Vagány nők klubja (2002) 72% 86★

Bevallom, a leírás alapján valami unalmas és vontatott dologra számítottam – hát, szerencsére nem azt kaptam! Itt aztán volt minden, a családi drámától kezdve a múlt felidézésig, a régi sérelmek megmagyarázásának megpróbálása, és egy (vagy inkább több) életút. Ez a Ya-Ya testvériség egyenesen aranyos, a sztárparádéról meg akkor már szót sem ejtek. Csak pislogtam, mikor fény derült a múlt titkaira, és szurkoltam Siddának, hogy sikerüljön megtalálnia a lelki békéjét és boldog lehessen Connorral. :)

Pazar szereposztás, könnyezős-nevetős film az anyaságról, anya-gyerek kapcsolatról.
Friss kétgyermekes anyaként igazán jól esett a lelkemnek, át tudtam érezni jó pár jelenetet.
Egyet hiányoltam igazán csak, a többi gyereket felnőttként. Így olyan volt a történet, mintha egyke lett volna, pedig hát dehogy.

Vegyes érzések és ezer féle gondolat..
A film tetszett, van egy sajátos hangulata, ami leköti az ember figyelmét. Érdekesen ábrázolták és kapcsolták össze a múlt és jelen történéseit, ami szerintem az egész film dinamikáját adta.
Ugyanakkor bizarrnak is találtam. A történet, a színészek.. mind-mind nagyszerű volt, de ez a Ya-Ya kapcsolat néha eléggé furcsán hatott. Ez természetesen nem rossz, sőt a legtöbbször ezeken a jeleneteken mosolyogtam a film alatt, ami kis felüdülésnek hatott az amúgy kicsit sem könnyű történet mellé. Mellékesen megjegyezném: az ilyen barátok minden pénzt megérnek.
A végén volt egy kis hiányérzetem, el tudok menni mellette, de nem teljesen értettem a fiatalkori Viviane viselkedésének okát. Rendben egy részletet megtudtunk, de igazából a teljes sztori itt hiányos volt.
Egy csajos estére jó volt.

Hát az-az igazság, hogy igazából a vegyes szereposztás végett került a filmlistámra, nem is igazán a története végett. Régen már egyszer láttam, de csak alig maradt az emlékemben egy-két jelenet. Ezért is döntöttem úgy, hogy esse kő megnézem újra. Nem vált a kedvencemmé. Valahogy nem volt semmi izgalom, érdekes jelenetek. Nem volt semmi bajom a sok visszaemlékezéssel, de valahogy a végére már elég volt. De a színészek szépen odatettek.

Igaz hogy Maggie Smith miatt választottam a filmet, de az ő szerepe elenyésző volt a filmben. Egyértelműen Ashley Judd és Ellen Burstyn vitte a hátán az egészet és most nagyon jól esett ez a lájti csajos filmecske. YA-YA!

Nekem még mindig tetszik :), elgondolkodtató, néhol megmosolygtat, máskor szomorúvá tesz.
Hányszor gondoljuk úgy, hogy mi majd mások leszünk, mint a szüleink, nem követjük el azokat a hibákat, mint ők. Pedig sokszor nem tudjuk, mi mozgatta őket abban a pillanatban, és mi vajon másként tettünk volna a helyükben…
De azért egy ilyen baráti kör nem kutya, jó, ha ilyen emberek állnak mellettünk, és rúgnak seggbe, ha szükséges :D.

Sandra Bullock miatt kezdtem neki. Hát azt mondom, volt már jobb is.

A parádés szereposztás, és a téma ellenére, bennem hagyott némi hiányérzetet. Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan feloldható egy ennyi éve hurcolt lelki sérülés, amin egy több éves terápia nem segített.Valahogy hitelesebb lett volna számomra, ha csak egy óvatos egymás felé közelítést látunk a végén, nem Ya-Ya beavatást.