Nyolcadik érzék (2015–2018) 87% 115★

Sajnálom, hogy kaszát kapott a sorozat, mert tényleg jó volt. Lassan fonódtak össze a szálak, de ennek ellenére is élvezhető volt. Most nem merem elkezdeni a második évadot, mert még jobban fájna érte a szívem.
UPDATE:
Megnéztem a második évadot is és teljesen megérte a bónuszepizód miatt. Bár az első évadra nem igazán emlékeztem, a lényeg azért megmaradt és felvettem a fonalat. Imádtam ezt a sorozatot, olyan gyönyörűen megkomponált jelenetek vannak benne, amikor megy a zene és lelassítják a jeleneteket *-* Ezt látni kell!
Miért kellett elkaszálni ezt a csodát??
fangirl off

Sorozat ekkora hatást még nem gyakorolt rám, leszámítva talán a Sötét árvákat. De mivel az is Netflix, semmin nem csodálkozom :) Most, hogy „vége” biztosan lesz bennem hiányérzet, hiszen annyira nézném még, hogy alakul klaszteren belül és kívül ennek a nyolc „embernek” és barátainak a sorsa, kapcsolata. mért kell minden olyan sorozatot mellőzni, aminek mélyebb mondanivalója van, és túlszárnyalja az ilyen-olyan helyszínelők színvonalát, meg a tucatsorozatokét… Az biztos, hogy nem egy könnyen emészthető széria a Sense8, de pont ez a szép és a jó benne. Olyan dolgokhoz nyúl, amikről igenis beszélnünk kell, bemutatja az élet árnyékosabb oldalát is. Természetes naturalizmussal beszél a „kimondhatatlanról”. Gyönyörűek a képi felvételek, és a zene is fokozza a hangulatot. Nyolc ember nyolc különböző „régióból”, nyolc különböző életstílust és életfelfogást képvisel, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Tisztelet, barátság, becsület, összetartás és összetartozás. Gyönyörűen ábrázolja mindezeket ez a sorozat. Mélyen és megrázóan. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a lélektani utazásnak, és megismerhettem őket, és általuk saját magamat is kicsit jobban. Mi az igazán fontos? Ki az igazán fontos? Sok résznél csak úgy folyt a könnyem, de még ez is jólesett! :) Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem riad vissza a nyers őszinteségtől, és képes a felszín alatt meglátni a valódi értékeket. :)

Már többször olvastam, mennyire jó ez a sorozat, mennyien szeretik. Nem értettem miért. Most már értem. A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva. Egy szereplőt sem tudnék kiemelni, hogy ki a legjobb. Mindannyian a kedvenceim, de mégis a kedvenc párosom Kala és Wolfgang. Tetszik benne, hogy több kultúrával, szexuális témával is foglalkozik. Alig vártam, hogy egyik városból a másikba ugorjunk. Annyira jó volt látni, hogy amikor a másiknak segítségre volt szüksége azonnal ott voltak, és segítettek. Kíváncsi vagyok, hogy fogják befejezni.

Annyira jó ez a sorozat, hogy máris a kedvencem, pedig még nem is láttam végig az évadot. :D
Nem is tudnék kedvenc szereplőt választani, mert mind annyira jó karakterek. :)

Már a trailer alapján teljesen rápörögtem, amikor meghallottam az első rész címét (Limbikus rezonancia) mentál-orgazmusom volt. Egyszerre érdekes, mélylélektani, pörgős, minden másodperc fontos, így tökéletes alapanyag egy jó kis függés kialakulásához. Még csak kilenc részt láttam belőle, és azt tudom elmondani, hogy mind a főszál, mind az egyéni szálak fantasztikusak. A színészek csodásan játszanak, a helyszínek gyönyörűek, a kivitelezés precíz, profi. Mindenkinek ajánlani tudom!

Ez az utóbbi idők egyik legjobb sorozata! Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyire eredeti ötletet, ilyen jól megvalósítva! Egyszerűen tökéletes, és teljesen levett a lábamról, pedig még csak az első évadot néztem meg. A részek ritmusa pont megfelelő, szép lassan felépül a cselekmény, a végén mindenki megtalálja a helyét a kirakósban (ezek voltak a legjobb pillanatok). :) Ráadásul nem csak szórakoztató, hanem fontos üzenete is van, és annak ellenére, hogy nem fél megmutatni semmit, nem éreztem tolakodónak. Sőt, inkább empatikussá tett, jobban át tudtam érezni ezeket az élethelyzeteket, és kivétel nélkül megszerettem mindegyik szereplőt. :)

UPDATE 2. évad után:
Gyengébb, mint az első, sajnos. Nem rossz azért, érdemes tovább nézni, mert vannak benne izgalmas részek, de ahhoz képest, hogy az első hogyan zárul, kár volt visszatérni a lelkizéshez. Sok idő azzal telik, hogy a szereplők nyűglődnek (főleg Lito), ahelyett, hogy a megfejtésen (fő cselekmény) gondolkodnának a szereplők. Nagyon sok lehetőség mellett mentek el spoiler, amivel nagyot lehetett volna dobni a történeten. A záró filmre viszont kíváncsi vagyok, csak nem hiszem, hogy két óra alatt ezt már rendbe lehetne hozni…

UPDATE befejező rész: Hálás köszönetem a színészeknek és a stábnak, hogy elkészítették ezt a befejező részt! :) Nagyon hiányzott volna, és nem okoztak csalódást. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez az utóbbi 20 év egyik legkreatívabb sorozata. Az alapötlet egyedi, a szereplők egytől egyik szerethetőek, és emberileg is nagyon sokat ad a nézőknek. Nekem legalábbis biztosan. Az első résztől kezdve éreztem, hogy olyan elfogadásra tanított meg, olyan életérzést tudott közvetíteni, ami kitágította a világomat. :) Sok életet és személyiséget ismerhettünk meg a sorozatból, és mégis az volt a tanulság, hogy mind emberek vagyunk.

Az első évad eleje nehezen csúszott le, csak kapkodtam ide- oda a fejem ..de a karakterek megfogtak ,s miattuk kívántam tovább nézni.
A karácsonyi külön epizód volt a kedvencem..a második évad is hamar lement, még szerencse,h lesz egy film, ami valamennyire ad egy lezárást a storynak.
Mindegyik szereplőt szeretem, de ha muszáj kedvencet választani akkor Hernando lesz az,meg Riley és Will :) Wolfgang az, akit legkevésbé bírok, de még ő is elmegy :P
A kedvenc párosom pedig Lito és Hernando + Daniela :))

Nagyon vegyes érzelmekkel indultam az elején. Túlságosan hosszúnak éreztem az elejét, nagyon lassan indult be a sztori szerintem. Kb. a 4.-5. rész környékén. De tényleg örülök, hogy kitartottam mellette, mert egyébként egy gyönyörűen kidolgozott történet és mostmár érthető, hogy szükség volt a szép, lassú felépítéshez.
Nagyon megszerettem a karaktereket is, mindenkinek részletesen ki lett dolgozva a története, amit ez a történet meg is hálált rendesen. Sajnálom, hogy elkaszálták a sorozatot, ugyanakkor nagyon remélem, hogy az utolsó részben majd választ kapunk az eddigi kérdésekre, mert így most függővég és nagyoncsak lóg a levegőben az egész.

Az első évadot még úgy, ahogy elnéztem, láttam benne potenciált, az egyértelmű Hősök áthajlások ellenére. Csak zárójelben, én azt is meguntam és abbahagytam a felénél. Volt pár érdekes karakter, akik az idegesítő többiek mellett felkeltették az érdeklődésem. Aztán ahogy haladt előre a történet, egyre inkább azt éreztem, hogy sokan vannak, túl sokan és egyértelműen nem lehet időt szánni arra, hogy a karaktereket kibontsák, vagy hogy egyáltalán kezdjenek velük valamit. A történet haladt előre, mert kellett, jöttek az ellenségek, választottak vezért, csoportból csapattá alakultak, és mindeközben az egész engem egy cseppet sem érintett meg. Voltak sokkoló pillanatok: ennyi ember születését premier plánban sosem akartam látni és voltak egész kellemesek. Néhány együtt megoldott helyzet (főleg verekedés) egész jól volt megkomponálva. Viszont a vége fele ez is nagyon egysíkúvá vált, a sok lassítás és sokat mondó tekintet már kiszámítható és unalmas volt. A második évadra felgyorsultak az események, a logikát eldobva bukkantak fel új szereplők, bonyolódtak a szálak, csak hogy egyik pillanatról a másikra 2 évad óta épített konfliktusok megoldódjanak. Az egésznek nem volt tétje, annyira egyértelműen a happy endet készítették elő. Nem voltak veszteségek, a főszereplők közül többen is csak pár mondattal, vagy egy indokolatlan utazással tettek hozzá a történtekhez. Egy szóval összecsapták, és az egyértelmű mondanivaló ellenére nem tudom, hogy miért kellett helyenként az elvont művészfilmes elemeket véres akciófilmre váltani. Az egész kusza volt és összecsapott, pedig a nyitottságát, az LMBT reprezentációt, az esküvőt a végén és Bug karakterét nagyon szerettem.

Szerintem az értékeléseket nézve itt én leszek a sátán. :’)) Na mindenesetre nálam megérkezett az Év Csalódása 2017 Díj nyertese.

Ajánlom: Oravecz Nóra-rajongóknak.
Nem ajánlom: Sci-fi-rajongóknak.

Ezt a sorit nem Sense8-nek kellett volna elnevezni, hanem Szappanopera8-nek. Alapvetően a koncepció bejött, de a kivitelezés…
Már az első résztől kísértetiesen emlékeztetett a Hősökre, akaratlanul is összehasonlítottam a kettőt. Mindkettő különleges emberek csoportjáról szól, akiknek a sorsa valamilyen módon összekapcsolódik egész kontinenseket átívelve, és együtt, közös erővel kell fellépniük valami náluk hatalmasabb dolog ellen. Mármint asszem. Mert ez a Sense8-ből elég nehezen derült ki eddig. :D

A sorozat egészen ízléstelen mennyiségben adagolja a melodrámát. Az egész kb. abból áll, hogy emberek bámulják a naplementét, közben meg filozofálgatnak az életről, de úgy, ahogy gimiben tettük az ottalvós bulikon két feles után. Teli van az egész azokkal az idézetekkel, amiket az ember kiír tumblrre aztán instant 10 ezer reblog. Közben beraknak valami melankólikus zenét, lassítottfelvétel, tüzijáték, szexjelenet most komolyan. Tüzijáték közben….? aztán az ember nem figyel oda, és két perc múlva már megint a padon ülnek egy múzeumban és sírnak és mindeközben nem. történik. semmi.

A másik, hogy mindegyik szereplő önmagában egy giganagy egydimenziós erkölcsi iránytű és folyamatosan sajnáltatják magukat. A Hősökben voltak erkölcsileg megkérdőjelezhető karakterek (pl. Nathan, Niki) meg voltak viccesek is (a Hiro-Ando páros). Oké, spoiler belefér a megkérdőjelezhető kategóriába, de róla is csak az utolsó részben derül ki, addigra nálam már ez a dolog elúszott.
Viszont senki nem vicces. A Van Damme-rajongó srác engem egy az egyben a Hiro-Kensei rajongásra emlékeztetett, de míg az utóbbi aranyos volt, a Van Damme gyerek csak erőltetett. Lito részeiben néha érzékeltem némi humort, de a többiek csak ülnek egymás mellett, mindegyik elmond az életéből valami sob story-t, hogy milyen rossz neki, közben megy a nyálas zene és szenvednek.

Ott volt az a hisztikriszti indiai csaj, akinek azon sírt a szája, hogy hozzá kell mennie egy jóképű, kedves, jófej, sikeres pasihoz, aki egyébként halál odáig van érte. Nyuszika, hálát adni kéne érte a templomban, nem pedig a német muksó után imádkozni. Róla sem derült ki egyébként semmi egyéb.

Nem igazán tisztázódott még mindig, hogy mi is ez az erő, amivel rendelkeznek, lehet a magyarázást nem Jonasra kéne bízni, aki amolyan beépített Coelhoként néha felbukkan és zagyvaságokat duruzsol arról, hogy mi is az ember? Az ember a szeretet? Vagy maga a fájdalom? Mi a fájdalom? Vajon a szeretet a fájdalom? És társaik. Sorry, ezt nekem ne.

Nem értem, hogy koreai színészek Koreában miért beszélnek koreai akcentussal ANGOLUL. Wolfgang, Lito úgyszintén. Az a szőke brit maca sem olyan tehetséges, hogy ne lehetett volna lecserélni egy izlandi színésznőre. Ez tuti nem növelte volna meg a költségeket.
De ebből is látszik, hogy egyáltalán nem érdekelte Wachowskiékat az, hogy kicsit jobban belemélyedjenek a külföldi kultúrákba, Sonéknál is az volt az érzésem, hogy olyanok, mint valami ázsiai álarcot viselő amerikaiak, akik amerikaiul beszélnek, amerikaiul viselkednek egy tök más kultúrában. :S A Hősökben Hiroék meg Alejandroék legalább a saját nyelvükön szólaltak meg.
A klisék azért persze megvoltak. Kungfuzó ázsiai. Eredeti, mondhatom…
spoiler
Meg azt sem értettem, hogy az izlandi DJ a fesztiválszezon közepén megy el szabadságra? :D A többiek is elég keveset dolgoznak. Ezek miből élnek meg? Mindegyik csak padokon ücsörög.

A másik ugye… néhány jelenet. A szex az oké, LGBT oké, az az spoiler viszont nálam nem igazán volt oké. :DD Nem vagyok prűd meg ilyenek, de ha ilyet akarok nézni felmegyek spoilerra. Amikor már a szereplők se tudják, hogy ki hova teszi, az azért elég… kemény. No pun intended. :D
A másik, a szülések? Leszögezném, én is tudom, hogy nem a gólya hozza. :D De én nem arra fizettem be, hogy itt premierplánba mutassák, ahogy a spoiler
A drogokkal sincs problémám, de itt több ponton is úgy éreztem, mintha egy eki-reklámot néznék. Bevallom kicsit összezavarodtam.

Na most mindezek fényében a sci-fi cimkét finoman zárójelbe tenném. :D

Nem mondom, volt egy-két jó pillanat, főleg a Lito-féle társaságot szerettem, Wolfgangot, Nomiékkal sem volt bajom, az indiai csajszin egyszer nevettem, amikor a nagynéni felajánlotta a „tanácsadását”. :D
De a többi nagyon gyatra. Értem az üzenetet, hogy szeressük egymást gyerekek, meg ha összefogunk, együtt bármire képesek vagyunk ilyenolyan hovatartozástól függetlenül, de a megvalósítás az olyan mínusz kétszázas.
Tudom, hosszú lett, dehát napját nem tudom, mikor pontoztam le ennyire olyan sorozatot, amit végig is néztem és ráadásul ennyien szeretnek. :S Azt hiszem, én az első évaddal el is kaszáltam a dolgot.