Túl a fenyvesen (2012) 68% 115★

Nem tudom, hogy ez a film mit volt hivatott átadni, de azt legalább nagyon hosszan és vontatottan tette… ami amúgy nem jó pont. Most mondhatnám, hogy de legalább Gosling jól nézett ki (és ennél gayebb öltözködőse azóta sem volt semmilyen szerepben), de még az ő jelenléte mellett is iszonyúan untam (tegyünk úgy, mintha a ő filmjeinek általában nem az ő feje lenne az egyetlen jó pontja – kivétel az Első ember, de az csak erősíti a szabályt). Szóval, amit leszűrtem ebből az egészből, hogy akkor is szétcsúszhat az életed, ha nincs apád, és akkor is, ha van, de szarul nevel. Tehát a legjobb, ha két anyád van (?? :DD) Az-az érzésem, hogy ez inkább valami hangulatot próbált átadni, de azt sem sikerült. A történet túl lassan bontakozott ki, és semmi értékelhetőbe nem futott ki, a színészek elmentek, de végig azt éreztem, hogy ezt semmi értelme nem volt két órára kihúzni…

fura, mert ez két (ha nagyon akarom cincálni három) különböző film összefűzve.
Az első részét Gosling elvitte a karakterével és ennyi, a másodikban több volt a dráma és mint film jobbnak mondható, ám valahogy összességében nem volt ez rendben valahogy…

Uncsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. És indokolatlanul hosszú. Mindenki csak nyűglődik, de igazi érzelmek nincsenek az arcokon. Még Ryan Gosling volt a legkiemelkedőbb a csapatból.

Ehh, rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy nagyon együtt tudtam érezni
Ryan Gosling karakterével. Vagy hogy mondjam. Én is ilyen rakás szerencsétlenség vagyok. Mondjuk a filmben a helyében (mikor menekült) én máshogy csináltam volna dolgokat, de alapjában véve én is így szoktam szerencsétlenkedni… X( Lehet ezért, de nekem csak a film első fele volt érdekesebb. A nagyobb része olyan… nem tudom. Nem annyira rossz, de… hát nem tudom… Mondjuk azt hiszem annyiból jó volt, hogy a szereplők átlagos emberek voltak. Nem nagy hősök, világmegváltók, hanem sima, hétköznapi emberek. Hiába próbáltak meg, Luke is, Avery is, helyesen cselekedni, az élet nem ilyen. Szerintem ilyen szempontból meglehetősen életszerű volt a történet, ami jó. Mármint nem jó, hogy ilyen az élet, de tetszik, ha egy film/történet nem rugaszkodik el a valóságtól, szóval nah, ez van, ilyen az élet… :/

Ja! Azt a jelenetet szerettem amúgy, mikor „Macsó Luke” eldobta a labdát az öreg kutyusnak, meg aztán még érdeklődött is, hogy megleli-e a kutya a labdát… :)

Ezt a filmet második nekifutásból sikerült csak végignéznem. Először nem tudtam elkapni a hangulatát. Pedig ebben a filmben, ha valami nagyon jó, az a hangulata. Persze nem csak ez jó benne. A színészi játék is kiváló. Meglepett a film, mert közel sem számítottam ilyen mondanivalóra.

A történet két férfi tragédiába forduló találkozásáról és annak következményeiről szólt, melyek 15 évvel később, fiaik életére is jelentős hatással voltak. A cselekményvezetés szépen vezette végig a nézőt előbb az egyik, majd a másik férfi tettein, gondolatain, viselkedésén, s bár mindkettejük helyzetében akadtak megható és megrázó pillanatok, számomra a kaszkadőr Luke (illetve később a fia, Jason) sztorija érdekesebb volt, a rendőr Avery magatartása elég ellenszenvessé tette a karaktert. Luke hiába volt egy sodródó, veszélyes életet élő vagány, a fiáért bármire képes volt, míg Averynél azt éreztem, többre becsüli a karrierben való előbbre jutást a családnál és értem én, hogy valamilyen szinten a Luke-kal történtek emléke elől próbált ily módon menekülni, ettől függetlenül mégsem tetszett, amit és ahogyan csinált. A film harmadik harmadában fiaik sorsszerűnek mondható megismerkedése először újabb konfliktusokat szült, végül mégis ez kellett ahhoz, hogy mindkét generáció megbékélhessen a múlttal és rátaláljon önmagára. Egyébként a két fiú eltérő viselkedése nagyon éles képet adott arról, hogy tudattalanul is mekkora mértékben befolyásolták őket az apáik által elkövetett hibák. Színészi fronton senkire sem lehet panasz, ám voltak kiemelkedő alakítások: Ryan Gosling remekül játszotta el a merész, laza motoros kaszkadőrt, eszköztelen alakításával adta át igazán a szerep lényegét, s talán ez is okozhatta, hogy Luke történetszála jobban lekötött. Ben Mendelsohn Luke pártfogójának/barátjának egyszerű kis mellékszerepében olyan őszinte és szerethető volt, hogy csak ezért, de muszáj megemlítenem, Dane DeHaan pedig érzékeny és összetett volt az önmagát kereső és apját megismerni vágyó fiúként. Összességében nézve ez egy sokrétű karaktereket mozgató, helyenként szívszorító, helyenként nagyon izgalmas, elgondolkodtató film, amire érdemes rászánni az időt, mert különleges élmény lesz a jutalmad.

családi trauma tanulmány
gondolom sokan drive 2-re számítottak, ezért csalódottak voltak