Váratlan szépség (2016) 81% 325★

Képzeljetek el egy könnyező embert, aki azt mondja, ez egy váratlan szépség volt a számára. Azt hiszem, ez lennék én. :)
Talán az Idő volt legnagyobb hatással rám.

Csodálatos film! A terjedelme elég rövid, ám mondanivalója annál inkább több. Tele van érzelmekkel, szomorúsággal, keserűséggel. A színészek nagyon jól alakítottak, zseniális film lett.

Nagyon tanulságos film. 10/10

Nagyon szép, nagyon drámai film, amit igazából fel sem tudok fogni. Nem értem, nem tudom és nem is szeretném megtudni, hogyan lehet túllépni egy ilyen tragédián, ami a film alapja. Tetszettek a színészek és tetszett a megvalósítás is, bár a módszerekkel nem feltétlenül értettem egyet. Egyébként az előzetes alapján másra számítottam. Igazi sírós, fájdalmas, elgondolkodtató film. Hatott rám, de nem szeretném többször látni.

Csodálatos. Annyira imádtam a filmet. Megható volt és a mondanivalója egyszerűen szívet tépő. Tele volt érzelemmel és fájdalommal, annyira sajnáltam Howard-ot, hogy szenved és nem tud túllépni a fájdalmán. Szörnyű elveszíteni azt akit saját magunknál is sokkal jobban szeretünk. Magával ragadt a film és megkönnyeztem. Megható volt látni a vége felé, ahogy spoiler.
Sajna nem karácsonykor néztem meg és bánom. A színészek annyira jók voltak. Nagyon jól alakították a szerepüket. Imádtam Will Smith, Helen Mirren nagyon odatette magát. Jól összehozták a filmet és a zene is tökéletes volt.

Lehet, hogy egy kicsit alul pontoztam (és bocs, akiknek nem tetszett a film). De két dolgon gondolkodtam most, az egyik, hogy a krízishelyzetben lévő embert szóra bírni, kimondatni vele a problémáját, „szembesíteni” és utána az önmagának való megbocsátásig eljuttatni, az nagyon nehéz dolog. Erre, amit példaként felhoz a film az jó. 6 évig vezettem kríziscsoportot drogos fiatalok szüleinek és sokszor kellett bevetnem olyan eszközöket, amikkel ugyan nem biztos, hogy egyetértettem, mert fájdalmas volt (még nekem is) és hosszú lefolyású a kilábalás belőle, de működött. A másik, hogy giccses a film, ez igaz, és a szereposztás is túlságosan parádés, de én azt éreztem, hogy értik amit játszanak, hogy amerikai módon, felületesen, azonnali megoldást akarva próbálnak eljutni a feloldozáshoz, de ha nekik ez így sikerül, akkor ezt nem vonhatom kétségbe. Nem tanulmány film, nem ettől kapunk megoldást a bajainkra, de engem elgondolkodtatott. Erre jutottam.

Vártam valamit a filmtől, amit félig megkaptam, félig nem. Nagyon csalóka az előzetes, megrángatja az embert, ami egyszerre jó és nem túl nyerő megoldás. Mivel csak amiatt néztem meg – az ismertető önmagában annyira nem fogott meg – mondjuk, hogy az előbbi. A színészek nagyot játszanak benne spoiler, az Idő főleg nagyon ott van.

Tettek bele egy-két csavart, ami nagyjából a helyén volt. spoiler Sajnos spoiler

Furcsa volt, mert vártam végig, mikor fogok már sírni rajta, rá is játszott néhány jelenet, aztán mégis volt egy kis komikus megkönnyebbülés, ami visszarántott, mélyülni nehezen engedett, pontosabban csak biztosítókötéllel, nem bele a kellős közepébe, ami olyan szempontból jó, hogy nem okoz teljes sokkot, és rossz, hogy nehezebben sír rajta az ember. :D Viszont a nyers erő és a szenvedély nagyon átjön. A sírósabb rész a legvégén kap helyet, és örömkönnyes, nem ez-de-borzasztó-belehalok jellegű. spoiler

A történet végig lebegteti, most akkor spoiler

Kevésbé volt drámai, mint vártam, de sokkal érdekesebben alakult.

Ez nagyon szép volt. Többször megkönnyeztem a filmet, és azt hiszem, nem is csak magának Howard-nak a története tudott megragadni benne.
Nagyon tetszett, hogy miközben a főszereplő mindhárom fogalommal szembe kell, hogy nézzen, addig a barátainak is egy-egy nagyon erősen jelen van az életében, és át kell, hogy segítse valamin. Simon küzdelme a betegséggel, hogy megbékéljen a halállal, Claire érzése, hogy már nem lehet családja, lejárt az idő, és Whit küzdelme, hogy rendezze a problémákat a családja létező összes szintjén (a lánya, az anyja, a volt felesége… tulajdonképpen a szeretet a teljes életére kiterjedő kérdéskör volt). Enyhén szólva meglepődtem, mennyire sztárparádé volt a film, szerintem alig tudok olyan szereplőt mondani, akit nem valamilyen neves színész játszott. A monológok gyönyörűek, és gyakran elképesztően szomorúak, de összességében azt tudom mondani, nagyon erős, nagyon érzelmes film, és nagyon szép az üzenete. Bátran ajánlom bárkinek.
Kiegészítés: Egy kis google csodákra képes, a beszélőnevek zseniálisak. Mind az Amy, mind a Brigitte, mind a Raffi utalás.

Hű ez nem semmi film volt. Kicsit emésztgetnem kellett az értékelés előtt.
Nagy hatással volt rám az biztos és persze nem bírtam ki könnyek nélkül sem. Megható,szomorú de egyben szép film a gyászról,a veszteség feldolgozásáról :S Borzalmas lehet..
Ötletesen lett megoldva és a végéig meg voltam vezetve. :) Az utolsó percekre tartogatott a film két csavart is,aminek örültem,mert megdöbbentett, igaz,talán mindkettő kitalálható lett volna ha jobban figyelek az árulkodó jelekre… :S :)
Pozitív kicsengése lett a filmnek,de azért mégsem kicsattanó jó kedvvel fejeztem be.

Ezt a filmet nagyon szerettem volna moziban megnézni, mert tudtam, hogy tetszeni fog…. Nos, nem sikerült sajnos moziban megnéztem, de abban nem tévedtem, hogy tetszeni fog. Pont annyira érintett meg, mint amennyire sejtettem, hogy meg fog.