Üvöltés (2010) 61% 16★

Kellemes meglepetés volt számomra ez a film. Az elején bele kellett rázódnom, de aztán gyorsan elkaptam a fonalat. Őszintén szólva ez a fajta művészet nem áll épp a legközelebb hozzám, ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy távoli. Én nem nézem le, nem tartom értékelhetetlennek, sőt, általában érteni is vélem, vagy ha nem is éppen azonnal, hát szeretek merengeni rajta kicsit, hogy én hogyan vagyok képes dekódolni. Azt vallom: ha valamit mi nem értünk, az még nem jelenti azt, hogy érthetetlen, vagy, hogy szemét. Tévedés azt hinni, hogy a mi felfogási képességünk / tudásunk a meghatározó, s ennek okán már jogunkban áll valamit csípőből leszemetezni.
Nade. Nagyon tetszett a film üzenete, amivel maximálisan egyet tudok érteni: egy művész ne másokat akarjon majmolni, ne rettegjen és kattogjon egyfolytában azon, hogy ezzel vagy azzal beelőzték már, hanem egész egyszerűen nyúljon úgy az adott témához, ahogyan az személy szerint belőle fakad. Így tudja egyedivé alakítani azt a szegény kis művet, nem mással. Ha magából ad, és mer őszintén megszólalni. A saját, egyedi hangján.
Azon is „tapsikoltam a boldogságtól”, amikor arról volt szó, hogy írás közben a szerző gyakran mennyire nincs tisztában azzal, amit leír. Csak leírja, mert úgy jön ki a lépés. Maga sem teljesen érti, de a múzsa vezeti a kezét, gombolyítja az agytekervényeket, aztán… Aztán később valami csoda folytán leesik a húsz fillér, hogy te szent ég, hát ez mégsem véletlen!… A szöveg tele lesz utalásokkal, szimbolikával, a jelenetek, a karakterek kapcsolódnak, szorongatják egymás kezét, összeáll. Én is – most, a nyár óta – vagy 10x elolvastam a (késznek nevezhető) kéziratomat egymás után, és igen, rácsodálkoztam, hogy mennyi olyan pont van benne, amik menet közben nekem fel sem tűntek, mégis ott vannak, és baromi jól összeállnak, utalnak oda-vissza, és olyan elemzést lehetne ezekből rittyenteni, hogy még én is megnyalnám utána a 10 ujjamat – már ha lehetek ennyire szerénytelen.

Mindent összevetve okos kis film, és azt hiszem, ma aktuálisabb, mint valaha. „Nincs két ember, aki egyformán gondolkozik. Egyforma alakra teremtettünk, de különböző stílussal.”

Hát te jóságos ég…
Szenvedés az egész. Én a „művészetnek” ezt az ágát egyszerűen nem tudom megérteni.
Allen Ginsberg…hát nem normális. Ez is csak erősíti, hogy kb. minden művésznek a fejében valami nem stimmel…De hogy ennyire.
Próbáltam megérteni…de egyszerűen nem ment.
Olyan volt, mintha egy filmtöris filmet néznék…és az már jelent valamit…