Teremtőm (2020) 67% 39★

Zzz… Zzz…

Unalmas, Tesco gazdaságos sci-fi.
Sótlan történet, sótlan színészek. Iszonyúan bénák a robotok… Láthatóan emberek vannak beöltöztetve, így hiteltelen az egész.. Ennél még egy, a Hold és a Wall-E kötöttpályás robotjaihoz hasonló valami is jobb lett volna… (A Wall-E-ban a pilóta robotra gondolok.)

A nagy csavar is sejthető. Bevallom, többször bele kellett tekernem, mert már nem bírtam cérnával…

Ez sajnos egy nem tul jol sikerult 'okos sci-fi' lett. Nem tudott beallni a Her, Zoe, Ex-Machina sorba. Vizualisan nagyon szep lett, mondhatni kifogastalan. A tartalom is jo lett volna, am a kivitelezesnel elfogyott a tudomany.
A tortenetvezetes sokszor megbicsaklik, nincs egy iv, ami szepen vegig vinne a filmet. Sokszor unalmas, zokkenokkel teli. Sok ido eltelik, mire sikerul valamit felepiteni, valamit megtudni a filmrol, mi miert tortenik. A dialogusok kidolgozatlanok, az egesz filmbol sokszor hianyzik a kohezio, szeteso az egesz.
Kar erte, mert amugy tenyleg vizualisan nagyon odatettek magukat a keszitok.
Nem tudtam szeretni a filmet, egyre inkabb zavart, feszelyezett. Igy a Half-Life kultikus jatekra valo kikacsintas is szamomra forditva sult el.

A nagy fordulat a vegen pedig mar sejtheto volt ugy a film feletol kb.

J1-et es J2-ot imadtam. Ami utobbival tortent az erintett meg egyedul az egeszbol….

Helyenként ugyan döcög a film ritmusa, de ezt ellensúlyozzák a néhol nagyon erős jelenetek.
A előttünk álló század nagy kérdéseiről szól a film. Egy napilapban kérdeztek nemrég tudósokat mindenféle tudományterületről, hogy szerintük mik lesznek a tudomány nagy felfedezései ebben a században. Sokféle választ adtak, de egyvalami mindegyiküknél szerepelt: a tudat kutatásával kapcsolatos felfedezések. Többük szerint hasonló paradigmaváltás vár ránk a tudat kérdésével kapcsolatban, mint ami a Föld világegyetemben elfoglalt helyével kapcsolatban történt az ezt megelőző századokban.

Analóg-álom a digitális pixelkockákon – ez a gondolat jutott eszembe, amikor vége lett.

Az eleje nekem elég döcögősen indult, de a steril atmoszféra, amibe színt vitt az emberi teremtőerő, egyből beszívott és nem eresztett. A képek, amivel dolgozott és a zene erre mind-mind rásegített. Kényelmetlen, kihűlt jövőképet vázolt, de egyre inkább a szívemhez nőttek a benne szereplők: J1 és J2 abszolút kedvenceim, én robotokért még nem éreztem ennyire őszinte, tiszta empátiát. Zavarba ejtően igaziak voltak, éltek a vasburokban, érzelmeik voltak, nemcsak egy programozott személyiségük. J2-t nagyon sajnáltam, hogy az elsorvadt szeretet és figyelemhiány ráhajtotta az spoiler, de itt olyan fájdalmasan szép, és megértő szomorúsággal lett felvázolva, hogy a szívem szakadt meg. Ellenben J3 nem volt szimpatikus, pedig ő volt az, aki leginkább hasonlított egy emberre (kívül és belül egyaránt); talán pont ezért.

A csavarra a végén nem számítottam, kicsit még gondolkoznom kell rajta, mert szerintem nagyon oda akartak csapni, de hagytak benne logikai buktatókat – vagy, ha nem, akkor ez egy zseniális film a tudatalatti mélyfilozófiáról és az emberi lélek érzelmi-morális útvesztőiről.
Összességében én ehhez nagyon kevésnek érzem most a szavakat, bár annyira azért nem volt kiemelkedő, mégis volt benne valami, ami a műfajában egyedivé és emlékezetessé tette. Erősen rétegfilm.

Jah, igen, és említették benne a Black Mesa-t, ami a Half-Life játékokból lehet ismerős :O Ott egy kicsit megszaladt az állam, és eszembe jutott ennek egy kiegészítője, a Portal, abból is a mesterséges intelligencia, ami a komplexumot működtette. Érdemes ezen is elgondolkozni, mert ez bizony nem véletlen, de nem is buta koppintás.

Eléggé vontatott film. Végig vártam, hogy történjen valami, vagy legyen bármi, amit értékelni tudnék, de nem. A legvégén kaptunk valamit, de így meg az egész filmről fogalmam nincs, mit gondoljak. Volt némi koncepció szaga, de a vége áthúzta ezt a minimálist is. Tehát van a szegény, szegény tudós dude, aki egyszerűen nem képes elengedni a meghalt feleségét. Oké, nem tudom, miért kéne ettől elájuljak, vagy akár drukkolnom neki, de mindegy. Itt a film le kellett volna nyomjon a torkunkon egy agyon lerágott sztereotíp „ejnye, de pórul jársz, ha nem engeded el a halottaidat, de aztán majd úgyis megtanulod, hogy ez nem így működik, mert insert random szenvedés blabla plusz a robotok ellenünk fordulnak” cucc, de nem. Még ennyi sem lett. Végig megy a feszült zene, a kamerákon keresztül látott események. Az ember lánya azt hinné, hogy majd halál lesz meg siralom, de akkor így mi végre? Nem tudom ezt az egészet hova tenni. 1.25x-ös sebességgel néztem a második felét, hogy legyen már vége.

Fura vége lett, bár félig-meddig számítottam a csavarra. Kicsit kár, mert spoiler

Csak 70%-on áll?? (Én húztam fel 68-ról)
Ez egy méltatlanul alulértékelt, alulfinanszírozott film, de a Netflixen jelenleg nagyon jól áll százalékban szerencsére.
Imádtam, nagyon jó ötlet, jó szereplők, és a vége, hatalmas film!! Leültetett, pedig mostanában a dokumentumfilmeken kívül semmi film nem tudja ezt produkálni nálam :) 10/10

Imádom.

Kicsit nehezen indul az eleje. Nálam az Ex Machina c. filmre hajaz sokszor. A szereplők kihozták, amit az adott szerepből ki lehetett. J1 és J2 robotok nagyon bájosak és szerethetőek voltak. :) Nálam sokszor a Detroit c. videójáték is „előjött”.
A végén a csavar igazán jól sikerült. A film után még agyaltam rajta. Szerintem a film tipikus példája, hogy az operatőri munkával és a történettel is lehet jó filmeket csinálni.