza a felnőtt gyerek karaktert, nagyon szórakoztató. Szerettem még a szomszéd lány vonalat is. Összességében egy komoly témával foglalkozik ez a film, de kellemes, humoros módon enyhíti a drámát. Engem nagyon megfogott. :)

Első pillanatától megfogott a film, de mikor bejött a képbe Rockwell mester, onnantól le nem tudtam venni a szememet a képernyőről! Persze már megtanulhattam volna, hogyha ő szerepel, akkor már nagyobb baj nem lehet persze ez csak szófordulat: megtanultam már rég :)
Egy szóval: imádtam!

Ebben a filmben nem a történet vagy a karakterek voltak igazán érdekesek, hanem az általa közvetített hangulat. A remekül összeválogatott zenékkel aláfestett képek tökéletesen átadták, milyen fantasztikus évszak is a nyár, és mennyi emlékezetes dolog történhet valakivel egy vakáció során még úgy is, hogy az egész nem indult valami fényesen. Okos és ravasz húzás volt ez a fajta atmoszférateremtés, ezen kívül ugyanis semmi újszerű nem volt a történetben, a hasonló témájú ifjúsági filmek kötelező elemeit vonultatta fel néha már-már klisébe hajló módon, viszont az ötletes és szórakoztató poénjai, a jól kitalált szereplői, valamint a sodró lendülete miatt elnéztem neki ezeket a hibákat. Ha már szereplők: őszintén szólva, ők is leginkább a műfajhoz tartozó kihagyhatatlan figurák egydimenziós verziói voltak, de a pazar színészgárdának sikerült őket annyira megtöltenie élettel, hogy tudjak kötődni hozzájuk, kedveljem vagy ne kedveljem az adott szereplőket. A színészek közül Sam Rockwellt szeretném kiemelni, aki sziporkázott a vízipark laza, mókás vezetőjének szerepében, miközben bizonyos fokú apafigura is lett a főszereplő srác számára.
Ha valamit, akkor ezt a filmet abszolút tudom ajánlani egyszeri kikapcsolódásra, mert garantáltan jókedvre derít a felhőtlen humorával és a csodálatos nyári hangulatával.

Nagyon szeretem a felnövéstörténet-filmeket, és ez egy nagyon jó darab a maga kategóriájában. Duncan egy szerencsétlen srác, és örülök, hogy nem voltam a helyzetében, de meg tudom érteni. Nem hordoz magában nagyon mély üzenetet, csak az általános dolgokat mondja el, és életigazságokból is csak annyi hangzik el, amennyit a műfaj megkövetel, viszont az tök jól. Owent meg imádtam. Úgy nőtt fel, hogy közben gyerek maradt, és titokban szeretnék egy kicsit rá hasonlítani.

Nem lenne rossz a mondani valója. Sőt… Viszont iszonyatosan lehozott az életről. Szörnyű.

Hát ez nagyon szeretős volt.Nem találok benne hibát, talán csak azt hogy olyan gyorsan vége lett; néztem volna még. Kis tini vívódás, kis dráma, kis tini szerelem, kis humor; mindenből pont annyi volt benne, hogy az ember egy jóleső, könnyed, minőségi kikapcsolódást kapjon.
Jófajta.

Szerethető kis történet amely hol mosolyt, hol szomorúságot, hol pedig dühöt vált ki az érzelmi skálán óriáscsúszdázó áldozatából.
Anyuka éppen olyan ellenszenves volt, mint a roppant nagy tahó párja. Milyen anya az olyan, aki napokig csak este és reggel találkozik (futólag!) a fiával és még csak annyit sem kérdez tőle, hogy minden rendben van-e vele, hogy érez, hogy van, mit csinál… Ha egy gyerek bármely kérdésre úgy válaszol az anyjának, hogy „semmi/semmit”, akkor bizony anyucinak kellene megpróbálnia újjáépíteni a bizalmat. Nem pedig legyinteni. spoiler

Picit rontott az összképen a spoiler, nem kellett volna erőltetni. No mindegy…

Sokkal-sokkal több Owen-t a világnak, hogy minden eltévedt, meg nem értett és elhagyott gyermek mellé jusson belőle legalább egy!

Nem semmi film. Számomra nagyon visszaadta a kamaszkor örvénylését, az elvált szülők közt vergődő kölyök mibenlétét, spoiler Többször láttam már, DVD-n is beszereztem, mert megérdemli. Felüdít, nyarat varázsol bármikor, szerintem.