A bérgyilkos (Sicario 1.) (2015) 73% 256★

Évekig kerülgettem, gondoltam ez is csak egy a drogkartelles, lövöldözős, USA/Mexikó határvidék témájú filmek közül, ami annyira nem az esetem. Tévedtem, mert nálam ez most betalált. A képi világa, a rendezés, a zene, a nyomasztó hangulata, a vérrel és mocsokkal teli, kilátástalan környezet elérték a kívánt hatást. Az Emily Blunt által alakított Kate szimpatikus volt, egy hihető női karakter, aki tisztában van vele, hogy labdába sem rúghat abban a kegyetlen, férfiakat is próbára tevő világban, nem akar túlkompenzálni, de mégis elég bátor, hogy vállalja a nehéz helyzeteket. Az más kérdés, hogy ez mire elég, ahogy Alejandro is megmondta neki. Del Toro és Brolin törvényen kívüli párosa nálam abszolút nyerő volt. (Látom a 2. részben is ők vannak, meg is nézem.) Del Toro alapból meglepetés volt számomra, mert még nem is láttam a filmjeit (azt sem tudtam, hogy Oscar-díjas színész). Jó választás volt mindkettő. Ami nem volt az igazi: az a rész hiteltelennek tűnt, amikor a rendőr spoiler, majd spoiler Ezen még dolgoztam volna a forgatókönyvírók helyében, hogy tökéletes legyen.

Egy újabb mexikói drogfilm, ami arra vállalkozik, hogy betekintést nyújtson a színfalak mögötti valós háborúba. Annyiban sikerül is neki, hogy a valóság vékonyan szelt kenyerére jó vastagon keni a mogyoróvajat és a dzsemet. Mindenesetre a maga lassú tempójában is végig fent tudja tartani a feszültséget, részben köszönhetően a zseniális zenének is, ami a kanapéba nyomja a nézőt.
Azért még várok egy filmre, ami tisztázza, hogy Mexikó nem egyenlő Mordorral.

Valóban nem egy lélekemelő film, de öcsém figyelmeztetett is. Neki tetszett, nekem nem. Kicsit lassú volt, vontatott. A színészek jól játszottak, én leginkább Emily Blunt miatt voltam rá kíváncsi. Ő most sem okozott csalódást, de tuti, hogy még egyszer nem nézem meg ezt a filmet.

Egy valami hiányzik a Sicario filmekből. Nem a színészi játék meglétére gondolok (azok kifejezetten jók voltak, főleg Del Toro-é), de még csak nem is a költségvetés miatti kevés csinnadratta (éppen megfelelő mennyiségű akció volt ahhoz, hogy ne menjen a hangulat rovására) vagy az emberségesség (aminek hiányáról egyébként érintőlegesen szól is a film). Valami sokkal elemibb dolog hiányzik a filmből, és az pedig a háttér.
Bántóan nem lett kibontva semmilyen szál, főleg a főszereplőké. Jó, inkább tolták el a hangsúlyt más, relevánsabb témák felé, viszont tátongó ürességet hagyott bennem a múlttal kapcsolatban. Sok mindenre lettem volna még kíváncsi, amiket csupán párbeszédekből lehet kihámozni ködösítések közepette, más dolgokról pedig egyáltalán. Ez az, ami miatt nem tudom 7,5 csillagnál többre értékelni. Egy kicsivel jobb, mint a második rész, de nem sokkal. Viszont az tény, hogy a hangulat valóban teljesen más. Érezhető a rendezők nézetei közötti különbség.
Ennek ellenére a thriller rajongóinak tudnám ajánlani.

Semmi ripacskodás, csak odacsapás. Persze a leggyengébb láncszem megint a nő volt (topsminkben természetesen, hiába vinnyogott a társa, hogy „you look like shit” – hát hogy nézhet ki, aki tényleg shit? Eh… Amerika…). De ezzel véget is ért a negatívum, mert kaptunk egy tökéletes akciófilmet olyan zenével, hogy a szívritmusom is ahhoz idomult. Jóhannssont már a McCanick alatt is méltattam, nem kopott a tehetsége, az egyszer szent.
Del Toro előtt pedig leborulok, mert végre értettem, mit mond.

Valahogy nem fogott meg ez a film és nem értem a hype-ot. Nekem egy fókuszát vesztett, írási hibától hemzsegő, ál-művészi, komolynak látszani akaró, tesztoszterontól csöpögő massza. Külön nevetnem kellett, hogy Kate úgy van megírva, mint egy férfi karakter, csak éppen még beszélni se beszél. (Szerintem volt vagy 10 sora a színésznőnek és annyi.) Kifejezetten unalmas volt, hogy passzív főhős volt, semmi döntési képessége nem volt, a dolgok csak vele történtek – én értem, hogy van olyan művészi meg lélektani film, ahol erre építenek, ez itt nem ez volt, hiába van a végén az, hogy Kate mennyire tehetetlen abban a helyzetben, amibe került. Egy tinédzsernél, egy bántalmazott nőnél én megérteném ezt a passzív vonalvezetést, itt valahogy csak unalmassá tette az egészet, főleg, hogy milyen badassnek kellett volna lennie. Megértem miről szólt a film, de szerintem a horgok meg minden történetvezetési dolog iszonyatosan rosszul prezentált. Blah.

Nem az a tipikus akciófilm. Olyan a rendezése, mint egy horrorfilmnek, épp ezért van egy nagyon nyomasztó hangulata. Színészek közül Emily Blunt emelkedik ki, a többiek sem rosszak, csak azokat a karaktereket nem volt nehéz eljátszani, míg neki azért egész sok érzelmet kellett megjelenítenie. Jó film, de nem nézném meg többször.

Villeneuve nem viccel, én meg ámulok, mennyire sokoldalú rendezőről van szó, aki ha kell, a sci-fi mellett gond nélkül levezényel egy maffiafilmet is, ráadásul nem akárhogyan. Már elsőre is beütött ez a film, és újranézve se lett rosszabb. A vége felé kicsit elengedi magát, legalábbis a végső leszámolás már meglehetősen hiteltelen, ezt leszámítva amúgy rohadt jó és ritka feszült cucc.

(Deakins operatőri munkája meg… hát ja. Nincsenek szavak.)

Nem mondanám kiemelkedőnek a filmet, de – főleg a képi világával – nagyon erős hangulatot teremtett.
A forgatókönyvön lehetett volna még dolgozni, de az nagyon tetszett, hogy nem volt túlpörgetve és nem zsúfolták tele felesleges szálakkal a sztorit.

Talán egyszer vagy kétszer szembe jött már velem ez a film, vagy a címe vagy csak egy kis részlet belőle. A történet az kifejezetten nekem valónak mondható akart volna lenni, élveztem nézni a cselekményt (ami egyébként nagyon hosszúnak tűnt). És még mást is, mivel pont film előtt láttam, hogy Jon Bernthal szerepel benne, úgy voltam vele „két légy egycsapásra”. (Ha valaki miatta nézné meg az ne számítson nagy szerepre, csak azért mert második helyen van itt bejelölve.) Valamint alapjáraton Josh Brolin miatt néztem meg, de egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy pont Benicio Del Toro fog levenni a lábamról. (Mivel eddig csak kisebb szerepekben láttam: Marvel és SW filmek.) De minden téren! Tud játszani, jól néz ki és még a karakterét is imádtam. Szóval villámgyorsan befogom pótolni a filmjeit. A karakterekre áttérve a főszereplőnk, Kate csak ott volt és nem zavart igazából senkit a jelenléte. Annyira nem tudott kitűnni, nem is volt olyan jól megírva ahogy lehetett volna. Matt és Alejandro engem annyiszor összezavartak a cselekedeteikkel, hogy néha már nem tudtam hova rakni őket. Nem tudtam, hogy most megkedveljem őket vagy ne. Mert ezek a fölösleges emberölések az egész csapattól néha zavartak, és a vége is. De Alejandro még ezek után is kedvencem maradt, mert túl jó jelenetei voltak és tényleg nagyon megkedveltem. Szóval kettőjük miatt látom magamat, hogy akár többször is újranézzem a jövőben. De egyébként nem volt egy nagy szám, csak a szokásos.