Újratöltve (Mátrix 2.) (2003) 73% 427★

Nem volt rossz, bár az első része kicsit jobban tetszett, de voltak látványos jelenetei, és a szereplők is eléggé jók voltak. A sztori pedig érdekes, és izgalmas is, bár a verekedős, akciójelenetek egy picit elnyomják, mert alig beszélnek valamivel többet az első részhez képest. XD Voltak érdekes részek, mint pl: khm… spoiler De amúgy nem volt olyan rossz folytatás, az autós üldözés pl jó volt, csak Trinity néha olyan merev, most nem volt túl szimpi.

Uh… akció, akció, akció, megdöbbentőnek szánt bla-bla éééés vége!
„Mi a @$% volt ez?” – Nagyjából ezzel a felkiáltással álltunk fel a székből.
Valami nagyon félrecsúszott a 2. résszel, miáltal milliók kívánták:
„Bár ne készült volna folytatás…”

A film vége annyira gonosz, az ember lerágta az összes körmét, mire kijött az utolsó rész. Persze tudom, direkt van ez így, de na:)

Tény, hogy nem volt annyira érdekes, mint az első, de azért annyira rossznak nem mondanám. Legnagyobb gyengéje talán, hogy nagyon sok volt az akciójelenet és eléggé ellettek nyújtva, jócskán kitették a film nagy részét. Persze ettől még kifejezetten izgalmasak és látványosak voltak mai szemmel nézve is.
spoiler

Sokan szidják ezt a filmet, de nem értem miért. Látványos, izgalmas, akciódús, és jó folytatása az első résznek. Igaz, hogy csak egy átvezető, vagy a második Matrix történet egyik fele, tehát a harmadik rész nélkül nem sokat ér, de szerencsére van 3. rész, úgyhogy nincs vele semmi baj.

Bár a kedvenc mindig a harmadik lesz, és azt szorosan követi az első, ezt a részt is imádom. Az Építész beszéde, az Orákulum és Morpheus kijelentései végig elgondolkoztatóak, a színészi játék bravúros, egyedül azt a harcjelenetet sokalltam a Smith-ekkel.

Neo eljut Zionba, ahol Istenként tisztelik. De követik az ügynökök is, akikkel újra össze kell csapnia a Mátrixban, nem is akárhogy…

Olyan érzésem volt, hogy egyik akciójelenetből a másikba ugrálunk, ami meg igazából a lényeg lenne, az inkább úgy hat, mintha csak összekötné ezeket a jeleneteket. (Réges-régen láttam mindhárom részt, ez újranézés volt, és úgy maradt meg bennem, az első két film jó, az utolsó lett rossz. Hát sajnos nem. Már a második sem jó.)

Többször ébresztgettek a moziban, mert horkoltam. Ez jelent valamit.

Ettől a filmtől sokat vártam és azt lényegében meg is kaptam.
A lendület, ami Mátrix végéből következett lényegében dominálta a filmet.
Itt már nem a baljós depresszió hatja át a történetet. Itt egy reménnyel és indulattal teli szabadságharc zajlik.
Az eredeti film a látványtechnikában valami újat hozott. Ezt egy kicsivel megfejelte a mostani, épp annyival, hogy elhigyjem: a kiválasztott tényleg mindenre képes.
Zion baromi izgalmas. Végre olyat is látok, hogy a jövőben léteznek még tiszta szobák. Természetesen teljes kontrasztjával a gépek fekete-zöld világának.
Mondjuk a zöld-fekete designba én mást is beleláttam. A kilencvenes éveket eluraló amerikai felhőkarcolós, üvegfalú épületekben rejlő, boxokra osztott számítógépes irodahelyiségek világát idézte ez a színválasztás. Főleg a sápadt fényű fénycsövekkel megvilágítva. Nem éreztem véletlennek, hogy Neo épp egy ilyen helyen dolgozik. És ebben az embertelenül taposó globalizált bürokrácia világ és a gépek rabszolgasága között láttam párhuzamot. Ez a fehér-világító zioni irányítóközpont a letisztult emberközpontú jövő utópiákat idézi nekem. És így kicsit az az üzenete felém, hogy a számítógépek világa elkerülhetetlen, kiszolgáltatottak és függők vagyunk és maradunk, de a mód, ahogy függünk megválasztható olyan úton is, ahol nem válunk rabszolgává.
Agent Smith Zseniális. Ebben a filmben egyértelműen ő a sztár.
Bár a karakterek sokasodása és fantáziadússága nagyon jó útra terelte a techno blablás részeket. Jó volt látni, hogy ki lehet hozni gazdag és látványos részleteket az eredeti film borongós alapszituációjából. Ez az irány jó.
De a befejezés az nagyon gonosz!=)