Sötét végzet (Terminátor 6.) (2019) 59% 225★

Nehezen, de végül rávettem magam, hogy bepótoljam és természetesen meg is bántam, ugyanis ez volt a legrosszabb a 3 filmből, amit ma megnéztem.
Talán önálló alkotásként, mindenféle visszautalás, vagy előzmény nélkül, még meg is állta volna a helyét és több pontot adok rá, de mint Terminátor folytatás, számomra ez az eddigi legrosszabb. Miért? Úgy tartja a mondás: „Sose igérj olyat, amit nem tudsz megtartani”, és Cameron bácsi bizony azzal hitegetett minket, hogy egy igazi, tökös, a klasszikusokhoz méltó mozit kapunk, ami bizony totálisan elmaradt. Hamilton és Schwarzenegger ugyan visszatért, de mire föl? Valóban törölték a sokak által gyűlölt T2 utáni próbálkozásokat, ugyanakkor az első jelenettel úgy arcon köpték a teljes franchise-t, ahogyan az legutóbb az Alien 3 kezdő képsorának sikerült a maga univerzumában. Teljesen lényegtelenné és feleslegessé vált az első két film is, nem beszélve arról, hogy azok varázsa abban rejlett, hogy az akciójelenetek többsége még a hihetőség talaján mozgott, míg itt minden össze-vissza repkedett, robbant és a karakterek nevetségesebbnél nevetségesebb szituációkat éltek túl. (A kevesebb néha több…) Emellett továbbra sem tudtak elrugaszkodni a „Mindkét oldal visszaküld valakit” szituációtól, csupán az érkező egyének fejlettsége változott, ahogyan eddig is. A karakterekre kitérve: Sarah és Grace keménykedései konkrétan kínosnak érződtek és ezzel talán még le is rombolták kissé az előző részekben fölépített Sarah ikonikus figuráját, továbbá az aktuális gyilkológépünk már csak egy csépelő, ugráló valami, ami már cseppet sem volt félelmetes, sőt… spoiler Arnold szerepe pedig szimplán erőltetett, nem illett az egészbe, ráadásul eljátszatták vele ugyanazt, mint az előzőekben, (spoiler) ezzel pedig extra lustának érződött a sztori. Látszólag ki akarták zökkenteni a történetet a medréből, de valójában csak visszadobták az egész franchise-t a startra, ezzel pedig lényegében egy reboot lett, ezúttal John helyett Jane Connor-ral a volánnál… Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem lesz több, mert ezt is csak mazochisáknak ajánlom.
ui.: Jövőképben mutatott csápos terminátorok valahogy a Holnap Határa lényeit juttatták eszembe és nagyon nem illettek ebbe a közegbe.

EZ MI VOLT? MIÉRT? MINEK? SEMMI EREDETI ÖTLET?
Bár sose készült volna el, ennél még az előző is jobb volt, pedig már az is nyakatekert hülyeség volt a javából.

A rengeteg lehúzó kritika annyira arra keszitett fel hogy ez egy rettenet film lesz, hogy a vegen pozitivan csalodtam benne. Nem mondom hogy ez az evtized akciofilmje, de messze nem volt olyan rossz. Linda Hamilton meg mindig bitang jo ebben a szerepben, szamomra inkabb Grace volt gyenguska szegenykem, felturbozott ember ide vagy oda.

Hat sok fikazas ide, negativ kritikak oda, nekem ez tetszett. Nem a vilag legjobb filmje kozel sem, de az osszes T2 utani Terminator filmnel jobb volt. Jol szorakoztam, nem untam. Persze boven lehetne fogast talalni de en nem tartozom azok koze akik mindenaron fikazni akarnak valamit.
Linda Hamilton nagyon morci; birtam. Arni nagyon nagypapis mar de jo volt latni. Grace nem eleg kemeny ranezesre es bar rohadt jol nezett ki a rosszfiu terminator technikailag, nem volt az arcan az a kegyetlenseg, mint a legendas T2-ben. A latino csajszi nagyon gagyi, meg a nevet sem jegyeztem meg, annyira jellegtelen es sulytalan. Ha szerepel a kovi rezben, remelem az elso ot percben a foldbe dongoli valami ultrameno badass terminator…

Na szoval jo volt ez egy esti szorakozasnak, nem kell tulgondolni oszt jo az…

Egy pont a látványnak, egy pont, mert ezt a fantáziátlan, összelopkodott sztorit valahogy mégis izgalmasan tudták tálalni, és két pont Hamiltonnak, nagyon badass volt, imádtam. Amúgy végtelenül kiábrándult vagyok, Hálivúdban a terminátor régióban is eltömődtek az ötletcsapok. Azért még reménykedem, hogy a következő T-film megtalálja az emberét, aki képes lesz egyedi zsenialitásával elkápráztatni, és újra azt érezhetem, amit az első két résznél éreztem.

Lehetséges, hogy film mazochista vagyok, mert mostanában azokat a filmeket is megnézem, melyekről már előtte is azt gondoltam; ezt ki kéne hagynom! Az elmúlt pár hétben két alkalommal voltam moziban és a megnézett filmek címei; Terminátor és Rambo. Mintha a 80-as években lennék, de legnagyobb sajnálatomra a most megnézett filmek a mai igényeket a mai minőséggel vegyítik. Azaz a nagyon alacsonyra helyezett mércét is épphogy csak átugorja. Miért nem lehet, új dolgokat kitalálni!? Talán az a nehezebb út? Lehet.
Terminátor: Sötét végzet a második leggyengébb Terminátor film, amit eddig készítettek, de nincs kétségem afelől, hogy lesz még rosszabb is. Számomra ennél csak a borzalmasan idióta Genisys alcímű volt rosszabb.
James Cameron ismét kezébe vette a frencsájz sorsának jövőjét és semmi jó nem sült ki belőle. Idén ez a második Cameron védnöksége alatt született film (Alita), ami számomra elkezdi lerombolni a belé vetett hitemet. Ő volt számomra az legjobb rendező egészen a Titanic elkészítéséig, bár az sem volt rossz film, de az nem volt már az igazi. Hiányzott belőle az eredetiség, melyet a korai filmben láthattunk, melyekben kevesebb pénzből sok jó ötlettel és kreativitással nagyon jó és izgalmas filmeket tett le az asztalra.
Ez a film a mai hollywoodi filmgyártás jellemző terméke. Az első Terminátor film egy igazán szikár, egyszerű, de nagyon hatásos és kemény akciófilm sc-fi köntösbe bújtatva. A lényeg, hogy a ’gonosz’ robot, aki (ami) nem alkudozik, csak a programját követi mindenáron meg akar ölni egy nőt, akit pedig egy férfi védelmez. Ebben az új filmben mi történt? Miről is szól? Mit akarnak mondani? Nem kéne, mert ennek a filmnek egy szórakoztató eseménynek kellene lennie nem pedig a mai trendet, az úgymond politikai korrektséget kellene képviselni. Csináljanak róla filmet, nem zavar, sőt meg fogom nézni, és talán tetszeni is fog. Bár lehet, hogy csak én próbálom ezeket a dolgokat belemagyarázni!?
Nézzük a filmet! Az elején kinyírták John Connort egy lányt helyeztek az emberiség utolsó esélyének képébe, aki megtanítja az embereknek a gépek legyőzésének módját. Visszaküldenek az időben egy férfi Terminatort, hogy öljék meg (basszus ez szerintem önremake), természetesen egy még újabbat, amit majdhogynem lehetetlen legyőzni (igazán eredeti!). A jók pedig visszaküldenek egy másik „felturbózott” védelmezőt, olyat, mint Kyle Reese, csak ez természetesen egy nő! Egy szuperharcost, aki majdnem olyan, mint egy Terminátor, de mégsem az! Egyébként rohadtul semmi bajom a nőkkel, nagyon szeretem őket, de nőként. A harmadik hős pedig Sarah Connor. Őt nagyon hiányoltam az előző részekből, és itt is talán az ő karaktere a legkevésbé zavaró. Azaz a jó nők legyőzik a gonosz férfiakat! Ez Hollywood mondanivalója? Vagy ez a világ jelenlegi aktuál politikai vezérfonala?
A filmet Linda Hamilton és Arnold miatt néztem meg, persze egy kicsit azért is, mert reménykedtem, hogy jó lesz. Arnold Terminátort játszik és ő az, aki elintézi John Connort a film elején. Később kiderül, hogy meggondolta a dolgot és sajnálja, hogy megölte Johnt, és basszus! családot alapított és megtanult embernek lenni. Persze csak örökbe fogadott, de akkor is! Mi a f.asz! És függönyökkel foglalkozik! Ne ne má! Eszem f.aszom megáll! A T-800-as Terminátor, aki könyörtelen és nem lehet vele alkudozni idáig jutott. Igazán őszintén csak nagyon ordenáré szavakkal tudnék erről bármit is mondani!
Sajnálom, de nem tudtam visszafogni magam. Számomra ez a film nagyon s.zar!

Én nem vártam tőle sokat már a bemutató előtt sem és borítékolhatóak voltak a rossz kritikák sajnos. Talán épp ezért én inkább kellemesen csalódtam benne. Nem egy műalkotás és nem is egy többször nézős mozi, de egy korrekt akciófilmnek megteszi. Vizuálisan nagyon jól meglett csinálva, különösen ez az új típusú terminator és az akció jelentek is jól lettek összerakva. A gonosz színész mondjuk lehetett volna kicsit karizmatikusabb vagy félelmetesebb, de szódával elment.
Igazából egy régi vágású akciófilm, azok összes kliséjével, de modern köntösben. Egyfajta nosztalgia mozi volt számomra, ami kellően pörgős és látványos volt, hogy ne unatkozzak rajta.

Végül elértem a jelenlegi utolsó Terminátor filmhez és hát…nem sikerült a legjobbra, kicsit se méltó az első 2 részhez..
Az új karakterek egyszerűen nem kötöttek le. Grace unalmas volt és sokszor erőltetett (pedig a spoiler bőven volt potenciál), Dani sem volt a legérdekesebb, ráadásul az úgymond „jellemfejlődése” egyik napról a másikra nem igazán volt hihető. Az új Terminátort meg kb el is felejtettem a film megnézése és az értékelés írása közti időszakban.
Sajnos Sarah és a klasszik Arnold féle Terminátor is halvány árnyéka hajdani önmagának, utóbbi ráadásul már sokadik alkalommal játssza el ugyanazt.
Megvoltak az érdekesebb jelenetei és izgalmasabb akciójelenetei, de sajna nekem kb a 3. rész szintjén mozog ez.

Ha ez a film el sem készül… szerintem senkinek sem lett volna hiányérzete. Sajnos egy erőtlen 1x nézős akciófilm lett belőle. Semmit nem hagy ki vele az ember.

I’ll be back! …és hallgatjuk ezt már jó 35 éve, ám a második részt követően, a széria szeszélyesen ugyan, de határozottan megvetemedett. Valami nagyon nincs rendben az új évezred halálosztóival, pedig az már jóval korábban is világossá vált, hogy gyakorlatilag az első rész kivételével, a sorozat mindegyike a nosztalgiánkon élősködik és közel ugyanarról szól. Mégis, mintha jóhiszeműen feltételezhettük volna, hogy James Cameron (aKa King of the World) közbenjárása némiképp józanít a helyzeten és kreatív menedzsmentjével talán felzárkóztatja a frencsájzt a felsőközépbe' …ehelyett sima népkonyhás recept alapján, takarékon rittyentett langyos konzervétel került terítékre, jóval kellemetlenebb utóízzel, mint ami hatóságilag még beleférne…

Kiszámítható és fordulatmentes sztori, hiába néééégyen írták azt; egysíkú, jelentéktelen mellékszereplők, egy kifordított John. Connor… vagy inkább Jane?! -egy továbbfejlesztett Mackenzie Davies és a két ősrégi arc, az új félisten géppellennel (Noob Saibot?!) akit még Bill Gates sem tudna legyőzni. Adekvát akciójelenetek és egy elcseszett tündérmesére, amibe a T-800-ast beletaszították. Nem utálnivaló, de bosszantóan bugyuta, unalmas és időrabló; az utolsó harmadában már Transformers-filmeket megszégyenítő agylágyítással olt, de még így is közel súlytalannak hat. Jóllehet paprikás a cucc, de ez főleg csak az ízfokozó; nagy csínja inkább, hogy így már izgalmasnak is megszűnik létezni; szimplán csak hiteltelen minőségbe roskad, de azért megpróbálják valódi keretek közé tuszkolni, viszont épp ezen állandó erőlködés lesz az, amitől csökönyössé és fárasztóvá válik ez a „második rész óta készült legjobb folytatás”. (hagyjukmár)

De hogy mégse vegyem már el teljesen a kedvet: az összes rész közül, talán ennek lett a leglátványosabb a vége, illetve a 63 éves badass Linda Hamilton is van annyira szokatlan, hogy szinte már érdekes is, de ez még mindig túl kevés ahhoz, hogy végig akarjam nézni még egyszer, valaha is. Hisz ki akartam menni a vetítésről, mert időpocsékolásnak éreztem és ez pláne szomorú egy alapvetően időutazásos történettől, mely kellő kreativitással karöltve, elméletileg határtalan lehetőségeivel bevonzhatott volna fennkölt, vagy legalább ambiciózus írókat. Ám senki ne lepődjön meg: itt csak sima behajtás zajlik. Jegyár bevasalás. A nosztalgiázni vágyódó mozninéző lehúzása. Mint mikor a keleties kajálda az utcáról szinte berántja a járókelőt, színes tábláival, kidekorált pultjával és villogó képkereteivel az egyediség látszatát sugalmazva, eladja nagyjából pontosan ugyanazt a mikrózott gyorskaját, mint a lilafüggönyös szembeszomszéd. Mert hála a filmnek, már azt is tudjuk, mennyire nem mindegy, hogy milyen színű az a függöny (APPLAUSE!).

Azt hiszem a rendezőválasztás tehetett be neki, mert Tim Miller mintha csak újraforgatta volna a Deadpoolt, egy már egyébként is égő Terminator univerzumban; a túlzott és tömény akciók számomra az Acélember hihetetlenségeit idézték, csak lassításokkal teletűzdelve, melyek cselesen még a játékidőn is nyújtanak. Mivel mindent túltoltak, hamar elvesztettem az érdeklődésem és közben inkább abszurd (és figyelem: akár könnyedén megbotránkoztató) gondolatokkal szórakoztattam magam, minthogy Grace egy identitászavaros cukorbeteg olimpikon, Carl egy autista testépítő papucsállat és Sarah Connor pedig valóban holdkóros kábítószerfüggő és az egész film egy denevérországi cirkuszban játszódik, mint egy felnőtt matiné.

De most tényleg, hát hagyjuk már! Grace egy pár perces harc után kikészül, a hatvan plusszos Sarah meg gond nélkül ugrik be zuhanó repülőgépekről ejtőernyős dzsippekbe. Az egész filmnek – és többnyire a teljes sorozatnak – nagyon egyszerű története van: a gonosz szkájnet a jövőből visszaküld egy szkindzsobot, hogy az megöljön valakit, aki akkor még nem tudja magáról, hogy később nagyon fontos lesz. És aztán a nem gonosz emberek is visszaküldenek valakit, hogy az pedig védelmezze a személyt, aki akkor még nem tudja magáról, hogy később nagyon fontos lesz. Ééés ennyi! Ehhez kellett nyolc író? Nem, ahhoz kellett ennyi hűhó, hogy valahogy belesűrítsék Sarah Connort és a T-800at, mert őket mindenki ismeri. Az összes többi történés csak felületes és verejtékes haszonszerzési törekvés. Pont ők ketten lettek a film leggyengébb részei. A most éppenséggel néééégy filmet egyszerre forgató James Cameron ezen filmhez fűzött nagy „produceri visszatérése” sajnos így csak hitvány hollywoodi hazugság.

Máskülönben, a választott alcím gondolkozóba ejtett: nem tudom eldönteni, hogy szánt szándékkal ironikus, vagy simán csak nemtörődöm.