Megbocsáthatatlan (2021) 76% 235★

Nem hozott újat, nem volt kiemelkedő, de mégis végig izgalmas volt és a színészek sem okoztak csalódást. spoiler

Hát nekem ez a film most nem jött be… Se Sandra Bullock alakítása, pedig bírom őt, de ez a film… Nem volt olyan rossz, de annyira jó sem, inkább olyan semmilyen. Végig tök unalmas, és se eleje, se vége, nem tudom igazán mit akartak ezzel a filmmel elérni, de nem lett túl jó, legalábbis a számomra nem lett túl jó. Vártam volna valami izgalmat, vagy pörgést, de ez a film nem az. Végig lassú, mint a csiga.

Tudjátok azt az érzést, amikor néztek egy filmet és előbb utóbb körvonalazódik, hogy az egész történet a film végi katarzisra készít fel… Na ez nem az a film. Ha hasonlattal élnék, azt mondanám, hogy annyira hosszú volt az előjáték, hogy nem maradt idő az orgazmusra. Félreértés ne essék, ezzel nem lőttem le a film végét, csak néminemű csalódottságomnak szerettem volna óvatosan hangot adni.
A történet nem túl bonyolult, ennek ellenére hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tartotta fenn végig a figyelmem, de ettől még nem lett jó. A drámai hatás fokozására beleírtak felesleges fordulatokat és logikátlan döntéseket, pedig az alaptörténet is elég lett volna már a drámához. spoiler
A színészi játékról sajnos nem nagyon tudok nyilatkozni, mert mióta Sandy plasztikáztatta magát, számomra az ő arca is egy ismeretlen arc lett, amiben már nem látom azt, ami korábban ő volt. Egy maszk próbál érzéseket közvetíteni, de ez sajnos lehetetlen. Szegény sminkes akármennyire szerette volna az időugrásoknál 20 évvel megfiatalítani, egyszerűen képtelenség volt, mert a plasztikát azt nem lehet. Mindegy is. Egyszer nézhető, de utána felejtős… ja és a plakátja sz.r.

Nora Fingscheidt új filmje ugyan nem okozott akkora érzelmi lavinát nálam, mint a Kontroll nélkül esetében, de némely indokolatlan mellékszálat leszámítva egy izgalmas, fordulatos, átérezhető sztori kerekedett ki, Bullock nagyszerű játékával.

Igazi érzelmi atombomba, csajok, egy doboz zsebkendő nélkül neki se álljatok.
Azért egész jól egyensúlyoz a film a giccs és a dráma határán, igazából egy dolog verte ki nálam a biztosítékot: spoiler

Nem tudom IMDB-n miért írják mellé a krimi-t mint műfajt,ez dráma.A film ugyanezzel a címmel készült 2009-es brit minisorozat alapján készült.Nagy erénye hogy a karakterek árnyaltak.Itt senki nem csak jó vagy csak rossz.Mindegyikükkel együtt lehet érezni és meg lehet érteni az indítékaikat és tetteiket,ami köszönhető a hiteles és beleélhető színészi játékoknak. Több mint féltávnál egy úgymond „csavart” is kapunk,ami teljesen más kontextusba helyezi az addig látottakat.Szerintem jól,lassan de megfontoltan építkezik a film,ami szükséges is ahhoz hogy egy katartikus drámai és spoiler fináléban csúcsosodjon ki a történet.Kellemes meglepetés a Netflixtől. Nekem 7,5/10

Nem tudom ki hogy van vele, de engem ez a film megfogott!
Az elején azt gondoltam, ahogy a lepukkant Sandra szenvedését néztem, hogy ezt nagyon fogom unni…aztán ahogy a bevillanó visszaemlékezések egyre többet mutattak meg a valódi történetből, úgy húzott be engem a sztori – én is „részévé váltam”…és mikor vége lett a filmnek, akkor sem ért véget ez az érzés…most is fogva tart!
Ez egy jó film!

Igazából nem volt rossz, de mégsem az a film, amit sokszor újra tudnék nézni. A téma sem mondanám, hogy túl nagy újdonság, habár én nem számítottam a csavarra benne. Egyébként nekem inkább lassú volt, az utolsó fél órába sűrítettek bele sokkal több dolgot, mint vártam. A zenéje szép volt, a vége megható lett. Sandra Bullock megint remekül alakított, de a többi színészre sem akarok panaszkodni, csak a mellékszálak annyira nem voltak izgalmasak számomra.

Lassú folyású, de teljes mértékben leköti a figyelmet ez a film. Csendesen bontakozik ki a múlt a jelen felvillanásaiból, és derül ki, hogy mi is történt valójában azon a végzetes napon, amikor lelőttek egy rendőrt.
Biztosan nagyon nehéz visszaépülni a társadalomba egy börtönben letöltött fél élet után, és folyamatosan megbélyegzettnek, kívülállónak érezni magad, mintha mindenki figyelne, mindenki rólad beszélne.
A makacs, csakazértis nő, aki egyrészt igyekszik meghúzni magát, másrészt próbál a benne dúló érzelmekkel is megbirkózni, nagyon jól áll Sandrának. Végre egy nem szirupos vígjáték, hanem egy valódi emberi sorsot bemutató mű a színésznő főszereplésével.

Egy nézést talán megér, a magam részéről meg inkább nem érte meg.
Eleve nem szeretem, amikor az író/rendező visszaemlékezésekből adagol és tartogat egy fontos infót, szakaszosan, nehogy a harmadánál meghozzam a döntést, hogy megéri-e maradni: biztosra megy, maradnom kell, ha tudni szeretnék mindent.
(Mintha tévedne a tartalomleírás: a rárótt időt nem töltötte le, feltételesen engedték ki, és pont ez volt néhány bonyodalom oka is. spoiler)
Sandra feje érzésem szerint túl volt játszva, láttam már filmen a 10-20 év börtön után szabadon engedett embert, nem feltétlenül lesz tőle kegyetlenképű. Ordas spoiler: spoiler
Sandrát (ahogy J. Robertset sem) sosem tartottam nagy volumennek, viszont szerettem a filmjeit, még ha az egyik legidegesítőbb idegroncs-tucatkaraktereket is hozta bennük (megkockáztatom, neki köszönhetjük az egész halmazt, létrejöttöstül, tartalomszolgáltatóstul) láttam párszor a Beépített…eket, Féktelenüleket, röhögtem párszor a nőizsarus filmjén, de fogalmam sincs, amúgy miért kapott Oscart. Láttam a filmet, de nem rémlik alakítás, úgy elfelejtettem, mint a sicc, és inkább az „ügy” volt benne a fontos, ami mellé kellett állítani egy díjat. Kiválóan illik a sorba ez a filmje is, amit nem értek, mitől lenne jó, vagy mitől jó ő ebben. Ha csak azért, mert tőle nem ezt szoktuk meg, akkor ez csak neki volt kaland, de szerintem Toni Collette jobban hozta volna a tényleg szánni való, kiégett, tesókereső Ruth Slatert. Sandra úgy látom, versenyképes a 2022-es Oscarban, belistázták a 30-ba ezért a főszerepért.