Szombat esti láz (Szombat esti láz 1.) (1977) 68% 105★

Egy könnyed, zenéről és táncról szóló filmet vártam, helyette kaptam egy ezekkel átitatott drámát. Ahogy látom, sokak számára volt antipatikus Tony személye. Egyrészt érthető, azonban a cselekmény szépen bemutatja, hogy milyen körülmények között is tengődik, nem csoda, ha érzelmileg instabil, tetteinek egy része pedig megkérdőjelezhető, adott esetben teljesen megvetendő. (kis híján megerőszakol egy nőt). Azonban számomra ez adott egy nagy pluszt a mozihoz. Nem csak a disco kultúrába kaptam egy fenemód stílusos betekintést, hanem a ’70-es évek New York-jának társadalmába, valamint a korabeli fiatalság életébe. Utóbbi kapcsán meg kell ismét állapítanunk: sok minden nem változott. Fiatal felnőttnek lenni szívás. Elvégezted a középiskolát, ezt követően főiskolára mehetsz, vagy gürizhetsz valahol. Emellett ott a szülői nyomás, adott esetben a társadalmi normáknak való megfelelés, te pedig csak igyekszel végigegyensúlyozni ezen a hídon, aztán vagy átérsz a túloldalra, és legalább minimálisan bizonyítasz, vagy belezuhansz a mélybe. A filmet látva a Bee Gees slágere is kicsit árnyalódott a szememben. Mert valóban nem csoda, hogy a mindennapokban sokszor azt érezzük, egyetlen célunk van: Életben maradni!

Ez nagyon nem az én filmem. Valamiért azt hittem, hogy szeretem ezt a korszakot, de őszintén, még a táncok sem tetszettek igazán. Nem kedveltem a történetet, idegesítettek a szereplők (és bár én szeretem Kerekes József hangját, nagyon nem passzolt Tony karakteréhez), a végénél eléggé kiakadtam. Mindent összevetve a zenés-táncos részek voltak a leginkább értékelhetőek.

A helyzet az, hogy valóban táncos film… de. Ti láttátok a vágatlan verziót? Úgy értem, azt amelyiket nem Magyarországra szántak? Kőkemény dráma, és a legsúlyosabb egzisztenciális és lelki válság széles skáláját járja körül. Több szereplőt kiemel és leginkább nem is Tony Maneroról szól, hanem a közösségéről. Rendkívül jól hozza a züllés minden arcát, honnan és hová juthatunk, mi kell ahhoz, hogy a padlóról felálljunk, milyen következményei vannak az esztelen ereszdelahajamsemminemszámít életvitelnek. Rendkívül komoly, durva jelenetek vannak a bővített verzióban, közel sem az a tingli-tangli amit ismerünk. Sőt, a tánc inkább mint eszköz van szemléltetve és maga a film nem egy tipizálható táncos filmecske.
Én most nagyon meglepődtem, Bobby és Anette drámáját pedig annyira sikerült elkapni, hogy még meg is bőgettem őket.
Szerintem ez az egyik legkorhűbb lenyomata filmben a ’80-as évek fertőjének. És nem, nem Travolta miatt éri meg megnézni.

Régi adósság volt ez a film, és kellemesen csalódtam, valami közhelyes zenés izére számítottam, ehhez képest volt értelme a filmnek. Persze a vége eléggé elnagyolt, meg pl. Frank figurája sincs kidolgozva, meg sok egyéb apróság, de összességében jó.
Egy elég érdekes kópiát néztem, (valszeg) eredeti magyar szinkronnal, viszont sok helyen csak az angol hang volt meg. Gondolom itt is működött a szoc cenzúra, és elég sok mindent kivágtak anno, többek között az összes cicit, szexuális tartalmú szöveget, képet.

Menet közben kiderült, hogy én ezt a filmet már láttam, de egyáltalán nem emlékeztem rá. Ami nem csoda, mert a zenéken kívül nem nagyon tetszett. Még a táncok is elmentek, de azokért sem voltam oda. A történetről meg azt gondoltam, hogy valami tanulságos dolog is lesz benne, de nekem ez vagy nem jött át, vagy egyáltalán nem is volt benne ilyen. Ami nem is lenne baj, ha jó lenne a történet, de nem volt az. Eléggé csalódtam, jobbat vártam.

Jó kis film volt, annak külön örültem, hogy nem csak tánc volt benne, hanem kapott egy komolyabb drámai vonalat is. A szárnyait bontogató John Travolta-t is jó volt látni karriere elején egy komoly szerepben. :)
A táncok meg a zenék királyak voltak. :)

Borzasztó rossz a történetvezetés. Következetlen az egész, tele elvarratlan szálakkal.
Egyedül a táncos jelenetek jók.