Tékasztorik 2 (Tékasztorik 2.) (2020) 50% 60★

Viku visszatér, megcsalják, mert még mindig elégedetlen önmagával, és a csávója is bizonytalan (bár ez utóbbi indokok nincsenek ám kimondva, de egyértelműek). A főhősnő most nem a tengerpartra alussza magát, hanem sztorizgat össze-vissza összezavarva a nézőt. Mert hát a téka már nem működik analóg, akkor most, hogy lesz ez tékasztori, ha nem így. A színészek ugyanazok, kivéve egy-két új szereplőt. A dolog csak szürreálisabbá válik a ducifétises, titkosügynöklelkületű rosszfiú Kamarás Ivántól meg a storytellingektől. De innen se hagyták ki a zsákszámnyi szponzorációt, ezért kellett a filmkészítős és a marketingügynökséges szál is.
A főszereplőt az előző részhez képest itt eléggé felsz… dícsérik agyba-főbe. Mekkora jófej, meg okos, meg kreatív, meg könnyen pasizik.Tök ellentéte mindennek, amit az egyes rész mond, de okk, biztos.
Végül persze happy end az egész, mert miért is ne. Talán ez inkább hasonlít egy romkomra, mint az első rész. Kár, hogy elég kusza lett. Az előző részhez képest a párbeszédek életszerűbbek lettek, a történet viszont kevésbé hihető.

Ez nagyon gáz volt.
Az első rész még tényleg szólt valamiről – a női létről, a pasikról, a munkáról, de ez a folytatás csak úgy volt. Igazából azt mondta el, hogyan akarja Viki elérni, hogy megfilmesítsék a blogját, de ehhez kell a történetbe akció, elrablás, ufók, és ezt ebbe a filmbe mind bele is tették.
Néha azt sem tudtam mi történik.
Mindezt azért, hogy végül ugyanott lyukadjunk ki, mint amivel az első film véget ért.
Ami, vagyis akik értékelhetőek voltak ebben a filmben, az Csuja Imre és Kamarás Iván.

A kedvesem csak annyit mondott a végén, hogy “Huhh, bár inkább olvastunk volna…”
Azt hiszem ennél okosabbat nem tudok nyilatkozni erről a kupacról. :D

Őszintén, fogalmam sincs, mit láttam az elmúlt másfél órában… Míg az első részben viszonylag jól működtek a poénok és nagyjából oké volt a sztori is, laza kis csajos filmre sikeredett, ez meg egy akkora humortalan katyvasz volt, hogy ilyet ritkán látni… :/ Ezt már nem kellett volna leforgatni… Ráadásul kicsit kiábrándultam spoiler
Az első Tékasztorik valószínűleg újranézős marad továbbra is, de ezt a második filmet most rohadt gyorsan megpróbálom inkább elfelejteni…

Ez is olyan jó, mint az előző. Talán picit lazább lett a karaktere Vikinak, amitől gördülékenyebbé vált a cselekmény is, igaz a képzelgés részek kicsit zavarosak voltak. Csuja Imre poénjai hatalmasak. Nézd meg, ha az elsô is bejött, ha nem akkor meg azért. :D

Ugyanolyan semleges mint az első rész. Csak itt most a téka sztorik helyett az első filmet szeretné megcsinálni.
A vége csalódás.. Aha.. csak így megbocsátani.. na persze.

De attól még a könyveket elolvasom valamikor. Ott lehet jobban sikerült az átvitel. Mert a blog már nem létezik, így lemaradtunk az eredetiről. :)

Továbbra sem vett meg magának, nem az én világom.

Eleinte nagyon gyérnek tűnt, de aztán valahogy ráéreztem az ízére és már átjöttek a poénok is…
Érdekes volt bepillantást nyerni a szponzorosdiba, fel is tűnt pár márkanév, nyilván nem véletlenül. Nekem pont azok a jelenetek nem jöttek be, amiktől állítólag egy film eladhatóbb, ilyen ufó meg zenés ugrabugrálós betétek, zubogó növényi tej…brrrr….Gallának kifejezetten örültem, jó arc :D
Sajnos az egésznek volt egy izzadtságszaga, az első rész spontánabb volt. már ha lehet ilyet mondani egy filmről, amit rendeznek ugyebár…

Az első rész sokkal, de sokkal jobb volt. Fater alig szerepelt benne, pedig Csuja lubickol a szerepben, ahogy mondani szokás, viszint legalább poénkodott rajta, hogy megfilmesítés esetén ő játszaná magát. A képzelgős betétek izzadtságszagúak voltak, vagy legalábbis túl hosszúak, egyedül a szervkereskedős jelenet volt klassz ((még ha nem is Pécsváradon vették fel, ahogy a felirat mondta, hanem Pécsen valahol a Tettyén a Mecseken)), de az is hosszú volt.
Az első résznek sokkal jobb volt a cselekménye, volt egy íve, amit Viku bejárt, a beszólások és aranyköpések se lógtak úgy a levegőben. A vége nagyon gyatra és összecsapott. Összességében, mintha erre több pénz jutott volna, és így nem szorultak rá annyira a krearivitásra. Hol volt itt olyan vicces jelenet, mint amikor „elmennek a f.a.s.z.o.m-boltba megvenni az elemes vejet”?
Picit sajnálom, hogy csalódás, de Biharit se nagyon követem, mióta életvezetési tanácaokat osztogat meg önmegismerős írókurzust és nem vicces szösszeneteket ír. Pedig a Tékasztorik könyvön a buszon ülve is olyan könnyesre nevettem magam, hogy tuti hülyének néztek. Lehet, hogy inkább előveszem megint a könyvet és kacarászok egy jót.