Wind River – Gyilkos nyomon (2017) 83% 362★

Nagyon nyomasztó film, de amit Jeremy Rennertől látunk, az elképesztő. Bár szörnyű tragédiát feszeget, ami a valóságban megtörtént, mégis képesek voltak ebből egy olyan filmet készíteni, ami megérinti az embert, nem dramatizálja túl a dolgokat, hanem az érzelmeket és érzéseket, belső vívódást és harcot a fájdalommal úgy adja át, hogy elhisszük és befogadóvá válunk. Örülök, hogy nem rontották el úgy, hogy beleölnek 100 milliót, aztán elúszik az egész a műdráma felé. Elég volt két nagyon tehetséges színész a figyelem felkeltéséhez és fenntartásához. Remegtem az idegtől és folyt is a könnyem egyszerre. Nem ezercsavaros thrillerre kell számítani, hanem itt elsősorban az érzelmeken van a hangsúly. Ez a film biztosan felőröl mindenkit idegileg a végére, de a színészi játék miatt érdemes megnézni. És szerintem Elizabeth Olsen messze a legtehetségesebb Olsen :)

Elég jó értékeléseket kapott ez a film, de engem nem nyert meg.
Nem nevezném thrillernek. Semmi meglepetés nem ért. Feszültséget is csak pár jelenet keltett, de aztán nyugalom követte. spoiler spoiler
Lényegében a történet annyi, hogy megkeresik a gyilkost. Előtte pedig elmennek egy-két helyre, hogy húzzák az időt információkat szerezzenek, még mielőtt a film csúcspontjához érünk. Majd a végén spoiler.
A háttérben persze ott van a mondanivalója. A bűncselekményről, a bánásmódról, nők elleni erőszakról. Indiánokról.
De akkor is, számomra csak egy átlagos, egyszernézős lassú film.

Az egyik legjobb film – minden szempontból – amit valaha is láttam. A színészeket kivéve minden képkockája, gondolata, karakterei, mélázása, rendezése, egyszóval mindene az abszolút ízlésem. Mivel sem Rennert, sem Olsent nem szerettem a film megtekintését megelőzőleg, hozzátenném, hogy a filmet követően Renner is bekerült az általam számon tartott színészek közé. Pedig én vérszigorral válogatom őket.
Kimondottan kemény, drasztikus, nyers, egyértelmű és fontos film. Csak ilyeneket néznék, de ez ritka fajta és nem terem minden bokorban.
Abszolút ajánlom, de csak 18+.

Nagyjából nyolc éve volt, hogy annyira feldühített egy film, hogy majdnem elhánytam magam tőle. Nah már most ebben a filmben volt pár olyan iszonyatosan égbekiáltó jelenet, hogy ugyanezt éreztem.
Maga a történet sok újdonságot nem vonultat fel, de a bemutatás és a körítés az egyszerre zseniális, sötét és megbotránkoztató. Hihetetlenül impulzív, melyet csak a szép és nyugodt tájak nyugtatnak le valamelyest. Már ez is mekkora ellentét és mégis milyen remek húzás Sheridan-től. A fejjel lefelé lobogó amerikai zászló meg parádés pár másodperc volt. Méghozzá pont a rezervátumban. Ellis és Cave zenéjét már messziről kiszúrtam a sajátosan használt hegedű miatt. Zenéjük csak még melankolikusabb hangulatot kölcsönzött a filmhez. A film egyik legszimbolikusabb szegmensének tartottam.
Renner-t rég láttam ilyen jó szerepben. A magában iszonyatosan szenvedő és gyászoló apa, aki a felszínen azért kimért és kemény. Olsen-t én kissé háttérben éreztem, inkább kullogott Renner után, viszont az indián mellékszereplők is kimaxolták azokat a perceket amiket kaptak a filmből.
Jó pár nap lesz mire ez leülepszik, mert iszonyatosan felkavaró volt az sem kizárt hogy később majd újra előveszem, mert bármennyire is felkavaró volt, úgy érzem meg kell néznem többször is.
A nyolc évvel ezelőtt látott film egyébként a Szelíd motorosok volt. Gondolom nem kell említenem, hogy mi a hasonlóság.

Nekem tetszett, jók voltak a színészek, a történet, izgalmas volt, bár az eleje lassan indult be. Nagyon durva, brutális, kegyetlenség, ami a filmben lejátszódik, és az utolsó mondat, teljesen megdöbbentő volt számomra.

Végig gyomor- és sírógörcsöm volt felváltva. Ez a film nagyjából minden elemében rettenetesen nyomasztó. Ami a lányokkal és Mattel történt, ami történik a nyomozás során, a hely elzártsága és a hideg is. A látvány valami zseniális, szinte érezni lehet a gyilkos hideget. Utoljára az Aljas nyolcason fáztam, annak ellenére, hogy egyiknek a megnézésekor sem volt hideg… A storyline jól van felépítve: van feszültség, mindent pont jókor tudunk meg, és éppen emiatt egyáltalán nem zavaró a film helyenkénti lassúsága. A színészek is kifogástalanok, Elizabeth Olsent én már bármiben megnézném, hihetetlen csak az is, ahogy a száját remegteti sírás közben. Az egyetlen dolog, ami néhol idegesített, az a kamera indokolatlan remegése volt. Nyilván ha valaki fut, akkor illik hozzá, hogy semmit nem látok a képből, és így nyomasztóbb is lesz az egész, de amikor Jane és Cory beszélget, akkor igazán maradhatott volna egy helyben a kamera. Ettől eltekintve egészen tökéletesnek gondolom a filmet, már nagyon régóta halogattam a megnézését, és összességében még jobban is tetszett, mint vártam, bár kicsi a valószínűsége egy újranézésnek a közeljövőben.

Nyilván nem tudom, hogy pontosan milyen az FBI-nál dolgozni, de úgy érzem, hogy ez a film vitt a legközelebb a valósághoz. Itt nem azt látjuk, hogy az egyik jelenetben összegyűjtött mintát a következő jelenetben már elemzik is és lépnek tovább, itt ki kell várni az eredmény több hetes idejét. Itt hiába lobogtatják a jelvényt, agresszióval, manipulációval nem mindenkiből lehet információkat kiszedni. Nincs menőzés, kapkodás, saját fej után rohangálás. Az is lenyűgözött, amikor egy terület felett ment a vita, hogy ott éppen kinek van joga intézkedni és lőni, ha arra kerül a sor. Sosem láttam még ilyet filmben, pedig baromira életszerű volt.
Amúgy a film rengeteg mindenről szól még, pl hogy az indiánokkal mennyire nem foglalkozik senki; hogyan lehetséges feldolgozni egy családtag halálát; férfiak értelmesen beszélnek az érzéseikről; csoportdinamika, ami borzalmas tettekre veszi rá az embereket… Rengeteg mindent lehet értékelni ebben a filmben, engem a szakmai bemutató nyűgözött le leginkább.

Az utóbbi idők egyik legkeményebb, legkegyetlenebb filmje számomra. Döbbenet, főleg az utolsó mondatokkal…

Nagyon jó film. Nem tökéletes, de izgalmas és döbbenetesen brutális.

Szeretem az olyan filmeket, amikről semmit nem tudok, se a színészek neve nem mond semmit, se a rendezőé. Voltaképpen az lenne jó, minden filmet ilyen előzetes prekoncepciók, elvárások nélkül tudnék nézni.

Alapvetően nem szeretem a thrillereket. Van néhány kivétel, de inkább nem. Valahogy nem érdekel, hogy kaszabol egy patologikus, pszichopata barom.
No, ez nem úgy thriller. Máshogy. Finomabban. Gyomorszájon vágón. Hétköznapian.

Wyoming. Kurva hideg. Magány. Elszigeteltség. Halál. S mégis van valami összetartás, mély, férfias összetartás az emberek között. Még akkor is, ha nők. Vagy akarsz élni, vagy meghalsz. Lehet, még akkor is meghalsz.

Utálom a rasszizmusról szóló filmeket. Rasszok vannak, a rasszizmus, bizonyos szintig természetes. A történelemben nylván sokkal többször átlépték ezt a bizonyos határt, mint nem. Mára, a szélsőséges liberalizmus korában már hányingert csináltak a rasszizmusból, a másság ájult tiszteletéről. Ha akarom, erről is szól a film. Mert a meghalt lány spoiler: indián. Először nem is értettem, miért ribancozzák őt? Aztán összeállt: Frollo megőrült Esmeraldáért, holott gyűlőlte a származása és a foglalkozása miatt. Erkölcsileg mélyen maga alatt valónak tudta, de megőrjítette, mert ennek ellenére imádta. No, ez így nincsen ebben a filmben, de spoiler

Aztán ugye ott van a vadász önbíráskodása. Ami ellen spoiler a jogra hivatkozó, rendkövető énünk nyilván polkorrekten tiltakozik. De ahogy szerelmetesfeleségtársam évekkel ezelőtt feltette nekem a kérdést: „Hazajössz, a család lemészárolva, de valamelyikünk torkát éppen abban a pillanatban vágja el a gyilkos, amikor belépsz? Mit csinálnál?” A pacifista énem kereste a kifogásokat. A sarokban bújdokló realista énem meg tudta, hogy kivágná az ablakon a pacifistát, és a gyilkosból képességeim szerinti vagdalthús lenne. Talán annak tudatában, hogy egy ilyen állatot ha be is zárnak, előbb-utóbb szabadul. S az valahog egyáltalán nem korrekt.
Nos, ebben a filmben ilyen erkölcsi szarakodás nincs.
„- Tudom, eltűnt [a gyilkosok főbarma].
– Nem tűnt el.
– Nem? Hogy halt meg.
– Szűkölve.”
És az ember arra gondol, hogy ez így helyes. Hogy ilyen esetben szemet szemért. S itt van a dilemma, mert manapság teret kell adni a változás lehetőségének, miközben az ember tudja, hogy francot lesz változás, csak annyi fog történni, hogy miközben a lánya/fia/felesége/anyja/nagyapja egy vadbarom vérszemétláda áldozata lett, a vadbarom vérszemétláda maximum a faroldali szüzességét veszti el, aztán éli továb az életét, és ki nem szarja le a lelkiismeret-furdalását?

Lehet kákán is csomót keresni az FBI-os bige szőkesége és fiatalsága végett, meg hogy a valóságban spoiler, meg akármiért is. Valahogy nekem nem maradt csomó a kákán. Elhittem a szóke FBI-os bénázásait, szőkeségét is. Elhittem, hogy a spoiler és nekem azzal sem volt bajom, hogy a végén Ralph-ot Jack utsítására mindenki malacként kezeli*. Csakhogy a csizma az asztalra kerüljön.

A brutalitás mellett mégis van valami szépség ebben a filmben. Talán mert igazából a szeretetrőleszél, az összetartozásról beszél, és ezen keresztül arról, hogy mennyire törékeny mindkettő, mekkora szükség van rá, és mennyire értelmetlen, ami nem erről szól.

* Segítség: https://moly.hu/konyvek/william-golding-a-legyek-ura