The Levelling (2016) 100% 1★

Nagyon megérintett ez a film. Akár Magyarországon is játszódhatott volna. Elemeiben szinte semmi különös, de hát mind szénalapú lények vagyunk, nem igaz? A családi kibeszéletlenségek, a rossz döntések, a rosszul időzített mondatok, a beszédes csendek minden emberi kapcsolatot terhelnek. A női főszereplő egy diszfunkcionális család részeként tér haza a bátyja hirtelen halála miatt: anyja korán meghalt, őt a temetésre az apa nem hozta haza a bentlakásos iskolából, aztán továbbtanult, és a gazdaságukban ezer éve nem járt. Az otthoni helyzet felderítése, az események megismerése, kinyomozása és aztán összeillesztése izgalmas folyamat. A kíváncsiságot fenntartja és közben a túlélők gyászfolyamatát és az apa-gyermek kapcsolat megtisztítását látjuk. (Bár női főszereplőnk van, hangsúlyozottan nincs semmi lényege a nemiségnek a filmben.) A barát és az apa szerepe talán könnyebb, de őket is lehet dicsérni. A főszereplő viszont kimagaslóan tud egyszerű és természetes maradni az adott helyzetben. A szokásosból építkezik tehát a film, de nagyon jó aránnyal, és egyszerűen tehetségesen. A konfliktushelyzet pedig nem egyszerű: a hibáztatás és az önmagunkkal való elszámolás nem is feltétlenül tud minden néző számára elfogadható eredményre jutni. Itt nyilván bejön számomra a személyes tapasztalat, hogy mégis mit adhat egy fiatalnak a gazdálkodás – és mi mindent vesz el tőle.
A címmel eltöltöttem jó kis időt: bár egy l-lel, de a leveling mint pszichológiai fogalom a történetek átadásában az elhallgatásra, kihagyásra vagy jelentéktelenebbnek feltüntetésre utal. Ugyanakkor ha az alapjelentését nézzük, akkor ez a kiegyenlítés, a földfelszín egyenetlenségeinek eldolgozása. Nekem nagyon találó a két jelentés egymásra játszása.
Okos, szép és őszinte film.