Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős (2009) 62% 29★

A félrevezető hazai címadás ellenére nekem bejött. Vicces módon Ryan Raynolds szerepel ugyanis legkevesebbet a történetben, engem ez mégsem zavart, mert tudtam, hogy nem ő a történet kulcsfigurája, plusz valószínűleg sokat rontott volna a sztori drámai mivoltán, ha kissé túladagolják ezt a totálisan bugyután öltözött figurát. Eleinte amúgy fura volt ez az Abby és Richard dolog, már-már taszított, de amint inkább egy amolyan szorosabb apa-lánya viszony alakult ki köztük és minden háttérinfót megkaptunk, úgy már mindjárt szebb lett az összkép. Tetszett, ahogy Jeff alakította a kissé autistának ható, visszavonult írót, illetve nem nagy kedvencem Emma Stone, de most sikerült megsajnálnom a karakterét, miközben Culkin a már tőle megszokott 'fura srác' stílust hozta. Összességében nekem tetszett, szóval nem is értem, miért áll itt ilyen alacsonyan a mérce. Gondolom sokan több Ryan-re és humorra számítottak, ezzel pedig félrenyúltak, azonban itt hangsúlyoznom kell, hogy ez NEM a film hibája. Ha valaki ezek alapján húzta le, ott a hozzáállással volt a gond.

Nagyon félrevezető a magyar cím – vagy legalábbis azt tudom mondani, hogy aki csak Ryan Reynolds miatt akarná megnézni az csalódni fog, keveset szerepel benne és abszolút nem ő a legfontosabb a történet szempontjából. Bevallom az elején kicsit féltem tőle, de igazából egy egész szép párhuzamot mutattak be a két főszereplőn keresztül. Mikor kialakul ez az apa-lánya kapcsolat Richard és Abby között, akkor lehet szerintem igazán megérteni a történetet – meg azt, hogy kb. ugyanazon mennek keresztül, csak más életkorban/életszakaszban. Gondolom a többség azért pontozta le a filmet, mert nem annyira humoros és Ryan Reynolds tényleg keveset van benne, de ettől függetlenül szerintem inkább jó volt, mint rossz – én mondjuk Emma miatt választottam, nagyon tetszett az itteni alakítása.

Azon kívül, hogy a filmben Ryan Reynolds alakítja, a képzelt szuperhőst spoiler sok köze nincs a filmnek a címhez… De a lényeg, hogy… Nem igazán tudnám megmondani, mi a szet sz@r volt ez a film… xd

Nos, (én se)nem értem, hogy miért van ez a film ennyire alulpontozva. Teljesen korrekt dráma, elég súlyos mondanivalóval. (Vagyis, ha valaki hülye / vihorászós vígjátékra számít, netán szuperhősös gagyimozira, akkor rossz helyen jár.)

A cím. Nem értem, miért írják / mondják egyesek, hogy nincs köze a filmhez. Dehogy nincs! El is van magyarázva, szóval véletlenül sem hasraütésszerű jelenségről beszélünk.

Annak dacára, hogy alapvetően jó filmnek tartom, azért akadt pár olyan dolog, ami még engem is kiakasztott. Konkrétan: spoiler végül, akkor szerintem sokkal több értelme lett volna. A film végén spoiler nagyot dobbant a szívem, de persze el kellett cseszerinteni…

Miért gondolom így? Mert ez a házaspár csak gyötri egymást. Értem én, hogy ezzel párhuzamosan szeretik is egymást, ám van, hogy pont azért, mert szeretjük a másikat – és viszont, meghozzuk azt a – fájdalmas – döntést, hogy szétmegyünk, csak hogy legyen esélye mindkét félnek arra, amire a lelke mélyén vágyik. Kompromisszumot csak olyan dolgokban szabad kötni, amikről az egyén úgy tud lemondani, hogy nem szakad bele a (fél) lelke… Van, amikor ezek a dolgok hamar kiderülnek (ez a szerencsésebb), de van, amikor később… Viszont ilyenkor ezeket muszáj megbeszélni, mert csak ez lesz belőle a végére: boldogtalanság. Meg unalmas megszokás.

A feleséget abszolút megértem: nem akart szülni egy olyan férfinak, akit őt magát is tkp. egy nagy gyereknek tartott. Teljesen logikus. Ugyanakkor marhára nem vágom, hogy ennyi év után miért nem beszélték ezt meg normálisan? Mibe került volna egyszer bedobni a témát és megvitatni, ki mit gondol? Aztán megy a csodálkozás, a sértődés, az egymásra mutogatás. Nem, nem, nem értem. Ez igenis egy olyan téma, ami megkerülhetetlenül központi dolog egy párkapcsolatban. És igen, megeshet, hogy x évenként vissza kell rá térni, ha az egyik fél egyszer csak meginog a saját korábbi álláspontját illetően. Akkor bizony újra napirendre kell venni és egyeztetni. Be kell avatni a másik felet is. Ez így korrekt, így igazságos. És, így egészséges…

Na, ezért is nem volt nekem szimpatikus ez a lezárás… spoiler

A könyvkanapé amúgy marhára tetszett… :D (Bár ezek szerint én még szerencsésnek érezhetem magam a 4 megmaradt példányommal?… :-))

Ezen a magyar címen még mindig röhögök.
De ez nem vígjáték hanem két sérült lelkű ember találkozása és felépülésének első lépéseit láthatjuk, de elég unalmasan tálalva, ezért sikerült bealudnom rajta.
Na jó Ryan Reynolds jelenetei viccesek voltak :D Az a ruha és az a szőkeség :D