The Cloverfield Paradox (Cloverfield 3.) (2018) 59% 78★

Kissé B-kategóriásra sikeredett az első két Cloverfield-filmhez képest, de ahogyan kicsit kibogozták, mi is történt azoknak a hátterében, nekem tetszett. Az a hat csillag mindenesetre erősen jelzi, hogy lehetett volna sokkal ütősebb is.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt az egész Cloverfield-szériát egyszerűen elátkozták: az első része kultikus volt, de aztán leáldozott a found footage műfajnak, és aki már a frissességéből fakadó katarzis-érzet nélkül nézte meg, nem is talált benne sok jót. A második rész egészen addig zseniális volt, amíg nem kötötte magát erőszakos módon össze az elsővel, és tulajdonképpen ugyanez igaz a harmadik epizód kapcsán is: az egyik legnagyobb hibája pont az, hogy mindenáron Cloverfield mozi akar lenni.

Egyébként három ennyire különböző, mégis trilógiát alkotó filmet nagyon nehéz lenne elképzelni: egy found footage horror, egy kamaradráma/thriller, meg egy űropera. Ez utóbbi nyögi a műfaj összes ma ismert nyűgjét, jellegzetes gyermekbetegségét. Tulajdonképpen a közhelyességig ismert műfaji fordulatok felmondása az egész sztori, talán nem is nagyon van olyan eleme, amit ne láttunk volna már máshol. Pedig az alapgondolat a dimenziók machinálásával nagyon tetszetős, és teljesen őszintén mondom, nem értem, miért kellett ehhez hozzácsapni a Cloverfield nevet. Főleg mivel azt sem érzem, hogy a Cloverfield tömeget, vagy legalábbis számottevő nézőközönséget megmozgató tuti kulcsszó lenne – pont azért nem lehet az, mert semmiféle összetartó erő nem volt a széria részei között, leszámítva néhány erőltetett finálé utáni fordulatot. Nincs előttem az ember, aki tűkön ülve várta volna anno a kétévente érkező újabb Cloverfield-mozikat…
A továbbiakban: nagyon zavaró, hogy miközben van saját ötlet és vízió, a készítők direkt visszakanyarodnak az unásig ismert klasszikusokhoz. Van itt például egy kimondottan undorító testhorror jelenet, nyilvánvalóan egy az egyben az Alien témába vágó szekvenciájának feldolgozása, de ennek gyakorlatilag alig, vagy semmi értelme sincs a film egésze szempontjából. Chris O'Dowd egész karaktere megkívánta azt a kis vígjátéki mellékízt, amit általa nagyon ügyesen be is adagoltak, de a spoiler mégis honnan a francból tudta, hogy spoiler. Az ilyen és ehhez hasonló, talán jól kinéző, de logikai szempontból színtiszta f*sságok egyszerűen beárnyékolják a film pozitív oldalait. Hasonlóképpen elhangzik a szereplők szájából egy rakás idiótaság, de én már akkor fújtattam egy nagyot, amikor rögtön az első tíz percben egy földi nagyokos elmondta, miféle aggályai vannak az űr-aggregátor bekapcsolása kapcsán… Majdnem kiléptem leellenőrizni, nehogy véletlenül egy Tűzgyűrű film legyen elindítva.
Szóval van itt nem kevés ostobaság és koppintás, de azt nem lehet elvenni a mozitól, hogy volt egy teljesen jó, kellőképpen hátborzongató ötlete, ehhez összeszedett egy nagyon jó színészgárdát, és egészen hangulatos, bár megint csak közhelyekben tobzódó díszletbe helyezte őket. O’Dowd remek, Aksel Hennie remek, bár a nagy nemzetközi produkciókban láthatóan mindig a tróger mellékszerepekkel találják őt meg. Daniel Brühl egyáltalán nem igazolja vissza a vele kapcsolatos folyamatos pozitív értékeléseket, Gugu Mbatha-Raw pedig főszereplő létére engem nem igazán tudott megmozgatni. Azt sem tudtam eldönteni még, hogy Elizabeth Debickiben van-e bármi több egy érdekesen elvont, alternatív szépségnél…

Tetszett is, meg nem is, de nagyon csíptem volna, ha jól sikerül. Ugyanaz az eset, mint a szintén nem túl jó Élet: egy klisétenger, egy teljesen jó és megvalósítható ötlet, amit teleaggattak a kötelezőnek vélt űrhorroros panelekkel. Így tényleg nem vezet sehova a műfaj.
A Cloverfield kapcsán pedig azt mondom, inkább nézzük újra a második részt, csak kacsoljuk ki a legvége előtt…

Az első filmet utáltam – elmondhatatlanul, pedig minden benne volt, ami egy jó alapot adhatott volna neki, de nem így történt. A másodikkal már nem voltak olyan nagy problémáim, hacsak nem az emberi tehetetlen ostobaságot tekintve, de azt emlékeim szerint még úgy ahogy benyeltem.
Na, most ez.
Ez.
Érződik rajta J. J Abrams keze nyoma, a párhuzamos dimenziók gondolatánál nagyon (itt mondjuk ajánlanám is A rejtély című sorozatot, ami teljes egészében erre épül, sokkal jobban kibontva és kidolgozva az itt csak felületesen érintett duplikált világot).

Összességében nem volt rossz, de szörnyen összecsapott volt. Értettem az alapkonfliktust (hónapok óta a fentebb említett sorozaton lógok), szóval nem volt nehéz összetenni a képet, de ez egy átlagnézőnek, aki egy jó filmélményt vár, amikor leül a fotelbe, nos… édes kevés. Nem szeretem, amikor azért húznak le egy filmet, mert „érthetetlen”, de ez most az összecsapottságával kissé tényleg az – mondom ezt úgy, hogy nekem világos volt a legutolsó kis impulzus is, ami felpattant a legénység lelkében.

De amúgy minden konfliktus A rejtélyből árad: spoiler
Nem tudom hova tenni ezt a filmet. Bár… összességben az egész Cloverfield-et sem. Viszont befejezem, mert a végén még úgy tűnik, mintha védeném a filmet, pedig nem. Továbbra is celluloid pazarlásnak tartom ezt az egész Cloverfield hype-ot.

Reméltem, hogy egy tűrhető előzményt kapunk, de inkább hagyták volna érintetlenül a dolgot. Nagy kedvencem az első rész, azonban itt az utolsó 1-2 percen kívül nem sok jót találtam. A pontokat az effektek, a zene, Daniel Brühl és Elizabeth Debicki kapja, meg persze a lezárás, de ekkora katyvaszt… spoiler

Ezt azért nem kellett volna. Az eddig némiképp rejtélyes kérdést, hogy honnan származik az a valami, sikerült úgy megválaszolni, hogy nem is sikerült és azt is bénán. Egyértelműen névhajhász produkció. Hihetetlen mennyire felelőtlenül bánik pl. David Oyelowoval, akinek mintha utasításba adták volna, hogy nézzen mindig csúnyán, gondterhelten és még véletlenül se kedveltesse meg magát. Mert neki ez a karaktere. Chris O'Dowdot legalább nem köntörfalazták: ő volt a vicces fiú; csak épp tónuson kívüli hülye vicceket lőtt. A sztori egy pillanatra nagyon elkapott, amikor spoiler Ott arra gondoltam, hogy megnéznék egy filmet, ami csak arról szól… persze, aminek nem tudjuk előre a végét.

Ami tetszett benne az pl. spoiler Színészek terén Brühl még képben volt, de karakter, ill. egyaránt alakítás terén szerintem Tam (mármint Ziyi Zhang) volt a legerősebb… ki tudja, lehet mert nem volt túl sok szerepe, de ami volt azt korrekt módon pörgette.
Néhány effekt, mint pl. a hajóragasztó is jól nézett ki, viszont ehhez képest a film legelején, a kocsisor borzasztóan béna, videójáték szerű. Úgy sejtem pótforgatták… a film elejét:)

Unalmas és felejtős flikk, ami címe miatt sajnos az egyébként jól sikerült Cloverfield és a majdnem-végig-egész-jól-sikerült 10 Cloverfield Lanehez fog ragadni… basszus, simán lehet, hogy valami teljesen más, standalone filmnek készült, csak valaki meglátta benne „a lehetőséget” és összekötötte a Cloverfieldel, amit -ezek alapján úgy tűnik- továbbra is keményen stricheltetnek.

Nagyon kíváncsi voltam már a filmre, főleg hogy ennyire le lett húzva kb minden fórumon. És nem igazán értem miért. Oké, nem egy 2001 Űrodüsszeia, oké, nem egy Alien 1. De hogy annyira rossz lenne? Nem. Szerintem ez egy tisztességes sci-fi. Igaz, nincs az embernek hálivúdi szuperprodukció érzete, de ez engem egyáltalán nem zavar. Persze vannak benne dolgok, amibe bele lehetne kötni vagy kifogásolni. Én úgy érzem egyre inkább divat „szakértőnek” lenni és mindent lefikázni, mindenben csak a hibát keresni. Ez egy jó film volt, és nagyon is örülnék ha mondjuk havonta egy ilyen sci-fi kijönne. Sci-fi fanoknak én ajánlanám megtekintésre.

Nos… ez az a film, ami a scifi-thrillerek, illetve a paradoxonok szerelmeseinek igazi csemege (lehet). Arról írni, hogy ez a „rész” mennyire kapcsolódik a „Colverfiled-szériához”, spoiler lenne, de tekintsünk el a magyarázatoktól (mert igen, ad választ a miértekre), és nézzük önálló sztoriként! Így is megállja a helyét; rendkívül érdekes abból a szempontból, hogyan lehetne kezelni egy energiaválságot a Földön, illetve tök jó képet ad egy űrállomás életéről stresszhelyzetben.
Az a jó ebben a franchise-ban, hogy bármelyik filmmel kezdi az ember, nem marad le semmiről, bár nem biztos, hogy mindegyik ugyanolyan formában nyeri el a tetszését (vagy nemtetszését). :)

Néha elgondolkodtam, azon hogy ez mekkora hülyeség, aztán hirtelen azt gondoltam, hogy ez egész érdekes. Hozzátenném, hogy az első rész (Cloverfield) nekem kifejezetten kedvencem, és elgondolkodtam azon, hogy ez az energiaválságos izé nem is volt annak idején téma a filmben, sőt. Mindenki happy volt, élték a saját, gondtalan életüket erre behozták ezt a kutyafüle sztorit, ami mintha csak az utolsó percekben kapcsolódna a szörnyes sztorihoz, mert gyakorlatilag írhattak volna az űrállomáshoz is egy saját sztorit. Habár úgy tűnik, hogy Cloverfielddel mindent el lehet adni. Szóval jó is, meg rossz is, mert a fősodorhoz talán az utolsó három percben kapcsolódik, de a maradék időben meg valami rejtélyes dolgot akar jobb-rosszabb történettel elmesélni. Nem tudom, hogy drága J. J. Abrams mennyit kontárkodott bele, hogy a Rejtély c. sorozat világát illessze bele az űrből jött szörny világába, de egy ilyen furcsa film sikeredett belőle.

Alapvetően szerintem tök király ötlet (bár valószínűleg a legutolsó pillanatban jutott a készítők eszébe), hogy a Cloverfield-sorozat ugyanazt az eseményt eltérő nézőpontokból, eltérő műfajú filmeken keresztül mutatja be. Az első rész egy kézikamerás sci-fi volt, a második egy klausztrofób kamaradráma, a harmadik meg egy űrben játszódó sci-fi. Az előző kettővel nem volt sok bajom, de ez a mostani sajna nagyon gyengére sikerült, nem nagyon tudok egyetlen olyan elemet sem felidézni, ami miatt tényleg érdemes volt elkészíteni/megnézni. Sőt, ahogy halad előre, úgy hullik darabjaira – még annyira se képes összeszedett lenni a történet szintjén, mint az elődei (pedig nincs túl magasan a léc). Ennél azért a Life is jobban lázba hozott.

A közepén majdnem paródiába fulladt a dolog, és Chris O'Dowdból, úgy látszott, menten kirobban a röhögés, nem tudom, azt a jelenetet hányszor kellett fölvenni. Egyébként nem volt rossz, az egész „trilógia”, ha lehet a három filmet annak nevezni, együtt kimondottan érdekes.