Mary és Max (2009) 89% 110★

Humoros, de mellette végtelenül elszomorító, mégis végignézi az ember, mert nem tehet mást. Szembesít azzal, hogy mennyire nem figyelünk oda egymásra. Érzelmi bomba másfél órában. Fontos film, nézzétek meg, kérlek titeket!

Jó pár éve várólistás volt már, s úgy alakult, hogy ma sikerült megnézni.
Hát… Fájt. Elég erőteljesen, a végét pedig nem bírtam ki könnyek nélkül…
Én magam is sok – talán túl sok – párhuzamot véltem felfedezni benne, ami nem esett olyan jól, de kellett. Már csak az egyik nagy tanulság miatt is, amit én már évek óta mantrázok magamnak: ne akarj megváltozni, ha senkinek sem ártasz, hanem fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy. Lásd be, hogy nem vagy tökéletes, mert senki sem az. Szeresd magad, azt, aki vagy, és vedd észre, ha más is észreveszi benned a tökéletlenség gyönyörűségét. És aztán becsüld meg. Szeresd őt, amíg lehet…
Egyébként az ilyen levelezős történeteket mindig nagyon szerettem, már csak azért is, mert én is nagy levelezős voltam / vagyok… Próbálkozom, bár ahogy a filmben Max, úgy én is hajlamos vagyok hosszabb időre „kivonni magam a forgalomból”, mert annyira megvisel a saját életem, a közvetlen környezetem, sőt, olykor a mások által írottak is, hogy egész egyszerűen nem vagyok képes leírni egyetlen betűt sem, hiába imádok. És nyilván ez sincs így túl jól, mert időnként illik felbukkanni, amivel én tisztában vagyok. Csak ez időnként mocsok nehéz. Még az az 1-2 mondatocska is, amivel azért meg szoktam erőltetni magam, ha már egyszer csak arra eszmélek én magam is, hogy túl nagy a csend…

Hát nem is tudom hol kezdjem. Idejét sem tudom, mikor kapott el animációs film ennyire. Ahogyan haladt előre a történet, úgy vártad és vártad, hogy….ez is klasszikusan olyan film volt, ami napokig keringeni fog bennem.
Olyan sok rétege van és olyan sok dolgot mutat be a maga egyszerű nyelvén, hogy az egyszerűen zseniális. Az üzenete szép és fontos.
Ah…ezt látni kell.

Megható, abszurd és mégis életszagú.

Eredetileg vígjáték címkével kerestem filmet, de aztán erre esett a választás. És nem is bántam meg, sőt. Ezzel a kombinációval, hogy dráma-vígjáték, és stop motion, meg hozzá maga a történet, nagyon hatásos volt. A szereplők, a környezetük, a világ kidolgozottsága részletes, eredeti. Az abszurd humor mellett pedig megvan a súly is. Sok mindennel tudtam azonosulni.

Még mindig próbálok magamhoz térni. Valami elképesztő ez a film. Rettenetesen összetett, kidolgozott és sokrétű, az ember felül egy hullámvasútra, aminek nem látja a végét. Van egy nagyon fanyar, kissé morbid humora, és ez egyszerre mond ellen és emelik gyöyörűen a történet mély és végtelenül szomorú oldalát.
Már a stop motion technika, és a film képi világa is ad egy nyomasztó, kissé borongós aurát a cselekménynek. Gyakorlatilag az egész film fekete-fehér, egy-egy fontosabb dolog van kiemelve más színnel – általában pirossal. Bár ez így nem pontos, Amerikában fekete-fehér a kép, de Ausztráliában barnás árnyalatú.
Kifejezően ábrázolja az emberek érzelmi vagy éppen gondolati világát, az emberek különböző problémáit. Tetszik, hogy mer ilyen komoly témákat feldolgozni, és megmutatni.
És hát az a keserédes vége. Azt hiszem keresve sem találhattak volna jobb befejezést. spoiler

Fantasztikus volt!

Hibátlan.

Pár éve láttam, és hát nem egy könnyen emészthető film. Rengeteg tanulság van benne, mély mondanivalóval rendelkezik és mindenkinek csak ajánlani tudom. Kötelező film!