Miután összecsaptunk (Miután 2.) (2020) 65% 120★

nagyon sajnálom, de akinek ez tetszik, az menjen már el pszichológushoz legyen szíves

Azt kell mondjam nem volt olyan vészes, mint az előző, sőt. Egész jókat szórakoztam rajta, viszont rendkívül kidolgozatlannak találom.
Az előző rész ugyebár elég erős függővéggel ért véget, itt pedig nem vettük fel az előző cselekmény fonalát, hanem belecsöppentünk Tessa gyakornoki életébe, az egyetemet teljes egészében hanyagoltuk, ahogyan Noah-t és Tessa anyját is, amit egész egyszerűen nem értek, ugyanis egy normális szülő keresné a lányát, főleg, hogy a legutolsó beszélgetésük sem volt valami rózsás, tehát az lenne a minimum, hogy az anyuka vagy akár Noah megkereste volna és bocsánatot kér, amiatt a bizonyos dolog miatt, amit elhallgattak előle. Tessa rendkívül hamar túltette magát Hardin előző akcióján, Hardin „baráti köre” pedig eléggé a háttérbe szorult, ezek pedig mind olyan dolgok, amik felett személy szerint nem siklottam volna el, ha én ültem volna a rendezői székben.
A könyvbéli Hardinról még nem tudok teljes véleményt alkotni, viszont itt nem volt olyan vészes, mint ahogyan némelyik ember lefesti, megtudhattuk, hogy mi történt a gyerekkorában, mi okozott benne egyfajta törést és mi miatt vannak még mindig rémálmai…hogy őszinte legyek, én sem lennék 100%-os egy olyan „élmény” után. Próbál a legjobb lenni Tessához, jóvá tenni azokat a dolgokat, amiket elkövetett, viszont van az a hibája, hogy túlságosan könnyen gurul dühbe és megy neki a másik embernek ahelyett, hogy tiszta fejjel, szóban bonyolítaná le a problémáit, illetve nem rögtön az alkoholhoz kellene nyúlnia, ha valami gond adódik.
Drámázásból volt elég, mind Hardin, mind Tessa részéről, jelen esetben Tessa bonyolította túl a dolgokat, saját meglátásom szerint, olyan könnyen el lehetett volna intézni némelyik konfliktust mindenféle drámai jelenet nélkül, viszont akkor nem lenne cselekmény…
Trevor karakterét kissé feleslegesnek tartottam, azon kívül, hogy én éreztem kínosan magam helyette is, annyira nevetésegesen viselkedett alkalmanként és hihetetlen, mennyire nem tette oda magát Dylan a szerepre.

Magát a cselekményt nem mondanám valami elgondolkodtatónak és idegtépően izgalmasnak, a vége szintén amolyan függővéggel zárult, viszont korántsem annyira érdekesen, mint az előző résznél. A maga műfajában megállja a helyét, egy péntek délutáni programnak megfelelő volt.

Várhatóan érkezni fognak a fanyalgók (ahogy azt el is várom) de ez hozta a könyv hangulatát, őrültek de igencsak szerethető módon. Ha a sorozatot szeretted – ezt nagyon fogod, ha nem akkor spórold meg a mozi árát valami másra. :)
Én imádtam! A következő két filmre is egészen biztos befizetek.

Hagytam ulepedni kicsit az élményt. Ugyan még mindig kilenc csillagot ér, viszont egyáltalán nem volt jobb, mint az első. Trevor karaktere egy felesleges plusz volt, akit amúgy nem tudtam hova tenni, mert igazából semmi újat nem adott a történetnek.
Hero Fiennes Tiffin és Josephine Langford hatalmas kedvenceim lettek, abszolút működik közöttük a kémia.
Imádtam igazából, csak a vége egy kicsit kiábrándító volt.
Így befejezni valamit…

ez az elsőhöz képest jó szar lett. ott legalább volt vmi kis felvezető, ahogy megismerkednek. itt már csak maradt egy klisé halmaz.

Ez borzalmas volt :D

El sem hiszem, hogy ezt mondom, de a könyv rosszabb volt. Sokkal rosszabb.

A gusztustalan magyar szinkrontól eltekintve egészen nézhető…

Ott lett vége, ahol a könyvnek, nekem ez volt a legfontosabb. Sok eltérés volt a könyvtől, de azért így is nagyon tetszett.

Oké, függő lettem :D
Bár azt mindenképpen fel szerettem volna tüntetni itt, hogy nekem az első rész sokkal-sokkal jobban tetszett. Sajnos túl elfogult vagyok, szóval ez így helyes.
De ahogy látom a rész végéből, itt bőven lesz még mit folytatni.