Palm Springs (2020) 74% 72★

Egy igazi nyári feel good movie, ami megfelelő mértékben szórakoztat, s kikapcsol, ráadásul a két főszereplő közötti kémia miatt még jó érzéssel is tölt el az a másfél óra, amit eltöltünk az alkotással. Megértem, akiknek nem jött be az alkotás, vannak ennél jobb és mélyenszántóbb romantikus alkotások is, de manapság az ember kap elég stresszt, hogy örüljön egy-egy ilyen felszabadult, minimálisan mégis drámai alkotásnak, hogy elfelejtse a való élet problémáit. Magasabb pontszámot nem kap, mert annyira azért nem emlékezetes, de a megtekintése közben mindenképpen jól szórakozhat a néző közben.

Értékelés: 8/10

Az alaptoposzt tök ötletesen használja, a humor is kellemes, de velem a romantika része nem rezonált, ezért csak 7 csillag. De egyszer kellemesen nézhető kis vígjáték.

Persze reménykedtem benne, hogy ez egy jó film lesz, de így is kellemes meglepetés volt, hogy mennyire élveztem. Tele van remek, kreatív jelenetekkel (ahogy az elején Andy Samberg előadja a kis számát a táncparketten, ahogy a szőke libát kezeli, vagy mikor csak kiélvezték a napjaikat, wow), pont annyi drámával, ami még elfér egy pizzamatracon, a kémia a szereplők között és a humor is rendben volt. Többször nevettem egy vígjátékon, ahw, de jó ezt leírni is, mert a fingós-szexista vonal nagyon előre tört a Másnaposok óta és nem jön be nekem ez a fajta „humor”, jólesett ebben mást látni végre.
Elgondolkodtató, hogy ha egy ilyen nyugis napban ragadnék, akkor élvezném-e?

nem egy Celeste és Jesse (ha már Andy Samberg romantikus film), de megvolt a bája ezzel az időhurkos csavarral. Hihetetlen, hogy 2019 nyara óta vártam már, hogy végre láthassam.
Nekem működött a kémia, mondjuk órákig el tudnám hallgatni, mikor Samberg egy bizonyos hangszínét használja. I am weak

A Palm Spings egy remek nyári kaland és kikapcsolódás: a feelgood érzés végig dominál, a humor nagyon el van találva, a romantikus szál klisés, de a kémia kompenzálja. Komolyabb témákat is felvet, kever egy kicsit az időhurkos zsáner pakliján, de reformokat nem akar hozni, csupán tökéletesen tálalja magát, ebből pedig egy rendkívül szerethető film született, egy nagyon szerethető színészgárdával.

Tetszett ez a film, élvezet volt őket nézni, ugyanakkor nagy hiányérzetem maradt. Minisorozatban kellett volna megcsinálniuk.

Oké, nekem ez nagyon tetszett. Az egyszerűségében rejlik a zsenialitása. Ezt meg kell majd néznem.. sokszor.
Andy-ről már nem is beszélek… imádom!

Nem értem miért ennyire felértékelt. Izgalmatlan karakterek amiket még túl is játszanak. Simmons-on kívül elég gagyi a casting, vércikik a vizuális effektek, nagyon olcsó a tracklist – és semmilyen esetben sem friss vagy frissítő, üdítő, pezsdítő a film jellege. Hagyjuk már abba ennek a hangoztatását. Ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt jelenik meg, egész jó lehetett volna, de ma ez, ilyen formában leginkább gigantikus ásítozási rekordokat döntöget. Most komolyan, annyira világos, hogy az összekevert-újrajátszott idővonalak híján szinte nézhetetlenül unalmas volna; mire fel ez a nagy hype? Az ömlengéseken és semmitmondó, felfújt jelzőkön kívül valaki igazán megírhatná már… vagy tegnap. Vagy holnap. Vagy kitérdekel.