Távol a világ zajától (2015) 72% 216★

Kíváncsi voltam a filmre, pedig nem vagyok nagy Hardy rajongó; konkrétan még egy olyan könyvet sem olvastam tőle, ami tetszett volna. Mindenesetre érdekelt a sztori és megnyerő volt ránézésre a plakát, szóval anno várólistáztam a filmet. Igazából végig azon gondolkodtam, ugyan mit eszik annyira mindenki ezen a hölgyön, mert kifejezetten különlegesnek nem mondanám, bár szépnek szép volt. Ó, és remekül értett ahhoz, hogy a legnagyobb mocsokban és szép, hibátlan maradjon a ruhája. Szerelmi történetként sem volt extra, ráadásul nagyon hosszúnak éreztem és a közepe táján eléggé eluntam. A zene azonban nagyon kellemes, megragadó a hangulata is és szép a látványa. Nézhető volt, de nekem feledhető.

Nagyon-nagyon sokat vártam erre a filmre, és nagyon-nagyon sokat vártam tőle…
Ami gyönyörű, az a fényképezés és a zene, ilyen gyönyörűen nem sokan tudják filmre vinni a napfényt, de komolyan.
Carey Mulligan jó, Matthias Schoenaerts-ba szerelmes vagyok. És végre egy olyan Thomas Hardy történet – mert gondolom nem írták át annyira a forgatókönyvet – aminél nem akartam a falba verni a fejem a végén.
Ill. csak a film közben.

Mik a hibák? A nagyon fura – oké, mondjuk ki kereken: béna – vágás, az elképesztően szerencsétlen fordulatok, az, hogy a rendező nemigen bírta velem érzékeltetni az időt, ami a történet megértése szempontjából jó lett volna. Egy egész filmet megnéztem arról, hogy Bathsheba Everdene hogy keresi a boldogságot, de a 2 óra játékidő alatt nem nagyon értettem, miért akarta őt kapásból 3 férfi, vagy egyáltalán miért értékelhető női karakter ő az angol irodalomban.

Mindegy, a zenét és Mr. Oak-ot nem veheti el tőlem senki.

Úgy álltam ennek a filmnek, hogy semmit sem tudtam róla, még a könyvet se olvastam. A film nem igazán győzött meg, a sztori felejtős, és kiszámítható volt nekem. spoiler A látvány viszont nem volt rossz, és a zenék, meg a ruhák is jók voltak. Gabrielt már az elején megkedveltem, ahogy Bathshebát is végig jófej volt mindenkivel. :-D A katonát viszont nem tudtam megkedvelni… Nála még William is jobb volt, mint Francis… bár eléggé jóképű volt. :-D A sztori nem nagy durranás, már a közepétől unni kezdtem, eléggé döcögősen ért el a végére, lassú volt, de a 19. századnak a hangulata az megvolt. :-)

Ahogy az előttem írt vélemények tükrözik, ez valóban nem Vinterberg legjobb filmje.
De engem nem tart vissza semely vélemény attól, hogy megfogalmazzam – ismét – hogy én miért rajongok Vinterberg látásmódjáért.
Nagyon tömör leszek, hiszen Ő maga is az:
– szereti a szépet, a romantikust, a mélységest, a megérintőt, a könnyűt/nehezet, az ellentéteket
– igazságos
– szereti az átlagember sorsát
– nagyon szívből rendez
– szívén viseli a nők sorsát
– szívén viseli az emberiség sorsát
– szereti a lelkek mondanivalóját; az elmélyült, méla, néha romantikusan depresszív közlésmódot
– merész – bármihez hozzányúl, imádom, hogy nem vacillál

Ez a film pont ilyen, ami a rendezést illeti: egyszerű, tömör, egyértelműen közöl, rendkívül konzekvens.
Ami a castingot illeti: Nagyon örülök Carey Mulligannek. Merész választás, tekintve, hogy a színésznő sem nem ultraszexi, sem nem gyönyörű. Pont ez a lényege ennek a filmnek. (Meg kell nézni ahhoz, hogy az állításom értelmet nyerjen ;).
A forgatókönyv viszont nekem… szóval, Thomas Hardy cuccait én nem ismerem, de azért én éreztem benne itt némi hezitálást, ami a női lelket illeti. Amúgy sem szeretem, ha egy férfi karakteres nőket jelenít meg teljes határozottsággal – általában félresiklik – itt érezhető, hogy egyébként a főszereplő nem így cselekedett volna, ha egy értő nő írja.
Ettől a film még nagyon tetszett, és nyugodtan ajánlom bármely korosztály részére, akár családdal, akár egyedül, mert van mondanivalója, szépen van fényképezve, és jó szórakozást ígér.

Még nem olvastam a regényt, de ami magát a történetet illeti eléggé tipikus, tehát ez nem annyira nyűgözött le. A látvány és a zene már inkább. Számomra ez a két dolog teszi értékelhetővé ezt a filmet. Ami pedig még tetszett benne, hogy egyáltalán nem lett annyira giccses – szerintem legalábbis – mint ahogy én vártam. Hangulatos alkotás, jó színészekkel. Nem is gondoltam volna, hogy Michael Sheen tetszeni fog és Boldwoodként ő lesz a kedvenc szereplőm.
Ami szerintem is zavaró, hogy az idő múlását egyszerűen nem lehet érzékelni. Fogalmam sem volt, hogy hónapok vagy évek teltek el az események között.

Nekem tetszett, érdekes film volt, bár tényleg egy kicsit túl hosszú. A regényt nem olvastam, gondolom igyekeztek követni a történetet.
Nem kerestem benne realitásokat, néhány más értékeléssel ellentétben:)

Szépek a zenék, a táj is gyönyörű, de a sztori elég lapos. Kiszámíthatóak a fordulatok és eléggé unalmas is. Túl sok volt ez a két óra.

Ahhoz képest, hogy nem vártam sokat a filmtől, még úgy is baromi nagyot csalódtam. Időrablás, hogy végignéztem, igazából már csak tényleg azért, mert kívántam utolsó reményemben, hogy jól megszívja a csaj ezt a viselkedést, de hát előre borítékolható volt a happy end és a love forever…
Egyszerűen nem értettem, hogy mi fogott meg mindenkit ebben a lányban, nem volt szimpatikus – annyit leszámítva, hogy beállt ő is dolgozni a munkások közé –, nem volt annyira gyönyörű sem, ahogy beállították, és nem volt kedvelhető személyiség sem.
Igazából csak Oak érzelmeit nem értem, hiszen a másik két férfi nem szerelemből cselekedett, ez legalább valamennyire megnyugtató.
Nem értettem a lány döntéseit, indíttatásait, egyszerűen nem volt szimpatikus, ahogy viselkedett, ehhez hozzájön a harmadik udvarló – akihez teljességgel érthetetlen okokból hozzáment – meg az ő története, ami szerintem tökéletesen felesleges és lényegtelen volt, majd a fordulatnak nevezett valami, ami minden volt, csak meglepő nem. Egyszerűen borzasztóan untam az egészet.
Sajnálom, mert többet vártam tőle, már csak a sokatmondó cím alapján is – ami amúgy szerintem nem passzol a filmhez –, de ez egy harmatgyenge alkotás volt.

Ősszel olvastam el a könyvet, amit évek óta halogattam (ahogy ezt a filmet is), tökéletesen kiegészítette a könyvélményt. Bathsheba a filmben szimpatikusabb és érthetőbb karakter, szóval ha a könyvet ezután olvasod, akkor erre készülj fel.
Csodálatos volt a táj, a vidéki Anglia és szívesen elnézegettem Oak gazdát is (Matthias Schoenaerts). Ajánlom, ha egy 19. század végi, vidéki környezetben játszódó történetre vágytok.

Kicsit nehezen tudom eldönteni, hogy hányadán állok ezzel a filmmel. Imádtam a tájakat, és a zenéjét, de mégsem sikerült teljesen belemerülnöm. Az pedig tényleg zavaró volt (ahogy már előttem is említették páran), hogy az idő múlását nem nagyon lehetett érzékelni.
Carey Mulligant viszont továbbra is bírom :).