A fenevadak kora (Transformers 7.) (Hasbro univerzum) (2023) 67% 121★

Több szempontból is különleges volt ez a mozizás, hisz a pótlásával nálam továbbra is töretlen a vásznon megnézett élőszereplős TF filmek sora, emellett pedig apámmal kb. 20 éve nem voltam moziban (Utoljára talán a 2. Bad Boys-t láttuk együtt.), szóval bíztam benne, hogy az alkalomhoz valamelyest méltó élményben lesz részem. A franchise legutóbbi, finoman fogalmazva sem túl minőségi részei után mondjuk nem tudom, hogy mit is vártam.
Ugyan az Űrdongóval sem voltam elégedett, mégis láttam lehetőséget a széria rebootjában, így már csak szimpla facepalm kíséretében elengedtem az egészet, miután az első folytatással kapásból ki is siklatták az egész vonatot. Egy lassan építkező, alaposan átgondolt, epikus sci-fi saga helyett ismét kaptunk egy kupac (legalább a mostani Marvel filmekhez képest kategóriákkal szebben meganimált) akciófigurát, amit minden komolyabb cél és magyarázat nélkül egymásnak csapkod egy alak/nemváltó óvodás, miközben olyan kliséket üvölt a semmibe, hogy: „Meghalsz! Nem! TE halsz meg, mert én vagyok a jó, te meg a gonosz!” Az írók amúgy tizenhat év alatt képtelenek voltak megtanulni, hogy van középút az erőltetett komolykodás (Optimus Prime és Primal, Megatron, vagy bármelyik aktuális ellenség), illetve a Tiktok generációs „lazaság” között (lásd. Délibáb, Jazz, stb.)? Az elsővel érezhetően a gyerekeket, meg talán a klasszikus rajzfilmeken felnőtt nemzedéket akarják megcélozni, de a másik felére ki tudja nyugodt szívvel azt mondani, hogy ez teljesen rendben van, azt nem tudom. Mintha ezek még életükben nem folytattak volna párbeszédet senkivel, de emellett könyveket se olvastak, plusz filmeket sem néztek. Ültek egy üres szobában, és az internetről tanulták, hogy elméletben miként kell kommunikálni egy másik élőlénnyel.
Vegyük apám példáját, aki nem egy atomfizikus. Utálja a Mátrixot, mert neki az túl bonyolult és nem érti, de imádja a Függetlenség napjának MIND A KÉT(!) RÉSZÉT. Ha még egy ilyen ember is azt a megállapítást teszi, hogy néha neki ez túl gyerekes volt, és több helyen is joggal beleköt a sztoriba, akkor az elég sokat elmond a mű minőségéről, miközben a teremben ülő valódi, nagyjából 5-6 éves gyerekek sem élvezték túlzottan a látottakat.
Emellett ez a túl sokat markol, de keveset fog tipikus példája. Egyrészt az egész leginkább a Josstice League TF verziója volt a nagy erejű tárgyakat (annak darabjait) keresgéléssel, mesterfüggő csatlóssal, nagy összefogósdival, és a random szörnysereggel vívott csatával, nem beszélve a spoiler, miközben Unicron-ból is annyit kaptunk, mint Darkside-ból. spoiler Hacsak egy újabb folytatás nem orvosolja ezt a hibát, már a MÁSODIK ALKALOMMAL pazarolták el a franchise legütősebb gonoszát. (Lásd. előzőleg az Utolsó lovag végét.)
Bedobja első újdonságként a maximálokat, de alig mond el róluk bármi érdemlegeset, (Ők a jók és nem a mi idősíkunkból jöttek… kb. ennyit tudunk meg.) ami közelebb hozhatná őket hozzánk. Menőn néznek ki, és? És? Valami? Nem? Hát jó. Aztán jöttek a már megszokott, de továbbra is teljesen fölösleges emberi szereplők. A fejem belefájdul, annyira erőltetettek és unszimpatikusak voltak. Miért kellett Hailey-t lepattintani? Legalább ne ennyire random senkiket castingoltak volna, mert ők egyszerűen nem… Valahogy sosem jött át ez a: „Random kisember akar harcolni a hatalmas gépekkel, mert kötelességének érzi.” dolog, miközben a valóságban 10 másodpercen belül kilapítaná valamelyik dög (vagy akár egy törmelék) egy hasonló összecsapás során, de a beteg tesóval sem tudtak belőlem több együttérzést kiváltani. Talán egy pozitívumot tudnék mondani velük kapcsolatban, ami igazából nem is konkrétan az ő érdemük. Rajtuk használták először az spoiler, amit a 86-os animációs mozifilm óta szerettem volna élőben is látni. Sajnos a működésére, céljára és eredetére szintén nem kaptunk sok magyarázatot, de ez már csak ilyen: „Van. Királyul fest. Akkor meg mi a probléma?” jellegű dolog a franchise-ban. A felnőtt lét nagy átka, hogy egyre nehezebben kapcsolsz ki, és nem áll rá az elméd a „Ne kérdezz, csak élvezd!” hozzáállásra.
Újdonság volt még a korábban említett gonoszunk, Unicron, kiről három dolgot tudtunk meg: 1.) Bolygókat zabál, de erre főként csak akkor képes, ha Ezüst Utazó… mármint Ostor az ágyba viszi neki a reggelit. 2.) Már unja a lassú kiszolgálást, és ezért kell neki a keresett tárgy. 3.) Megatronhoz hasonlóan, a lehető legbénább szolgákat választja, akik spoiler… Emellett hiába ő a nagybetűs fenyegetés, hőseink csak a normál méretű küldönceivel harcolnak végig, így a címe akár lehetett volna Transformers: Unicron talpnyalói is. (Legalább átalakult volna, de végig csak bolygó formában dekkolt. Hihetetlen. Most képzeljük el, ha legalább egy hatalmas kéz átnyúl azon a nyamvadt portálon.)
Arra sem kaptunk magyarázatot, hogy Ostor miként tudta korruptálni spoiler, és miért nem használta ezt az ütőkártyát akár több ellenfelén is, hisz láthatóan nem tudtak vele mit kezdeni. Utálom az ilyen „egyszer elsüthető” fegyvereket, amikről az írók később teljesen megfeledkeznek.
Nagyon darabosan haladt az egész cselekmény. Hosszú ideig nem történik semmi, párbeszéd, párbeszédet követ, majd harc, újra egy lassú szakasz, csata, ismét semmi és így ment ez kb. végig. Noah megjegyezte egy ponton, hogy „Ez valami Indiana Jones-os sz*rság.”, (IJ és az Autobotok Dísztárcsája?) ami ismét remekül összefoglalja az írók értelmi szintjét. A nagy rejtély kb. annyiból állt, hogy: spoiler. Ezeket persze mind ki lehetne magyarázni, de nem próbálkoznak vele, az ismét totálisan súlytalan spoiler legkésőbb a stáblista végéig.
Látványban egyébként csillagos 5-ös. Legalább annyira lenyűgöznek az egymásnak feszülő CGI robotok, mint 2007-ben, csak a jobb végeredményhez ez már kevés nekem. Mondjuk még ebbe is csúnyán belerondított Optimus SZÁJA. Miért? Miért kell azt a borzalmat erőltetni?! Prime az arcpáncéljával együtt ikonikus (A Keanu-effektus), erre a játékidő 90%-ban megint ezt a „borotvált” szörnyet kell bámulni. Amúgy igen, body-shamingelek egy fiktív gépet.
Mi tetszett még? A helyszíneket pl. nagyon szépen válogatták, meg a zenéjét is dicsérettel illetném. Többször felfigyeltem rá, plusz mikor az egyik kulcsjelentnél felzendült a klasszikus „Arrival on Earth” dallama, beleborzongtam a nosztalgiába, hisz felidéztem, milyen is volt még az elsőt moziban nézni. Légpengét is bírtam, Arcee-t, a VW buszt, plusz az egyik karakter belépőjét brutálisan eltalálták a „Momma Said Knock You Out” című örökzölddel. (A végső ütközetnél mondjuk olyan gyorsan kapkodták a betétdalokat, akár egy előzetesben.) Viccesen reflektáltak a franchise kapcsán korábban felmerült rasszista vádakra is, de nagyjából ennyi.
Sajnos itt is belefutottak a jó öreg sequel baiting-be, mikor már előre felvezetik a lehetséges folytatást (vagy folytatásokat). Egyrészt ugye spoiler, amit ki is emelnek, másfelől meg ott az a bizonyos névjegykártya. Most komolyan? Két (3) csúfos bukást követően megint előveszik a spoiler-t? Miből gondolják, hogy egy esetleges Hasbro-verse részeként majd jobban vonzza a népet?
Összességében, a helyén kezelve sem tudok többet adni ennek a filmnek, mint 5 csillag. Egyszer nézhető, és még így is bőven jobb, mint az Bayformers sorozat utolsó 2 darabja, de még ettől sem lett kifejezetten jó. Nagyjából hozza az első részek színvonalát, de már elmúlt a varázs, így erősen átlagosnak, néhol pedig szimplán butának és semmilyennek hat, miközben még mindig sokkal több van az alapanyagban, mint amit a live-action formátumban sikerült elénk hányni. Nézzétek inkább az animációs feldolgozásokat, vagy toljátok végig a War / Fall of Cybertron játékokat, mert azok mutatják meg igazán, hogy miben is rejlik a TF valódi erőssége. (Pl. a morális konfliktust Optimus és Megatron között továbbra sem sikerült érdemben megragadni.)

Leginkább örülnöm kellene, mert mintha meghallgattatott volna az az óhajom, hogy annyi transzformáció történjen egy pillanatban, amennyit a receptoraim fel tudnak fogni. Kifejezetten megnyugtató volt, hogy nem maradok le semmiről. Viszont ez amiatt lett ilyen, mert nem a gyorsabban, magasabbra, erősebben jegyében a minden korábbi rész és egy tőről fakadó próbálkozás megalázó überelése volt a cél, hanem a mitológiából gyúrtak egy újabb epizódnyit. Újítani egyet újítottak, és ott nem fogták vissza magukat: robotállatokat hoztak be Maximál néven. Nem igazán dolgozták ki azért, hogy kik ők, bár a filmet elnézve, jobb is. A nagy mitologizálásban is hirtelen felsoroltak néhány ősi dolgot, hogy a robotokhoz kössék valahogy, aztán a két vonal-pöttyel beérték szupertitkos kódnak. Szerencsére gyorsan leálltak a háttérmunkával. Ha már nem merülnek bele, akkor inkább a semmi felé tendáljon. Elismerem, kellemes kis epizód volt ez, de a semmi különös kategóriája, és a hatosra az elfogultságom kerekít fel.

A Transformers: A fenevadak kora számomra az a kategória, amiért előfizetek streamingre. A otthon kényelmes melegéből elaludni rá és nem morfondírozni azon, hogy a jegy ára egy havi HBO Max előfizetés volt, szórakozni meg nem szórakoztam jól. Sajnos a produkció szépen visszanyúlt ahhoz az érához, amit az Űrdongóval eltörölni próbáltak. Narratív szempontból sekélyes és buta, a szereplői felejthetőek, laposak, kidolgozatlanok története üres és kiszámítható, a felhasznált toposzok pedig nem tudják eposzivá varázsolni. Az akció szekvenciák betöltik funkciójukat, a film úgy csúszik ki az agyunkból, ahogy megbeszéltük a haverunkkal egy sör mellett. Nyári unaloműző blockbuster, amit tényleg csak akkor ajánlok, ha el tudja engedni a néző azt, ha egy filmnek igazából nincs értelme, súlytalan és lusta panelekből áll.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/06/19/a-transformers-fil…

Erősen zs kategóriána hajló szösszenet lett, és zömében amolyan háttérzajként funkcionált miközben dolgoztam, de Isten tudja miért még mindig imádom őket :D

Ez egy megosztó film lesz, valakinek tetszeni fog, valakinek nem. Látom mindkettőt miért, de én jelenleg a film megnézése utáni pillanatokban ilyen köztes állapot vagyok. Bevallom már az előzetes után tudtam, hogy nekem ez nem fog tetszeni. Valahogy nem adta azt a hangulatot, mint a régiek. De most adtam neki egy esélyt.

Alapjáraton egy jó film volt, lehet szeretni sok dolog miatt. Humor szokásosan ott volt. De voltak dolgok, amik miatt nekem túl sok volt és ezért inkább átbillentem abba, hogy néha már csak értetlenül pislogtam.
Először: Nincs olyan, hogy a film feléből hiányzik az egyik fan favorite karakter (spoiler).
Másodszor: Imádták használni ezt a „spoiler” dolgot. Én pedig utáltam. Nem jó semmire, és nem is haladtunk vele sehova. Csak fölöslegesen bőgtem.
Harmadszor: A vége (spoiler).

Most jöhet a kedvenc részem, amit kb. sosem hagyok ki egy Transformers értékelésnél sem: Nagy bánatomra, most nem Űrdongó, hanem Délibáb vitte a hátán a filmet. Első megszólalásától kedvelhető volt, nagyon olyan érzésem volt, mint amikor legelőször megláttam Űrdongót, szóval szerelem volt első látásra, mint annó. Legalább neki több screen time-ja volt, és tudta pótolni a nagy kedvencemet.

Hiányzott a megszokott Linkin Park szám a végéről. Pedig nagyon adtam volna ha lett volna egy :D

Valahogy nem tudom azt látni, hogy ebből még lesz kettő film. Nem voltak számomra annyira szerethetőek az új karakterek, hogy még látni akarjam őket, pedig Elena szimpi volt. De ha lesznek így is úgy is megnézem őket, csak már más mint régen.

Jót tett nekik ez a kis vérfrissítés mert határozottan jobb lett a film mint a legtöbb elődje. Remélem lesz folytatása ebben a kivitelezésben mert ezt szívesen nézném tovább.

Van benne egy rakás marhaság, de még így is a jobb Transformers-filmek közé tartozik. Milyen jó, hogy láttam párat a ’80-as évek Transformers-rajzfilmjeiből, így a legtöbb szereplő ismerős volt :D És még jobb, hogy itt Unikront nem Unikornisznak fordították :D

Nálam a 3. résznél, azaz a Dark of the Moon-nál befejeződött a franchise. Legalább is ezt hittem eddig a filmig…
Láttam a 4. részt is, de annyira erőltetett volt az a rész, hogy az 5.-be már nem is kezdtem bele…
De talán nem is vesztettem vele semmit, hogy nem láttam. (Bár azért elgondolkoztam, hogy ha nem is az egész szériát, de legalább a 4. és 5. részt próbáljam meg újraértékeléni…)
Viszont az Űrdongó (2018) c. film új löketet adott, hogy ezt legalább várjam és azt mondjam, hogy: „Igen, ezt moziban akarom látni.”
Alacsony elvárásokkal ültem be a moziba erre a filmre, de azt kell mondjam, hogy a 4.-ről való emlékeimhez képest ez egy nagyon jó film lett. Az első három film mellett említeném.
A képi világ jó volt. Egyetlen helyen tűnt csak fel, hogy CGI az egész, ha úgy vesszük. Nem volt tele robbanásokkal, amiért igazándiból hálás vagyok. Köszi, Steven Caple Jr. *virtuális ökölpacsi*
A sztori maga eléggé hajazott a képregényes/animés-rajzfilmes vonalra, amin felnőttünk. Ez speciel nagyon tetszett. Mind hangulatban, mind felépítésében rendben volt szerintem.
A karakterek javarészt ismertek. Időben nem tudom, hol lehetünk, mert emlékeim szerint spoiler. De mindegy.
Az új karakterek pedig érdekesek voltak.
Arra mondjuk kíváncsi leszek, hogy a spoiler hogy lesz ebbe a franchise-ba beépítve… o.O
A stáblista előtt, amikor elkezdték, hogy: „A nevem Optimus Fővezér…” már titkon reménykedtem egy What I've Done szintű befejezésben, ami annyira ikonikus lett 2007-ben. De nem úgy lett. :')

Egy korrekt és látványos akciómozi, megfelelő hosszúságban és király zenékkel. Talán csak túl kiszámítható és túl közhelyes, de ettől még egy abszolút élvezetes popcorn mozi.

A Super Mario ehhez képest Tarr Béla.