Apatigris (2020–2023) 81% 88★

Nagyon kevés magyar film/sorozat az ami elnyeri a tetszésem,de ez nagyon nagyon jó volt!!! Imádtam a szereplőket és a storyt is!Nagyon remélem lesz még folytatása!!!! Végre egy normális sorozat!

1. Évad:
A kapkodós narratíván és a sokszor a valóságtól elrugaszkodott élethelyzeteken és tempón túllépve azonban tényleg piszok szórakoztató az egész, ami abszolút kikapcsolja az embert, pont annyira, amennyire kell. A színészek játéka jó, a feldobott témák tényleg megfelelnek a kortárs fiatalság/középkorúak problémáinak, a sorozat tényleg rendkívül vicces, a romantikus kapcsolatok érzékeltetése aranyos – még ha személy szerint kicsit sok is a végére –, szóval igazából egy újabb minőségi, de kiemelkedőnek nem nevezhető magyar sorozat kerül a TV-képernyőkre, még akkor is, ha a nyolc rész kicsit rohanóssá is tette a narratívát.

Értékelés: 7.5/10

2. Évad:
Összességében véve, aki szerette az első évadot, ő a másodikat is fogja, viszont fontos megjegyezni, hogy a térdcsapkodós vígjáték-szekvenciák helyett most sokkal inkább a konfliktusok és a dráma került előtérbe, ami viszont nagyon fontos társadalmi problémákra reflektált. Ettől függetlenül a poénok megvannak, a központi motívum még mindig a szereplők romantikus és szerelmi élete, szóval a sorozat gyökeresen nem változott meg, csak mondhatni felnőtt és megérett – ami az egyik fő motívuma az új évadnak. Aki szereti a komolyabb témákat feldolgozó sorozatokat, azok megtalálják a számításaikat, de aki esetleg nem, annak sem kell megijedni, mert azért nem váltott át a sorozat egy szociológiai drámába.

Értékelés: 8/10

3. évad:
A harmadik évad még inkább elrugaszkodott a kezdeti vígjáték eszköztártól, s mondhatni felnőtt, hiszen olyan élethelyzeteket mutat be, amivel a mai magyar társadalom tagjainak meg kell küzdeni. Habár az anyagi és szellemi háttér különböző lehet az átlag magyar embertől, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a generációkat érintő problémák ne lennének ott a mindennapokba s ne nyomná rá a bélyegét az átlagember kedélyállapotára és lehetőségeire. A harmadik évad olykor kifejezetten sötétnek érződik az első két évadhoz képest, viszont a dramaturgia és a narratíva életközeli, reális helyzeteket vázol fel, s ahol éppenséggel sötétnek érezzük, ott maga az élet történik meg. A negyedik évad elkaszálásáért viszont nagyon haragszom, mert míg az első két etap egy kerek, lezárt történettel dolgozott, addig itt számtalan szálat nyitva hagytak, hogy majd lezárják azokat. Csak sajnos ez már nem fog megtörténni. Ettől függetlenül talán ez az eddigi legjobb évad, szóval végül is, a csúcson hagyták abba, még ha ezért haragszom is.

Értékelés: 8.5/10

Szerintem egy egy teljesen korrekt sorozat, ráadásul nem valami gagyi utánzat, hanem teljesen saját kútfőből származik az egész.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem Scherer Péter miatt kezdtem bele (naná, hogy miatta <3), de közben arra is rájöttem, hogy a többi szereplő is abszolút szerethető. Van, aki kimondottan meglepett, mások hozták a szokásos szerepüket, de összességében egyikükre sem lehet panasz. Az itt-ott következetlen forgatóköny sem volt zavaró, és a párbeszédek is kifejezetten frappánsak és humorosak voltak.

Egyedül azt sajnálom, hogy csupán nyolc epizódra futotta, mert épphogy beindult a történet – emiatt érezhető is némi sietség az alkotók részéről. Mindenesetre kíváncsian várom a következő évadot, remélem, mihamarabb a képernyőre kerül majd! :)

Maga a pilot hihetetlenül gyenge volt, gyakorlatilag még az alapszituációt sem tudták felvázolni rendesen. A történet alapja ugyebár az, hogy adott Scherer Péter apafigurája, aki három kamasz-fiatal felnőtt lányával él együtt, mert a(z ex) felesége mindig épp valahol külföldön van. Nos, az első részben a három lányból kettőt ismerünk meg, a harmadik csak a második epizódban tűnik fel, abban is két jelenetben, és a 2. epizód végén költözik csak haza. Vagyis: a sorozat 25%-a eltelt, mire egyáltalán elindul valami. A történet pedig olyan, mint a Válótársak: nézi-nézi az ember, de nem nagyon halad előre a cselekmény, a karakterek ne fejlődnek, és az első évad végén jóformán ugyanott vagyunk, ahol kezdtük. Nem tudom, hogy milyen lesz majd a fogadtatása ősszel a tévében, de mivel a Válótársak is elég népszerű volt biztos vagyok benne, hogy ez is megkapja a berendelést a 2. szezonra. A kérdés csak az, hogy lesz-e értelme folytatni.

Nagyon kis könnyen emészthető sorozat, modern, fiatalos, Scherert mindig öröm képernyőn látni :)
Az állandó Soproni reklámot viszont túltolták. Értem én, hogy szponzor, de innen is üzenem, hogy lehet ezt kevésbé tolakódó módon is marketingelni, de amikor egy jelenetet csak a termékért húzunk fel az inkább száni.