Két tinédzser újra és újra ugyanazt a napot éli át. Elhatározzák, hogy készítenek egy különleges térképet, hogy megőrizhessenek minden emléket
Apró tökélyek térképe (2021) 47★
Képek 5
Szereposztás
Kedvencelte 10
Várólistára tette 115
Kiemelt értékelések
Szeretem az időhurkos filmeket, bár ez most nem lett akkora kedvenc. Az eleje nagyon unalmas volt nekem, de a végére már sokkal jobban tetszett. Tetszett a térkép ötlete és a kivitelezése, bár a végső megoldás logikáját továbbra sem értem.
Sajnos nem fogott meg annyira, mint vártam. Az alapötlet jó, az üzenet nagyon jó, több komolyabb témát is boncolgat, és valahogy mégsem ragadott magával. Az eleje kifejezetten unalmas, de a film többi része sem kötött le aztán annyira, mint vártam. Nem nevezném rossz filmnek, mert az üzenete az tényleg olyan, amiről lehet és érdemes is beszélni. spoiler Csak meg lehetett volna csinálni ezt egy picit jobban is. A szereplők sem lettek maradandóak. Nem bánom, hogy megnéztem, de jobbat vártam.
Szeretem ezt az időhurkos témát és a filmnek alapban nagyon jó volt a hangulata. Aranyos volt a történet, tetszett a térképes megoldás meg úgy az egész megmagyarázása is szerintem oké volt. Lazítós filmnek tökéletes volt és nagyon szerettem a főszereplő párost :)
kedvenc lett! kétszer is megnéztem, amit nagyon ritkán teszek meg filmekkel, de jó menekülés volt. nem érdekel az Idétlen időkig koppintás, sem a klisék. leginkább az tetszett benne, hogy okosan van felépítve (az első snitt pl. zseniális a maga kis bohókás módján), ugyanakkor nem kellett véresen komolyan venni, nem kellett túlagyalni, nem kellett a hibákat keresni, mert nem érdekeltek a hibák, csak szimplán nézni (mint általában a tizenéveseknek szóló romantikus filmek zöme, nem igényelnek nagy agymunkát na! :))). és nem tudom, hogy direkt koncepció volt-e vagy sem, de a főszereplők egymáshoz csiszolódása is fokozatosan történt, olyannyira, hogy az elején majdnem ki is kapcsoltam, mert annyira béna kis párbeszédeket folytattak, hogy a kínos lenne a legjobb szó rá. aztán ez feloldódik, de az is idő, annak is van egy íve. nem tudom, lehet azért néztem meg kétszer is, mert pont így érzem magam mostanság. mert most sokan hasonlóan élhetünk, hasonlóan foroghatunk a kis mókuskerekünkben… beleragadva ugyanabba a napba, tele korlátozásokkal, nem nagyon látjuk a végét, vagy hogy mikor lesz minden olyan, mint régen (szvsz pont olyan, sosem), és mégis ebből kell valahogy mindig újra építeni a várat, meglátni a látszólag jelentéktelen dolgokban a különlegeset, sokszor nagyon nem egyszerű. nade vissza a filmre. a tizenévesek azért nézzék meg, mert olyan johngreenesen koravén, de azért időnként felröhögsz, meg sírsz is bizony. harminc pluszosok, akiknek még nem sikerült felnőni típusok meg azért, mert jó lenne újra gondtalannak lenni és „csak” olyan problémákkal élni nap, mint nap, minthogy mi legyek, ha nagy leszek?
Nem lesz a kedvenc időhurkos filmem (az a Palm Springs marad, sorry), de nagyon ötletes és feelgood volt, a végére jutott több dráma.
Über aranyos és közben mégis tud szívhez szóló és elgondolkodtató lenni. Nagyon jó az áttemet a cuki tini vígjáték, románc és a dráma között- A látvány remek, a zene, a hangulat kiváló. A két főszereplő erősen viszi a hátán a filmet, de jól helyt állnak. Nem egyszer nagyon megható lett a film, és úgy érzem az üzenete nagyon fontos.
Hát ez írtó cuki volt :) Szeretem az időhurkos filmeket, bár vannak roppant gagyik, de ez amúgy tök hihető volt. Nagyjából lefedte volna azt, amit én csinálnék hasonló esetben :D
Népszerű idézetek
Most of life is just junk, it's filler. And then there's these moments when all the randomness turns into something perfect. It's like life dropping all the bullshit just for a second to show us how amazing it could be all the time if it wanted to. (…)
I mean, think about it. We must miss so many of them. All those tiny perfect things, they're just… poof, gone. Lost forever. But not today.
Mark: Every night at six pm. we're hanging out, and boom, she disappears. Like a vampire.
Henry: Actually that's more like a reverse vampire. Which is basically just a regular human.
Margaret: Are you really in that much of a hurry? Like, „hooray, it's the future”. It's marriage counseling and global warming and colonoscopies and student loans. And suddenly you're 80, and you're waiting for your Zoloft prescription at a Rite Aid in your sweatpants wondering, „Where is that creeping sense of failure coming from?” Because it all went by so fast. And you never wrote that book, you know? Or kissed that girl or went to Paris. It's all over. And it wasn't even what you wanted.