Értelem és érzelem (2008–2008) 88% 99★

Nekem nagyon tetszett, picit jobban is, mint a könyv. A legnagyobb problémám az volt, hogy a kedvenc karakteremet (Brandon ezredes) játszó színészre (David Morrissey) sokáig nem tudtam rájönni, honnan ismerős, aztán amikor leesett, hogy The Walking Deadben ő a Kormányzó, akkor már nem szerettem annyira, mint előtte. Olyan különös volt… :')

Viszont nagyon jó volt a film, sőt – a hossza ellenére rövidnek tűnt.

Előre leszögezem, nem vagyok Jane Austen rajongó és a romantikázásért sem vagyok oda. Viszont mazochista vagyok, szóval ilyeneket is szoktam nézni :-)
Kiborított ez a sok buta liba. Egyik sem dolgozott soha életében egy percet sem és kivétel nélkül csak azon ügyködtek, hogy mindenki egy jóképű kőgazdag ficsúr mellett kössön ki. Ez volt az értelem. Mármint az életük értelme. Az érzelem meg az, hogy persze romantikus legyen az a bizonyos pénzben dúskáló házastárs és húzzon maga után nyálcsíkot. Na persze Jane Austen az értelmet Elinornak szánta, az érzelmet meg Marianne-nek. Hát nálam ez nem jött le. Bár Elinor eleinte nem irritált, de ez a karót nyelt mártírkodás már nekem is sok lett a végére. Marianne meg egy ribanc, nincs mit szépíteni rajta. 8 perccel a film vége előtt még nem volt lezárva semmi és már kezdtem reménykedni egy darkos végkifejletben, de hát ez nem az a fajta alkotás, szóval felkészültem a hirtelen rám zúduló nyáltengerre és így is lett. Brrr.
A casting egyébként marha nagy volt. Ehhez a BBC még mindig nagyon ért. De! Azért 44 évesen 35 évest alakítani… öhm. Mrs. Dashwood meg elvileg 5 évvel volt idősebb az ezredesnél, gyors fejszámolás után ez 40 életévet tenne ki, erre egy 47 éves nő játszotta, aki kinézett vagy 55-nek. Azért hozzáteszem magával az alakítással semmi bajom nem volt, csak hát hülyén jött ki, na.

Az egyik legjobb Jane Austen adaptáció. A szereplők mintha tényleg a regényből léptek volna ki, a helyszínek, a kastélyok gyönyörűek. Ebben a sorozatban nagyon jól lehet érzékelni a két nővér közti különbséget, de ugyanakkor a szeretetet is. Még biztos sokszor fogom újranézni.

Nagyon jó feldolgozás, közös kedvencünk a lányommal.

Az angolok (BBC) nagy jók a saját klasszikusaik kosztümös feldolgozásában. Bár az 1995-ös verzióban jóval ismertebb színészek játszanak, én úgy éreztem, ez a verzió sokkal inkább vissza tudta adni Jane Austen okos, szarkasztikus stílusát. Az ezredes mondjuk nem tudott túl sokat hozzátenni a szerepéhez a csúnyán nézésen kívül, de ezért kárpótolt Mark Williams brillírozása.

Igen nagyra értékelem.

Kétség sincs afelől, hogy jó kis sorozat ez. Mégis nekem a briliáns szereplőgárdát felvonultató másik az, amelyik sokkal jobban a szívemhez nőtt. Marianne itt nekem néha kicsit sok, Kate Winslet kifinomultabb. Ebbe a Willoughby-ba meg, hogy lehet beleszeretni? Szintén a másik a nyerő nálam. Talán a végén Edward és Elinor-jelenete az, amelyik ebben a feldolgozásban picit ütősebb.

Egyik kedvenc Jane Austen feldolgozásom! A BBC érti a dolgát.
Dan Stevens a szerelmem lett!

Ez kész katasztrófa volt, nem is ajánlom senkinek. Pedig néha úgy tűnt, egész kellemes lendülete lesz a történetnek, de sajnos sosem tartott 5 percnél tovább. Abba bele sem akarnék merülni, mennyire idegesít, mikor a szereplők tisztességes színészi játék helyett csak tátják a szájukat (szó szerint), és néznek bambán. Tehetség híján biztosan ez az egyezményes kifejezése sértettségnek, megrökönyödésnek, csalódottságnak, csodálkozásnak stb. Az egyetlen kiemelkedő alakítás számomra Margareté, mindig öröm volt, amikor megjelent. Illetve Mrs. Dashwood is kellemes karakter volt. A történet maga nem ismeretlen számomra, és bár már nem most olvastam a regényt, egyszerűen nem éreztem könyvhű – korhű adaptációnak. Hogy lehet egy nagyszerű alapot így elrontani? Néha mintha nem is Jane Austen-t néztem volna, hanem mondjuk Szulejmánt… Vontatott, eltúlzott, hatásvadász. És persze indokolatlanul hosszú. De hogy ne egy ekkora sértéssel zárjam az értékelésemet, azt még mindenképp megemlíteném, hogy a zongorabetétek viszont nagyon tetszettek.

Imádom Jane Austent, így talán elfogultság miatt tetszhet minden regényéből készült film, ahogy az Értelem és érzelem is. Ami ezt a filmet illeti, számomra mégis egyszer nézhetős, a könyvet preferálom természetesen, de azon kívül az Emma Thompson féle verziót.