Nem hátrálunk meg (2012) 77% 15★

Sajnos ez a film nem több egy erős közepesnél.
Harcnak gyenge, vitának unintelligens, üzenetnek homályos és nagyon hadilábakon áll, sikernek kétes – főleg, hogy semmi sem támasztja alá, hogy a suli fennmaradt – a fogatókönyv épp, hogy nem unalmas.
Gyllenhaalt kezdem megutálni. Nem is értem, mit ettem rajta annak idején, ő is középszerű, akár a film. Isaac meg… jaj.
Viola Davis az egyetlen igazán pozitívan értékelhető entitás a filmben. De ő hol nem? Ha ő nincs, ez a film egy gyenge három csillag, annyi sem.
Csak akkor nézzük meg, ha valami kell, hogy szóljon a háttérben. Bár inkább aludtam volna :(

Szeretem a hasonló témájú filmeket, mikor a hátrányos helyzetben levő emberek megkülönböztetéséért küzdenek egy filmben, már biztosan érdekel. Jó lenne, ha jobban elfogadnánk egymást, akinek testi vagy szellemi nehézsége van, azokat inkább segítenénk. Ez által jobb emberré válna mindkettő, akinek segítettek és a segítő is. Még jobb, ha a film igaz történet alapján készül ;) Ezek megható történetek.

Az oktatási rendszer hibája mindenki hibája. Csak vannak akik tehetn(én)ek érte. Mindenki kárvallott lesz. Érdekes volt látni egy olyan – számomra eddig szokatlan – megközelítést, amely egy speciális szabály mentn történő joggyakorlást mutat be. Vagyis azt, hogy a nem megfelelő szinvonalú oktatás esetén a szülők, tanárok kezdeményezhetik az oktatás, jobban mondva az iskola átvételét, s győzelmük esetén az elképzelésük, a tankerület által jóváhagyott, elfogadott képzést valósítsák meg. Már az maga egy siker, ha valaki addig eljut, hogy a tankerület elé juthasson, miközben tenni viszont csak akkor tudnak, ha minden csatát megnyernek. Itt, a filmben megnyerték a csatákat. A film igen szemléletesen mutatja azonban azt, hogy a csatákban gyakorlatilag ugyanazért küzd mindkét oldal: a jobb oktatásért. Az eltérés abban van, hogy ki hogyan képzeli el, ki mennyire bízik abban, hogy egy (több) reform átvihető-e, és leginkább az, hogy ki kinek az érdekeit nézi. A film igen szépen rámutat arra is – cáfolfa máris a 2. mondatomat –, hoyg az oktatásért mindenki tehet, ki-ki a saját eszközeivel. … és kell is tenni. Mert a tét nem kisebb, mint a gyermekeink jövője. Az oktatás pedig egy olyan sajátos terület, ahol ha ma küzdünk a már iskolapadban ülők jobb oktatásáért, akkor már késésben vagyunk.
Elgondolkodtató nagyon a film.
Már csak azért is, mert a nem túl távoli jövőben meghatározó lesz, hogy milyen oktatási háttérrel, tudással lesznek képesek az emberek a jövőbeni változásokat leképezni, alkalmazkodni hozzájuk. Képesek lesznek-e?

… és nem utolsósorban, jó volt ismét néhány Tom Petty számot hallani.