Feltámadások (Mátrix 4.) (2021) 60% 281★

Röviden: ez a film kiváló, ha egy fanficnek tekintjük, amiben egy rajongó megalkotta saját kis „fix-it” történetét, amiben megmentette a főhősöket, kicsit újraírta a történetet, behozott pár OC-t, és lett belőle valami szórakoztató, de itt-ott plot-hole-okkal, kontinuitási hibákkal és karakterkezelési problémákkal megtűzdelt munka, amiből viszont árad a szeretet a franchise iránt, és még némi kellemes humor is belefért.
Ha Mátrix 4-nek tekintjük, hivatalos, kánon folytatásnak, akkor nagyon gyenge, történetileg, filozófiailag, és karakterileg is: különösen a két főszereplő, Neo és Trinity karakterkezelése sikerült szerintem nagyon ügyetlenre, Neóban nyoma sincsen a megismert, már erőre kapott messiásfigurának, a kapcsolatuk pedig teljesen egyoldalú, abszolút Trinity viszi a hátán.
Élveztem, és valószínűleg újra is fogom nézni majd, de nem tekintem a Mátrix részének – az a történet tényleg lezárult, ott és úgy.
Blogos kritikám linkje: https://todaywiggin.blogspot.com/2021/12/matrix-feltama…

Egyszerre próbált „NEM folytatás” és folytatás lenni, ez a kettősség pedig ahhoz vezetett, hogy egyiknek sem lett túl jó. Mármint az első fele egy érdekes önreflexió (asszem ennek nevezik) ezzel spoiler vonallal, hisz szóba kerülnek benne a pocsék folytatások, az elveszett eredetiség, amit lényegében ez a film is jelképez. Ha főként ezen az úton maradnak, talán még egy érdekes is maradhatott volna, hisz a főhős, aki beleőrül a saját fantázia szülte világába és összemossa azt a valósággal nem egy rossz kiindulópont. Ennek ellenére a fan-service többször kínos, mint ahányszor működik, míg stílusa egyszerűen nincs. Nem érzed azt a tipikus Mátrix hangulatot (Viccesen erre is reflektált egy „Régen minden jobb volt” szöveggel, de szerintem arra nem kéne büszkének lenni, hogy megcsináltál egy olyan folytatást, amiről tudtad, hogy nem nőhet föl az előző részekhez, ezáltal pedig fölösleges és egyértelmű pénzhajhászat, semmi több.), az akciójelenetek gyengén koreografáltak, unalmasak, míg a sztori csapongó és nem igazán tudja, hogy mit is akar valójában elérni, vagy épp mondani. A második, úgymond az „igazi folytatás” fele még ennyire se tetszett. Akadtak ugyan remek ötletei (spoiler), de olyan céltalannak éreztem ezt is. Visszahozták Neo-t és Trinity-t. Mégis minek? Mire volt ez végülis jó a gépeknek? spoiler A főhőseinken kívül persze még akadtak úgymond a semmiből és lényegében ténylegesen a semmire visszatérő karakterek. Ilyen pl. spoiler Rajtuk kívül az új karakterek teljesen közömbösek és érdektelenek voltak számomra, senkihez sem tudtam igazán kötődni, és talán egy két klasszikus figurából összegyúrt valami lett köztük a legérdekesebb, de ő sem hagyott bennem mélyebb nyomot.
Amilyen katyvasz a film, olyan nehéz is róla összeszedetten írni. Röviden tehát: Folytatásnak pocsék és fölösleges, hisz pár apróságon kívül nem bővíti érdemben a világot és a sztorit (Pár percben összefoglalták, hogy mi volt az elmúlt / átugrott időszakban és ennyi.), különálló filmként pedig egyáltalán nem állja meg a helyét, hisz teljes mértékben az előző részekre épít. Nosztalgiára próbál bennünket hívni, miközben újat is akar mutatni, de sajnos az előbbit nagyon rosszul teszi, míg a másik fele egyrészt kevés, másrészt gagyi. Tipikus példája a mai gyenge, bőrlehúzós folytatásoknak. Jó szívvel is egy gyenge közepes.

Ezért nem volt kár.
(vö. https://snitt.hu/ertekelesek/1353744)

Pár vázlatos észrevétel.
Aki azt állítja, hogy ez a film semmi újat nem mond az eredetihez képest és csak azt ismétli meg, az egész egyszerűen nem figyelt oda. Ez egy olyan folytatás, aminél a korábbi részek ismerete nélkülözhetetlen. Én sem vagyok maradéktalanul elégedett a 4. rész cselekményével, de ez nem pusztán lemásolja az első filmet, hanem tudatosan tükrözi, és itt most nem a posztmodern metafikciós szellemeskedésre célzok, amit a vak is lát (noha itt is vannak finomabb narratív megoldások). Hanem arra, hogy felülírja, legalábbis újragondolja az eredeti film koncepcióját és gondolatait.
Az eredeti trilógia a globális rendszerkritikus mozgalmi hullám idején született. Nagy volt a lelkesedés, aztán sajnos kifulladt. Ha megnézzük a Forradalmakat, egyáltalán nem kielégítő, amit látunk. Nem is tudom igazán miért tekintette bárki is (az alkotókat is beleértve!) valódi lezárásnak. Az Orákulom meg is jósolja a végén, hogy Neo vissza fog térni. A kényszerhelyzetben született kiegyezés vagy béke, soha sem tűnhetett véglegesnek. Hiszen a rendszert voltaképpen békén hagyták. Az sem igaz ugyanakkor, hogy nem történt semmi. Ezért kulcsfontosságú Niobe szerepe az új filmben. Nem gondolom túlságosan sikerültnek a karaktert és a jeleneteit, de a funkciója világos és lényeges. Az egykori forradalmár megöregedve konzervatív lett, aki legalább a kiharcolt jogokat és értékeket védené. Ez nem csak illúzió, tényleg léteznek. A forradalommal ugyanis nem csak az vész el, ami ellen küzdünk, értékes dolgok is, másképp nem megy. A dilemma fennáll. Ha kiegyezel a hatalommal, akkor az nem szűnik meg, legfeljebb engedményeket tesz. A filmben persze vannak biztató fejlemények a robotok és az emberek közötti együttműködésre, de ez még nem „esemény”, gyökeresen nem változtat semmin.
Visszatérve a cselekményre. Az első negyven perc kifejezetten érdekes, az utána lévő részek olykor nehézkesek és vontatottak egészen a javarészt hatásos fél órás záró részig. Fontos megérteni, hogy a metafikciós játék nem kizárólag a filmgyártásra (és az elkészült filmre) reflektál, ha csak ennyi volna, túl sokat nem érne. Hanem arra, hogy a rendszer inkorporálja a kritikát, az ellenállást is. Banalizálja és semlegesíti. Végül nem győztünk. Ezért kell valamit találni, amivel ezt már teheti meg. Ezért íródik fölül a Neo-paradigma és ezért fontos Trinity szerepe. Ami köztük van, arról azt sejtjük, hogy kijátszhatja a mindent bekebelező logikát. A Sense8 már ábrázolt egy olyan szubjektumot, amely nem szerepel a felkínáltak között és valószínűleg beilleszthetetlen (de lehet-e hatástalanítani?), a Wachowski testvérek nem most kezdtek erről gondolkodni. Mindenesetre ennek a filmnek a végén nincs alku.

(Ami az akciójeleneteket illeti: vannak mozzanatok, de összességében tényleg gyengék. Nem a koron múlik, aki látja, hogy Reeves miket csinál John Wickként, az pontosan tudja, hogy nem erről van szó. Egyszerűen nem volt elég elég kreatív Lana Wachowski (aki a hírek szerint ezúttal nem hagyta másra az akciószcénák koreografálását). Pedig, ha ismerjük az első részt, vagy a második rész autópályás jelenetét, vagy a Speed Racer páratlan zsenialitását, akkor csak értetlenül szemlélhetjük, amit itt kapunk. Kár érte, a Mátrix integráns része ez is.)

Ezért kár volt.

Ez a film egy rossz vicc.

Hosszú, unalmas, érdektelen, de legfőképp roppant kínos.

Nem. A Matrix reboot nem működik. Legalábbis nálam nem :(
Pedig én imádtam!!!! Moziban láttam mindet, az 1. részt 3x is, igazi klasszikus ^^
De ezzz… Nem tudom sajnos hol ment el ennyire :(( Voltak benne jó jelenetek, de érdektelen lett egy idő után, amikor már éreztem, hogy ez nem fog többet adni nekem annál, hogy egy Matrix filmre ültem be :(

Bevallom a trailer után én attól tartottam, hogy túl sokmindent ismételnek a régi filmekből. A gyanum beigazolódott, mert egy csomószor visszaemlékezések és bevillanások voltak a régi részekből.
Kezdődött egy jelenet ismétléssel a filmben. Ott hőzöngtem magamban, hogy nemár. Ok, aztán megértettem mi történik.
Majd Neo vívódása, amivel nem is lett volna annyira gond, mert 2 és fél órát fel kell vezetni, meg érdekelt mit találtak ki. Aztán talán a közepe fele leült számomra.. Egy hosszas beszélgetés 2 szereplő közt.. Majdnem beaudtam.
Utána felpörgött, de.. Huhhh nem is tudom mit írjak. De nem úgy tűnt mintha sok elégedett emberke távozna a moziból. Mi is kb csak nagyokat sóhajtoztunk és azt beszéltük, hogy ezt még1x nem nézzük meg otthon. Lehet lesz, akinek bejön, de mi nem tartoztunk közéjük :(
Azt vettem néha észre magamon, hogy a film közben is a Pókemberre gondolok. Kb 3x is eszembe jutott XD Meg hogy inkább azt néztük volna meg 3xra :)))))))
Nagyon sajnálom, pedig ezt annyira vártam :/

Egyetlen haszna, hogy beverte az utolsó szöget a Mátrix koporsójába, legalábbis bízom benne…

Az akció-scifi rétege a filmnek látványos, korrekt munka, de annyira azért nem hatásos, se nem újszerű, mint az első film volt. Az élményt tovább rontja a plot armor, a főszereplők kora, akiken azért már látszik, hogy a pörgős jelenetekből kiöregedtek, illetve ugyanannak a képességnek a sokadik eldurrantása is. Ezeket a hosszúra nyújtott jeleneteket időnként már untam is. Ha csupán ennyiből állna a film, akkor olyan 5-6 pontot kapna tőlem, de a széria mindig is több volt véres fogócskánál és kungfunál és ez megmaradt a negyedik részre is.

A film azzal indít, hogy megkérdőjelezi önmaga létjogosultságát és gúnyt űz a sokadik bőrlehúzás hagyományából. Ezután megfordítja az előző filmekben megismert Mátrixon belüli és azon kívüli élet relációját. Korábban a Mátrix úgy volt bemutatva, mint ahol az emberre a szép, kényelmes, nyugodt élet vár és persze a piros ruhás nő :) Ezzel szemben Zion mit kínált? Vakondokként való bujkálást, örökös háborút, félelmet, hányadék állagú trutyit élelmiszer címén… Érthető, ha sokan inkább a Mátrixot, az „internetbe beszállást” választották inkább. A Feltámadásokban mindez megfordul (én legalábbis a mostani Mátrixot látva azt kívántam, bárcsak ne ez lenne a valóság és bárcsak ki lehetne lépni belőle valahogyan), ami jól mutatja a közösségi médiával való viszonyunk változását is. Ma már inkább a kiszállás a téma. De lehet, hogy pusztán annyiról van szó, hogy a középkorú Reeves köré egy hozzá jobban passzoló világ kellett, amivel a többi középkorú, jól kereső, ám boldogtalan, kiégett néző tud azonosulni.

A további rétegei miatt még újra fogom nézni, talán vágok magamnak egy verziót, amiben kizárólag a mondanivalóra koncentrálnak. :D

Sokan lehúzzák, lehúzták, de nekem az első rész után ez tetszik a legjobban.
Mondhatnám azt, hogy aktuálisabb, mint azt gondoltam volna az elején.

Az a helyzet, hogy olvasva ismerőseim véleményeit a filmről, rettentően minimálisra redukáltam az elvárásaimat. Így végül, nekem egy igazán kellemes meglepetés lett.
A történet szerint Neo és Trinity él és virul (elmagyarázzák, hogy mégis hogyan), előbbi természetesen Thomas Anderson néven, ő alkotta meg a Matrix című játék trilógiát, amiből a munkahelyének tulajdonosa, a Warner akar egy folytatást… szóval igen, zseniálisan önreflexív.
Aztán persze jönnek a kb. megszokott Matrix dolgok. Öntudatra ébredés, ügynökök, bunyó… bla bla bla.
Találkozunk pár régi arccal… és pár olyannal is, aki ugyan régi, mégis új kinézete van.
A tét most sokkal kisebb. Nem az embereket kell megmenteni, nem is a világot, de ez egyáltalán nem baj.
A színészek hozzák a kötelezőt, kiemelkedőt viszont csak Neil Patrick Harris és Jonathan Groff alakít.
Rengeteg amúgy a deja vu pillanat. Sokszor egy az egyben megidéznek jeleneteket a régi filmekből, nem egyszer úgy, hogy még be is játszák őket.
Összességében én jól szórakoztam. Sokkal kevésbé tűnik feleslegesnek számomra, mint anno a 2. és 3. rész.