Martha Marcy May Marlene (2011) 65% 36★

Ömmm…. Szóóóval….
Úgy kezdtem neki a filmnek, hogy el se olvastam, miről szól, csak Elizabeth Olsen miatt látni akartam és kész.
Nem azt mondom, hogy megbántam, hogy megnéztem, de ha tudom, hogy ilyen nem kezdek bele.

Az a téma tetszett, hogy egy elveszett lány csatlakozik egy szektához, aztán megszökik és be akar illeszkedni a való életbe.
Tetszett a feldolgozás is. Ahogy összeolvasztja a két életet – bár az elején kicsit zavaró volt, de aztán megszoktam. Lefekszik a jelenben, felébred a múltban, stb. Ötletes, tetszetős.

De akkor miért adtam ilyen rossz értékelést?
1. Kb a felénél elkezdtem unni.
2. A karakterek nem fejlődtek.
3. Valami történt, elintézték egy bocsival oszt jó éjt.
4. Hugica egyre elviselhetetlenebb lett, nem hagyta hogy segítsenek neki, és a nővérke se volt túlságosan segítőkész. Vagyis persze a maga módján az volt, de erőszakosabb is lehetett volna. A férfi pedig. Nem volt túl meggyőző ő se.
5. És mi a f*** ez a vég? Komolyan, ezt mégis, hogy képzelték? spoiler Semmi lezárást nem kapott és ez nagyon fáj. spoiler

Tetszett a film az elején, ahogy adagolták az emlékeket, szép lassan mutatták be, milyen volt, amikor odakerült és mennyire romlott ez az egész szép lassan és realizálódott Martha-ban, hogy nem is annyira csodás a szektában élni, de aztán egy pontot átváltott egy unalmas maszlagba a film és ez a befejezés, ez mi volt?

A fényképezést tudom pozitívumként felhozni, egyébként unalmasra sikerült. Nincs benne ív, csak úgy történnek a dolgok (a jelenben), a paranoia sem sikerült meggyőzőre, semmi de semmit nem éreztem miközben néztem. Azon kívül hogy borzasztó ami vele történt, és piszkosul sajnálom hogy valakire így hatni lehet lelkileg, de a csajt semennyire sem tudtam sajnálni, mert a rendezés nem érte el hogy ez megtörténjen. A összes karakter valahogy lélektelen és jellemtelen volt, csak úgy eljátszották amit kell és csőváz. Kár, mert a téma piszok érdekes.

Az alapkoncepció jó. Azt hiszem, kicsit több ilyen szektákról szóló film kellene, több oldalról bemutatva ezeket a zárt, torzult világképű közösségeket. Mert az agymosás, az érzelmi manipuláció sajnos elég jelentős építőköve a modern társadalomnak is.
A filmtől viszont, pont a témaválasztás miatt többet vártam. Kissé egysíkúnak, tónustalannak, és befejezetlennek éreztem.