Mindenki megvan (2009) 77% 142★

Megérdemelte volna azt a díjat. A filmben az utazás volt a kedvenc részem, ahogy mindegyik gyermekéért hosszú órákat utazott, hogy lássa őket. A gyerekeivel viszont nem tudtam azonosulni. Ha én visszagondolok, nem változtatnám meg a szüleimet, hogy engedékenyebbek legyenek, mert már így tűnik helyesnek. Ezért lett a viselkedésem, a személyiségem most olyan, amilyen. Így „nevelődtünk” meg, a szigor miatt vagy nem Nyilván, ehhez tartozik a beszélgetés is, hogy a gyermek tudja, a szülője nem azért dorgálja meg, mert nem szereti. Mindegy is, érdekes film volt, szerintem érdemes. A színészek meg remekelnek, nem tudom őket hova dicsérni.

Régóta itt volt már bekészítve a film, és várt rám. Egészen mostanáig. Még valahol valaki ajánlotta, vagy jót hallottam róla, már nem tudom, miért szereztem be, és valamiért úgy rémlett, hogy egy családi vígjáték lesz – hát baromira nem az. Zsepi erősen ajánlott mellé. :(
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Dráma a javából, megspékelve a családi összetartás fontosságával, szülő-gyerek kapcsolat sokféleségével: itt egészen pontosan azzal a verzióval, hogy mi történik, ha túl nagy elvárásaink vannak a gyermekeinkkel szemben. spoiler Szülőknek kifejezetten javallott is megnézni.
Látszólag tele volt töltelék-jelenetekkel, de a végén minden értelmet nyer. Frank-nek meg csak gratulálni tudok, hogy ilyen szépen átlátott a gyerekein, engem mindegyik fordulat meglepett, ami a végén kiderült, ezek szerint nem vagyok ilyen jó megfigyelő. :)
Nagyon aranyos film – és annak külön örülök, hogy így az ünnepek idejére időzítettem. :)

Már régebben láttam, de nagyon mélyen érintett akkor. Igazi dráma a családi kapcsolatokról, az őszinteségről, a szeretetről. Az biztos, hogy nem egy könnyed kikapcsolódást nyújt. Számomra a pozitív üzenet sem tudta a nyomasztó hangulatot ellensúlyozni.

Jó színészek, fantáziadús karakterek, tehetséges rendezés és passzentos dinamika.
Az egész filmnek ad egy nagyon jó irányítást a vasúti utazások és a telefonvezetékek vonalvezetése, párhuzamba állítva a lelki utazással és a családi kommunikáció kisiklásával illetve hiányával. Mindezek mentén intelligensen kerül felépítésre a háttérben húzódó titkok és gyanúk szövevénye, a bemutatott család hibáinak bemutatása és a közelgő tragédia előkészítésre.
A filmélményt pedig tovább fűszerezi a szülői látásmód vizualizálása. De Niro már önmagában, a színészi játékával hozza nekünk a nyugdíjas apa lelki vívódását, aki érzi és látja az előle elhallgatott dolgokat, de próbál túllépni a saját korlátain, és a gyerekeiben, akiknek a felnőtté cseperedését a kemény munka miatt lekéste, egyszerre látja a gondtalan kisgyerekeket és a való élet problémáival, a társadalomnak és a saját apjuknak való megfelelési kényszer elvárásaival küzdő felnőtteket.
Mondanivalójában fontos és értékes alkotás. Olyan film, amire érdemes volt időt és energiát áldozni, mind az alkotóknak, mind nekem nézőként.

Érzelgős road movie, kiszámítható cselekménnyel, a végén pedig De Niro monológja teszi fel a koronát erre a nagy reményekre jogosító, de inkább ugyanekkora csalódást okozó filmre.

Örülök, hogy megnéztem! Gyönyörű film volt – igazi dráma – a családról és a szeretetről, sok-sok tanulsággal!
Remek szereplőgárda! Néhol torokszorító a történet, de összességében nagyon pozitív, szülőknek és gyerekeknek is kötelezővé tenném.
A végén a póznákat ábrázoló festmény, ahogy az apja nézte, fájdalom ült a szemében, de az arcán ott volt a büszkeség, ahogy a fiára gondolt.

Egy közmondás jutott eszembe a filmről: Ha nem tudom, nem fáj.

Vannak filmek, amik úgy megérintenek, hogy a sok sírástól beduzzad a szemed és görcsbe áll a gyomrod. No, ez pont ilyen. Az emberek félelmére épül: hogy egyedül maradunk. Szívszorító, keserédes, fájdalmas.

HBO GO, ez vígjáték? Komolyan? Jó kis sírós dráma… és mint utóbb kiderült, egy remake.
A tanulság klisé, de épp azért klisé, mert igaz: foglalkozzunk egymással többet, legyünk elfogadóak, ne kritizáljuk egymást túl sokat… visszanézve sokszor más az, ami fontos.

Tanulságos, elgondolkodtató film. Régebben is láttam, akkor is mély nyomot hagyott bennem. A rendezés és a szereplőgárda is fantasztikus. Az egyik legjobb Beckinsale film.

Kemény film! Igazi dráma az emberi kapcsolatokról és a családról. Nagyon elgondolkodtató, újraértékeli az ember az életét a film után.