A viskó (2017) 73% 109★

Nagyon keresztény film, és éppen ezért erősen tartottam tőle… de végül nem tudok mást mondani, minthogy gyönyörű. A „Váratlan szépség” után egy újabb film, ami alatt vagy ötször eszméltem arra, hogy folynak a könnyeim.
Hiába alapvetően keresztény a világképe, a bigottan vallásos embereket valószínűleg az őrületbe lehetne kergetni vele. Ugyanaz a téma, mint a már említett filmnél, a főszereplő elveszti a gyerekét, és ezért Isten meghívja egy hétvégére, pont abba a viskóba, ahol a kislány meghalt. Isten fekete nőként van ábrázolva, a Szentlélek indián, Jézus pedig farmernadrágban rohangál az egész történet alatt, és mind többszörös, finom kritikákat fogalmaznak meg az általánosságban vett vallásképről, nagyon szépen átdolgoz egy csomó példázatot, gyönyörű a látvány, a zene, és tényleg megható az üzenet. Azt hiszem, el fogom olvasni a könyvet is.

Hűűű… Szóval, azt tudni kell, hogy alapjáraton én nem vagyok hívő, se semmi. Lehet ezen megbotránkozni, de inkább hanyagoljuk a témát. Tehát ebből adódóan nem is igazán vagyok oda az ilyen témákért, de ez megfogott.
Maga a történet is igen hatásos volt, és egy kicsit lenyűgöző, de maga az egész üzenet, a meglátásmód, ahogyan Istent ábrázolják – na főleg ez a része, te jó ég, ez nagyon-nagyon váó volt –, ez mind elérte, hogy megkedveljem a filmet. Elgondolkodtató, megrázó, meglepő. Így tudnám a legjobban leírni.

Személyes okok miatt néztem meg ezt a filmet, feldolgozatlan gyász miatt, úgyhogy nagy elvárásokkal vágtam bele a „mozizásnak"…Nagyon fura, szokatlan és egyáltalán nem hétköznapi megközelítésű volt ez a film…A lényeg átjött persze, de valahogy olyan fura érzéseim támadtak, nem szeretem a túl csicsás és túlmagyarázott dolgokat…Ez valahogy olyan téma, amit irreálisan ábrázolnak, szerintem képtelenség feldolgozni ilyen dolgokat, leginkább mint a filmben lévő !spoiler is… Megbocsátani spoiler pedig még irreálisabb. Nekem tuti nem menne…

Nem vagyok egy nagy hívő személy de ez jó volt. Szomorú, mert hát na, nem fogok poilerezni de az volt. Én a könyvet nem olvastam de ahogy hallottam vannak benne eltérések.

Ezt a filmet nem tudom értelmesen értékelni. Egyszerre sírok és nevetek. Ez a film minden. Egy lelkigyakorlat, egy mise, egy csöndes imádság, és egy hangos dicsőítés.

Csodálatos film egy megtört ember magára találásáról. Hiszen rengeteg tragédia éri az embereket nap mint nap, így nem csoda ha elfordulnak Istentől (a lényeg, hogy végül belássák azt, hogy nélküle nem tudnak élni vagy legalábbis nem érdemes…), azonban az elkerülhetetlen szembesülés önmagunkkal, az útkeresésünk rögös útja és végül a megnyugvás (feloldozás?) mind részei az életnek. Hiszen ott az ősi válasz e film üzenetében is, mely nélkül a körforgás megállna. És ezek azok a rejtelmes dolgok, amelyeket a legnehezebb sokszor elfogadnunk.
Különös megjelenítése a Szentháromságnak Mac utazása, de úgy gondolom hogy rendkívül gondolatébresztő és nem klisés. Megtalálhatjuk benne a kereszténység és a hit kérdéseire egy bizonyos megközelítés válaszait, még ha a mi életünkre vonatkoztatva fájdalmas is elfogadnunk.
Ha elhiszed, amit Mac átélt a viskóban, ha nem, akkor is egy remekül megírt és megrendezett film.

Ha adaptációként kellene értékelnem a filmet, akkor 10 pontot adnék, hiszen tényleg kiválóan megtalálták azokat a fontosabb gócpontokat, színészeket és helyszíneket, amelyek Wm. Young a papírra vetett, de ha szimplán egy keresztény tandrámaként kellene értékelnem a filmet, akkor sem adhatok ennél kevesebb pontot, mert a mondaivalója és annak kibontása miatt a film jó. Kicsit a fókuszpontokon még lehetett volna finomítani, és több időt hagyni a könyvben katartikus elemek kibontására, de összességében véve a Viskót ajánlom azoknak, akik egy tisztességes, és nem öncélúan didaktikus keresztény filmet szeretnének nézni.

Értékelés: 8/10
(Később a honlapon)

A könyv lenyűgöző volt, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem filmen is. Azon túl, hogy a vizualizáció egész jóra sikerült (75-80%-ban minden és mindenki PONT ÚGY nézett ki, ahogy olvasás közben elképzeltem!!!), a cselekményt is viszonylag hűen követte, a szereplők is egész jók voltak. A mondanivaló sajnos alig bírta átszuszogni magát, szemben a könyvvel, ahol világosan leírja (úgyhogy a családom rá van uszítva a könyvre, hogy megértsék). A film egyszer nézhető, főleg a szereplők miatt (bár nekem Mack túl jóképű volt, én inkább láttam idősebbnek és kopaszabbnak, de hát mindegy :D ).

Nem tudom, egynek elment…. nem igazán szoktam ilyesmi filmeket nézni, de pár könyves videóban láttam ajánlásokat, hogy könyvben mennyire jó szerintük. Aztán láttam, hogy van belőle film, na mondom akkor azt megnézem…..eleinte nem is nagyon értettem pár dolgot hirtelen benne, de végül is nem volt rossz……egynek elment^^.

Tragédia, tragédia hátán. Szívbe markoló történet. A fájdalom, amely át tudja járni az embert, sose múlik. A veszteség feldolgozása nem egyszerű, de ez a film rávezet arra, hogy hogyan bocsássunk meg magunknak, másoknak és Istennek. Hogyan bízzunk és higgyünk az Úrban. Hinni abban, hogy Ő mindig ott van!